Mindig meglepődök azon, ha a gyerekekkel beszélgetek, hogy mennyire komoly gondolkodásúak, és hogy mennyire ott vannak az élet dolgaiban. Amikor arról beszéltünk, hogy most jelenleg mit szeretnének, elmondták, az ő életkoruknak megfelelő dolgokat, ami épp foglalkoztatja őket. Croos motor, Focistamez, Újfajta játék, amit nem tudom , hogy hívnak, de ez a közvetlen mostani állapotukat tükrözte. Amikor megkérdeztem azt, hogy hogy képzelik el a jövőjüket, pl. mivel szeretnének foglakozni, a válaszok a következők voltak: focista, vadász, horgász, építész vállalkozó. Nyilván, ezek adódnak abból, amit most jelenleg mintaként látnak otthon, de nem mindenki. Voltak határozott elképzelések arról, hová szeretnének elmenni: Németország, Los Angeles, Anglia…. Mit, vagy kit szeretnének látni: Focista hírességet, medvét,. És ezen kívül szabadon, célzott kérdések nélkül elmondták, hogy mit szeretnének még az életben elérni. Volt , aki azt mondta, hogy kijárja az iskolát, és gyereke legyen, sokat törődjön a gyerekével. Volt, aki házat szeretne, és nagyon sok szeretetet.
Azt gondolom ez a témakör ismételten meglepetést okozott a számomra, és örömmel hallottam, hogy az ilyen korú gyerekek konkrétan megneveztek olyan dolgokat, amit sokszor a felnőtt sem, hiszen valakinek a szeretet, a gyerekkel való foglalkozás természetesnek tűnik, ezek a gyerekek, akik viszont valószínűleg nem kapják meg otthon ezeket, már most arra gondolnak, hogy ők, hogy fogják ezt kárpótolni az ő saját gyerekeiknél.

A foglalkozás keretében farsangi álarcokat készítettünk a gyermekekkel. Az álarcok témája állatfigurák megjelenítése volt (például oroszlán, bagoly és más állatok), melyekhez jó tulajdonságokat társítottunk. A gyerekek megbeszélték, hogy az egyes állatok milyen pozitív jellemvonásokat jelképeznek (pl. az oroszlán bátorságot, a bagoly bölcsességet), majd ezeket próbálták kifejezni az álarcok díszítésén keresztül.
A tevékenység fejlesztette a gyermekek kreativitását, kézügyességét és önkifejezését, valamint lehetőséget adott az érzelmi–szociális kompetenciák erősítésére. A közös alkotás során a tanulók együttműködőek voltak, lelkesen vettek részt a feladatban, és örömmel mutatták be egymásnak elkészült munkáikat.

Elolvastuk a mellékletben található Weöres Sándor Ujjé-!-vi mese című versét. Mindenki több szelvényt kapott, mert mindenki saját százlábút szeretett volna készíteni és kiszínezni, mert az új évet nem csak kívánságokkal lehet megtölteni, hanem színekkel és élettel. Ezen kívül megbeszéltük, hogy ki mit szeretne megtanulni ebben az évben. Volt, aki olvasni, volt, aki új barátokat szerezni és volt olyan is, aki meg szeretne tanulni szót fogadni… Ezután összeragasztotta mindenki a százlábúját, és kitettük a tanteremben oda, ahol a gyerekek munkái láthatók. Szinte minden nap beszélgessünk arról, hogy milyen lépéseket kell tenni pontosan a céljuk érdekében. Kíváncsian várom a tanév végét, amikor újra előkerülnek a színes, élettel teli kis százlábúk.

Elsőseinkkel visszatekintettünk az első félévre. Beszélgettünk arról, milyen élményekkel gazdagodtunk, mit értünk el közösen, és mire lehetünk büszkék. Közösen megfogalmaztuk azt is, hogyan szeretnénk a továbbiakban viselkedni és tanulni annak érdekében, hogy még sikeresebbek legyünk.
Felidéztük az első iskolai nap izgalmát, az új barátságok születését, az első megtanult betűket és számokat, valamint azokat a pillanatokat, amikor segítettük egymást egy-egy nehezebb feladat megoldásában. A gyerekek örömmel meséltek arról, mire a legbüszkébbek: volt, aki arra, hogy már szépen olvas, más arra, hogy bátrabban jelentkezik, vagy hogy megtanulta türelmesen kivárni a sorát.
A beszélgetés végén teázás és sütizés közben megfogalmaztuk új céljainkat: figyelmesebbek leszünk egymással, kitartóan gyakorlunk, bátran kérdezünk, és nem adjuk fel, ha valami elsőre nem sikerül. Megerősítettük egymást abban, hogy egy támogató közösség részei vagyunk, ahol mindenki fontos és értékes.
Ez a visszatekintés nemcsak lezárása volt az első félévnek, hanem új lendületet is adott a folytatáshoz – tele bizalommal, lelkesedéssel és közös tervekkel.

A bemutató boldogságóra a 2. osztályban a „Célok kitűzése és elérése” témát dolgozta fel, amelyen a tantestület tagjai is részt vettek megfigyelőként. Az óra elején játékos beszélgetéssel hangoltam rá a gyerekeket a témára, közösen gyűjtötték össze, mit jelent számukra a cél fogalma. A tanulók saját példákat hoztak, például jobb jegy megszerzését vagy egy vers megtanulását. Ez segítette őket abban, hogy személyes élményeiken keresztül kapcsolódjanak a témához.

Az óra során hangsúlyoztam, hogy a célok eléréséhez kitartásra, türelemre és apró lépésekre van szükség. A gyerekek rajzos feladatban jelenítették meg egyéni céljaikat, majd megbeszéltük, milyen lépések vezetnek azok megvalósításához. Különösen értékes volt, hogy a tanulók egymást is bátorították, pozitív visszajelzéseket adtak társaiknak. A csoportmunka során fejlődött az együttműködésük és az empátiájuk.

Tudatosan alkalmaztam motiváló, megerősítő kommunikációt, amely biztonságos, elfogadó légkört teremtett. A gyerekek aktívan, örömmel vettek részt a feladatokban, láthatóan megértették a célkitűzés jelentőségét. A tantestület tagjai számára is jól érzékelhető volt, hogy a boldogságóra módszerei hatékonyan támogatják a pozitív gondolkodás és az önbizalom fejlődését. Az óra végén közös összegzéssel erősítették meg a tanultakat.

Összességében a bemutató óra a kollégák szerint szakmailag jól felépített, élményszerű és tanulságos volt. A választott téma életkori sajátosságokhoz igazodott, és hozzájárult a tanulók személyiségfejlődéséhez. A bemutató megerősítette, hogy a célok tudatos megfogalmazása és a sikerélmény támogatása már kisiskolás korban is kiemelten fontos.

A csoporttal azt jártuk körül, mit is jelent a cél, és milyen lépések vezetnek annak eléréséhez. Közösen gyűjtöttük össze, hogy egy cél eléréséhez nemcsak vágyakra, hanem kitartásra, szorgalomra és türelemre is szükség van. Beszélgettünk arról is, hogy a nagy álmokat kisebb, megvalósítható lépésekre érdemes bontani, és minden apró siker közelebb visz bennünket a kitűzött célhoz.
A beszélgetést követően minden tanuló lerajzolta, mit szeretne elérni 2026-ban. Voltak, akik a tanulásban szeretnének fejlődni, mások egy új sportágban, hobbiban vagy személyes tulajdonságukban tűztek ki célokat. A színes alkotások tele voltak álmokkal, tervekkel és lelkesedéssel. A gyerekek örömmel mutatták be rajzaikat, és büszkén meséltek arról, mit tesznek majd azért, hogy álmaik valóra váljanak. A közös megosztás erősítette bennük a hitet: ha hisznek magukban, és tesznek érte, képesek elérni céljaikat.