A hónap során elvégzett feladatok:
Január 9-én az első foglalkozásunkat a 2023. év értékelésével és a 2024. év köszöntésével kezdtük. A „Múlt Alaktól tanulok” és a „Jövő Alaknak üzenek” című feladat kapcsán arról beszélgettünk, hogy milyen kedves emlékeink, élményeink maradtak meg bennünk a múltból, illetve mik a jövőbeli terveink, elképzeléseink, amikre a legjobban vágyunk. Ezeket egy kinyomtatott feladatlapon rajzos formában is megörökítettük. A 2024-es esztendő számjegyeit nagy alakban színeztük ki, majd mindenki egyéni, sárkánymintás évszámot is kapott (mivel a 2024-es év a kínai horoszkóp szerint a „Sárkány éve”), amit kedvére dekorálhatott.
Egy nagy gombolyag kék színű fonalból elkészítettünk egy óriási közös pókhálót is, amit „CÉLHÁLÓ”-nak neveztünk el. Körben állva, keresztbe-kasba adogattuk egymásnak a fonalat, amíg mindenki sorra nem került és elmesélhette egy kedves előző évi emlékét. A visszabontásnál pedig mindannyian a legáhítottabb vágyukat, céljukat mondhatták el. A gyerekek a háló feszes tartásának érzetétől megtapasztalhatták, hogy mennyire fontos ennél a gyakorlatnál az összetartás, az egymásra való odafigyelés, a közös munka.
Sokat beszélgettünk arról, hogy az életben nagyon fontos, hogy mindig legyenek céljaink, amiknek az elérésére törekedhetünk. Ezek lehetnek távolabbi célok, vagy apróbb, rövidebb idő alatt megvalósíthatók is. A lényeg minden esetben az, hogy örömmel, lelkesedéssel, kitartással és odaadással haladjunk a beteljesülésükig, amihez persze hinnünk kell önmagunkban. Az egészséges önbizalom kialakulásához pedig fontos a feltétel nélküli önszeretet, ami arról szól, hogy olyan embernek értékeljük magunkat, aki méltó a szeretetre és a tiszteletre, még akkor is, ha hibázunk, vagy nem érünk el mindent, amit elterveztünk. Hiszen senki sem tökéletes, ez így van rendjén, de ettől még szerethetjük, becsülhetjük önmagunkat. Az önszeretetet és az önelfogadást segítő gyakorlatként körben ülve a szőnyegen elvégeztük a gyerekekkel a „Ringasd el magad!” című relaxációt. A végére érvén a legtöbb gyermek lelkesen mesélte a gyakorlat közbeni érzéseit, megosztotta gondolatait és pozitív élményekről számolt be. Az egyik kislány a foglalkozás legvégén odajött hozzám, és azt mondta, hogy ő gyakran fél és vannak rossz álmai, de most teljesen megnyugodott, el tudott lazulni és nagyon jól esett neki ez a játék. Javasoltam neki (természetesen a többieknek is), hogy otthon is elképzelheti a saját szeretet-hajóját, végezhet légzőgyakorlatokat és ellazíthatja, elringathatja, megnyugtathatja magát gondolatban.
Az önbizalom, önszeretet erősítését célozta meg a „Szeretem benned, hogy…” című gyakorlat is. A gyerekek szabadon, csendesen sétáltak a teremben, „taps” jelzésre kézen fogták a hozzájuk legközelebb álló társukat, egymással szembe álltak, majd dicsérő szavakat mondtak a másikról, meg is ölelhették egymást. Ezt több körben is ismételtük, hogy minél több pozitív gondolatot tudjanak egymásnak átadni a szavaik által. „A Győzelem Tündér dala” Bagdi Bella előadásában a szavak mellett a zene, a ritmus nyelvén is eljuttatta hozzánk és megerősítette bennünk az önmagunk iránt érzendő tiszteletet és elismerést.
Érdekes feladat volt a „CÉLEFÁNT”, mint állat elképzelése is. Először csak azt a szót írtam a táblára, hogy „elefánt”, elmondtunk róla mindent, amit a hétköznapi életünkben tudunk róla. Utána odakanyarítottam a „C” betűt, majd feltettem az ékezetet az „e” betűre. Innentől kezdve elindult a gyerekek fantáziája: egy színes, mesebeli elefántot képzeltünk el, aki nagy súlya ellenére, óriási füleinek segítségével szállni tud a fellegekben és azokhoz az emberekhez repül, megtalálja azokat, akik elakadnak céljaik megvalósításában, hogy segítsen az álmaikat valóra váltani. Így kapcsolódott ide „Az én nagy álmom” című feladat: egy tarkára színezett elefántot feltettünk a tábla közepére és körbevettük őt világoskék színű bárányfelhőkkel. A felhőkre mindenki rárajzolta/ráírta legféltettebb álmait, vágyait, céljait, hogy a „CÉLEFÁNT” segítsen a megvalósításukban.
Felolvastam „A pingvin, aki mindent tudni akart” című mesét is a gyerekeknek, amiben Ottó, a kis pingvin mindent tudni szeretne a környezetéről, olyan naggyá, okossá és ügyessé szeretne válni, mint a felnőtt pingvinek. Ehhez persze sokat kell tanulnia, erősödnie és kitartóan kell ragaszkodnia céljaihoz, elképzeléseihez. Elhatároztuk, hogy mi is ilyen céltudatosok, jövőre orientáltak leszünk, mint ő és hősiesen küzdünk az álmainkért. Hogy emlékezzünk erre, készítettünk egy tablót a sarkvidékről, ahol boldogan és békességben, nagy terveket szőve nőhetnek fel a pingvingyerekek.
Január 25-e a „Pálfordulat napja”. Ennek kapcsán arról beszélgettünk, hogy van-e olyan szokásunk, amit gyökeresen szeretnénk megváltoztatni, mert ez a nap kiváló alkalom erre. Összekapcsoltuk a témát egy farsangi hagyományunkkal is: minden évben készítünk kiszebábot, amit a farsang végén a „Rossz szokások ládikájával” együtt elégetünk. A ládikába lehet beledobni a farsangi időszak alatt kis cetlikre írva azokat a rossz szokásokat, tulajdonságokat, amiktől szabadulni szeretnénk. Az elégetés során pedig jó hinni a varázslatban, hogy azok valóban eltűnnek az életünkből.
Abban is egyet értettünk, hogy egyéni céljaink mellett fontosak a közös célok is, amik összetartják, motiválják az osztályközösséget. Ilyen, kissé még távolabbi, de egyre közeledő közösségi célunk most, hogy március 15-e alkalmából, a 4. osztályosokkal karöltve ünnepi műsorral képviseljük intézményünket mind az iskolai, mind a községi megemlékezéseken. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, rövid távú célok keretében elkezdtük a próbákat: verseket, szövegeket, dalokat, koreográfiákat tanulunk és fokozatosan, lelkesen, kitartóan haladunk a megvalósítás útján.

A téma feltárása és körbejárása után, rátértünk arra, hogy kinek milyen rövid és hosszútávú célja van.
Nagyon jó érzés volt az, hogy beavatnak a vágyaikba és álmaikba.
Jó volt együtt gondolkozni, hogyan tudjuk egymás célját, segíteni és támogatni.
Kezdetben apró lépésekre bontottuk őket és ehhez készítettek alkotásokat.
Volt, aki felfelé lépdelt, volt, aki céltáblába írta a vágyát és annak lépéseit.
Igazán kreatív ötletek születtek.
Nagyon tetszett az a feladat, ahol „a múlt alaktól tanulok, a jövő alaknak üzenek”, ez egy nagyon elgondolkodtató és érdekes feladat volt a számunkra.
A kis elsős csoportommal is készítettünk célokat (álmokat), de őket inkább a hónap dala lelkesítette fel, hisz ezt már oviból ismerték.
Tetszett a felszabadultságuk, örömük, ahogy átadták magukat a dalnak.
Az ötödikesekkel is inkább tervező munkát végeztünk, de velük az osztály céljait is megfogalmaztuk.
Szép egyedi és csoportos munka született.
Az én célom is teljesült, sok csillogó szempár tekintett rám a boldogságórákon.

Január hónap témája a célok kitűzése és elérése.
Tanítványaimmal egész hónapban nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy miért fontos célokat kitűzni az életünkben. Milyen pozitív haszna és hozadéka ven ennek. Heti egy alkalommal foglakoztunk 60 percben ezzel a témával.
Utolsó héten elkészítettük papírból Célefántot.
Papírmosolykák hátsó felére a tanulók ráírták azokat a céjaikat, amelyeket saját magukra vagy családjukra vonatkoznak, illetve az osztályra vonatkozóan is megfogalmazták céljukat.
Miután elkészültek a célokkal teli lapocskák, felkerültek Célefánt testére.
Közösen megosztották gondolataikat egymással, egy jót beszélgettünk a témáról.
Megállapították a diákok, hogy az osztályra vonatkozó közös célt több, mint a tanulók fele írta. Ami így szól: Jobban figyeljünk egymásra az osztályban, sokkal halkabbak legyünk és fegyelmezettebbek.
Egy tanuló ezután lejegyezte azt, hogy mit tudunk ennek érdekében megtenni. Felemelő érzés volt hallgatni tanítványaim pozitív gondolatait, gondolkodásukat.
Tiszta szívből bízom a célok megvalósulásában. Támogatásom maximálisan ott van tanítványaim mögött.

A célok kitűzése téma feldolgozásával megvártuk a félévi bizonyítvány kiosztását. A gyerekek nagyon várták az órát. Kezdésként rövid ráhangolódást választottunk egy légzésgyakorlat segítségével, majd a Mindfulness tanfolyamról hozott tudatos mozgás gyakorlattal folytattuk. Felismertük, hogy nem is olyan könnyű úgy mozogni, hogy tudatosan figyelünk arra, hogy miként változik talpunk alatt a talaj, ne billenjünk ki az egyensúlyunkból és meg tudjuk tartani, tartásunkat, légzésünket. A ráhangolódás után kártyát húztunk, amivel bevezettük az óra témáját. Megbeszéltük, hogy milyen céljaink lehetnek, hogy tudunk tenni az elérésükért, milyen egyéni és közös céljai lehetnek egy osztálynak. A gyerekek meséltek saját céljaikról, felmerült a félévi értékelés is és nagyon okos gondolatokat fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy miként tudnának jobb jegyeket kapni év végére. Célokat fogalmaztunk meg és megbeszéltük, mi lehet az oda vezető út. Kik tudnak nekünk ebben segíteni és hogyan. Egyedül, vagy csapatban szeretnénk elérni a célt. Megbeszéltük, mi lehet a cél, amit el szeretnénk érni év végére, majd ezeket megrajzoltuk és tablót készítettünk a rajzokból, amik kikerültek a terembe. Elolvastuk és feldolgoztuk „Az Öreg halász” c. mesét. Miután többször meghallgattuk a hónap dalát a gyerekek nagy örömmel énekelve, táncolva kapcsolódtak a dalhoz. Az órát meditációval zártuk. Ismét sikerült nagyon értékes időt együtt töltenünk.

A foglalkozások központi témája volt, hogy életünkben nagy szerepe van a célok kitűzésének, mindig tartsuk szem előtt, hogy miket szeretnénk elérni és hogyan tudjuk azokat megvalósítani.
Az öreg halász és a nagyravágyó felesége mese felolvasása után elemeztük a történet mondanivalóját, miszerint tanuljuk meg, hogy kívánságaink, céljaink mindig legyenek reálisak és ne akarjunk túl sokat sem!
Beszélgettünk arról is, hogy: Mi leszek, ha nagy leszek? A tanulók választottak egy szakmát, melyről elmondták, hogy miért tetszik nekik, mi tudnak már erről a foglalkozásról.
A munkafüzet feladatait is megoldották a gyerekek, melyben a halacskákra rákerültek a kívánságaik. Tanulóink Bagdi Bella dalait is hallgatták és énekelték, miközben kiszínezték a fejezet indító képet. A munkákból a hónap végére elkészült a plakátunk is, melyet iskolánk folyosóján a boldogságfalon helyeztünk el.
A foglalkozásokat mindig, így most is zenével, énekléssel zártuk, melyet mozgással, tapssal kísértek a gyerekek.