A hónap nevezetes napjai közül először A kézírás nemzetközi napjával foglalkoztunk. Minden tanuló írt egy-egy mondatot kézzel, név nélkül, például ilyen mondatkezdéssel: „Idén szeretnék megtanulni… ” , vagy „2026-ban fejlődni szeretnék… ” . A lapokat összekevertük, majd mindenki húzott egyet, és megpróbálta kitalálni, ki írhatta, a kézírás és a tartalom alapján. A feladat után megbeszéltük, miben vagyunk sokszínűek, mit árul el a kézírásunk. A magyar kultúra napján PPT bemutatóval idéztük fel a hungarikumokat.
Az újév kapcsán megfogalmazták a gyerekek, hogy milyen céljaik vannak ebben az évben, mit szeretnének megtanulni, miben szeretnének fejlődni, hova szeretnének eljutni, miben szeretnének változni ebben az évben, mit fognak kipróbálni. A Motiváló jövőkép kapcsán elképzelték életüket 20 év múlva, és le is rajzolták gondolataikat. A jövőbeli célok eléréséhez új ismereteket, készségeket kell elsajátítani a gyerekeknek, ezért zárófeladatként a Tanulásláncot alkalmaztuk. Ezt a feladatot nagyon élvezték, hiszen az egymástól való tanulás hatalmas motiváló erővel bír. Megtanultak horgászcsomót kötni, egyszerű bűvésztrükköt végrehajtani, grimaszolni, és egyszerű ritmust előadni.
Boldogságóra Önbizalom Program
A bakancs rajzát több darabra osztva, a gyerekek megfogalmazták és leírták, amit az életükben szeretnének elérni vagy megvalósítani.
A hónap és egyben az új év kezdetén az osztály tanulói meghatároztak hosszabb vagy rövidebb távra szóló célokat, illetve lépéseket, amik a céljaik eléréséhez vezethetnek. Mindezt lejegyezték és a későbbiekben meg fogjuk beszélni, sikerült-e teljesíteni a célkitűzéseiket.
Megnéztük a két agyféltekét összekötő gyakorlatokat bemutató videót is. A gyerekek lelkesen próbálgatták a gyakorlatokat. Volt egy-két könnyű mozdulat, de néhány nehéz is akadt, amit csak kevesen tudtak elvégezni.
A “Rajzold le, amit mondok” feladatot is kipróbáltuk. Az ügyes instrukcióknak köszönhetően az eredeti képre nagyon hasonlító rajzok születtek. Az osztály mindhárom feladatot nagyon élvezete.
A gyrekekkel meghallgattuk „Az önbizalom hegy – Motiváló jövőkép” meditációs hanganyagot, hogy ráhangolódjanak az önbizalom és a motiváló jövőkép témájára. Elképzelték a saját önbizalom hegyüket és lerajzolták a hegyet, valamint az általuk kitűzött célokat. Elkészült egy kis rajzokból álló kép, illetve egy mágnestáblára rajzolt kép is. Beszélgettünk az önbizalomról és arról is, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az általunk kitűzött célokat elérjük.
A Boldogságóra „Motiváló jövőkép” témáját dolgoztuk fel. A gyerekek bakancslistát készítettek, majd egy vezetett meditáció során elképzelték felnőttkori életüket. Ezután lerajzolták a saját jövőképüket, és lelkesen meséltek arról, hol szeretnének élni, milyen munkát képzelnek el maguknak, és kik veszik majd körül őket. A foglalkozás végére a tanulók megtapasztalták, hogy a jövőjük alakításában ők maguk is fontos szerepet játszanak. A közös élmény erősítette az önbizalmukat, és jó hangulatban zártuk az órát.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A gyerekek izgatottan készítették el saját bakancslistájukat, amelyben leírták, milyen álmokat és célokat szeretnének megvalósítani. Sokuknak nagy vágya az utazás: többen említették, hogy el szeretnének jutni Horvátországba vagy Görögországba. Különösen vonzza őket a tenger látványa, hiszen sokan még sosem látták élőben a hullámokat és a homokos partot.
A gyerekek bakancslistáján szerepelnek még közös élmények is, például barátokkal való kirándulások, vagy egy nagy családi nyaralás. Ezek a célok megmutatják, mennyire fontos számukra a felfedezés, az élményszerzés és az együtt töltött idő. A bakancslista készítése segített nekik abban, hogy merjenek álmodni, és megfogalmazzák, mit szeretnének elérni a jövőben.
Terápiás kutyás foglalkozás az óvodában
Óvodánkban lehetőség nyílik terápiás kutyás foglalkozásokon való részvételre, melyek célja a gyermekek érzelmi, szociális és értelmi fejlődésének játékos támogatása.A foglalkozások során egy képzett terápiás kutya és felvezetője látogat el hozzánk. A gyermekek irányított, biztonságos keretek között ismerkedhetnek meg a kutyával, miközben különféle játékos feladatokban vesznek részt.
A foglalkozások hatásai:
• segítik az érzelmi biztonság kialakulását,
• fejlesztik az empátiát, figyelmet és együttműködést,
• támogatják a beszédkedvet és kommunikációt,
• erősítik az önbizalmat és sikerélményt,
• nyugtató hatásuk révén javítják a koncentrációt.
A kutya jelenléte motiváló, örömteli élményt nyújt, miközben a gyermekek észrevétlenül tanulnak a felelősségről, az állatok tiszteletéről és az egymásra figyelésről. A foglalkozások minden esetben az óvodás korosztály sajátosságaihoz igazodnak, és az állatvédelmi, higiéniai és pedagógiai szabályok maximális betartásával zajlanak. A terápiás kutyás foglalkozás számos szempontból nagyon hasznos az óvodás korú gyermekek számára. A legfontosabb előnyei:
🐶 Érzelmi fejlődés
• A kutyával való kapcsolat biztonságérzetet ad, csökkenti a szorongást.
• Segít az érzelmek felismerésében és kifejezésében (öröm, empátia, türelem).
• Növeli az önbizalmat, különösen a visszahúzódóbb gyermekeknél.
🗣️ Kommunikáció és beszédfejlődés
• A gyerekek szívesebben beszélnek a kutyához, ami ösztönzi a beszédet.
• Fejlődik a szókincs és a kifejezőkészség.
• A kutya nem javítja ki, nem ítélkezik – ez bátorító hatású.
🤝 Szociális készségek
• Erősíti az együttműködést, a szabálytudatot (pl. hogyan közelítünk a kutyához).
• Segít a konfliktuskezelésben és az egymásra figyelésben.
• Növeli az empátiát és a felelősségérzetet.
🧠 Kognitív és tanulási hatások
• Javítja a figyelmet és a koncentrációt.
• Motiváló közegben támogatja a tanulást (színek, számok, irányok, történetek).
• Segíti a problémamegoldást játékos formában.
🧘 Viselkedés és önszabályozás
• Nyugtató hatású, segít az impulzuskontrollban.
• A gyerekek megtanulják a csendes, nyugodt viselkedést a kutya jelenlétében.
• Csökkentheti a hiperaktivitást és a feszültséget.
🐾 Állatszeretet és felelősség
• Megtanítja az állatok tiszteletét, a gondoskodást.
• Erősíti a természethez és élőlényekhez való pozitív viszonyt.
Reflexió:
Összességében a terápiás kutyás foglalkozás örömteli, élményalapú fejlesztési A terápiás kutyás foglalkozást a gyermekek nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták. Aktívan részt vettek a feladatokban, végig érdeklődőek voltak, láthatóan nagyon élvezték az együtt töltött időt a kutyával. A foglalkozás során a gyermekek motiváltak és nyitottak voltak. A terápiás kutya jelenléte pozitívan hatott a csoport hangulatára, a gyermekek felszabadultan, örömmel kapcsolódtak be a tevékenységekbe. A közös élmény erősítette az együttműködést és az egymásra figyelést. A gyermekek számára a foglalkozás igazi élményt jelentett. Sok mosoly, nevetés és kíváncsiság kísérte az együtt töltött időt, a gyerekek lelkesek, bátrak és érdeklődőek voltak, láthatóan nagyon jól érezték magukat.
Kitartóan folytattuk az utunkat az Önbizalom-hegyen, hiszen hónapról hónapra azt érezzük, hogy nő a magabiztosságunk és fejlődik az önismeretünk.
Az első foglalkozást nyugilégzéssel indítottuk (lehelet légzés), hogy lecsitulva kezdjünk a nagyon is komoly témáról, a motiváló jövőképről közösen gondolkodni. Beszélgettünk a jövőképről, a tudatos, közelítő és előnyös célokról, a motivációról, a kihívások és a visszajelzések fontosságáról. Megpróbáltuk magunk elé képzelni a lehető legjobb jövőbeli énünket a vizualizációs gyakorlat segítségével. A folyosót is birtokunkba vettük, hogy a „Lépj eggyel közelebb a célhoz!” feladat segítségével tudatosítsuk, ki mennyire céltudatosan és jövőre koncentráltan éli a mindennapjait. Mindenki túljutott a középtávon, többen megközelítették a Cél sávot is. Jó volt látni, menyire komolyan, a kérdéseket megfontolva végezték a gyerekek a feladatot. Ezután az „Önbizalom-hegy és a motiváló jövőkép” vizualizációs gyakorlat következett. Többen beszámoltak arról, hogy élénken megjelentek a képek a fejükben, szinte látták a hegyet, érezték a szelet, és olyan volt, mintha tényleg ott állnának a csúcson. Mindeközben különféle érzelmek kavarogtak bennük: kétely, bizonytalanság, de a végén büszkeséget, örömöt és megkönnyebbülést éreztek. A hegy tetejéről eléjük táruló látványról megpróbáltunk egy közös, az osztály többsége számára „érvényes” rajzot készíteni kaparásos technikával. E kép köré gyűjtöttük a „motiváló” és a „jövőkép” rokon értelmű kifejezésit, ebből lett a „Motiváló jövőkép” tablónk.
Amikor különféle hegyek képeit vetítettem ki nekik (havas, virágmezős, meredek, éles hegycsúcsú, lapos tetejű tb.), s megkértem, hogy válasszák ki közülük a saját Önbizalom-hegyüket és indokolják is, miért azt választották, nagyon felnőttes válaszokat is adtak. Például a meredek hegyet azért választották többen is, mert bár meg kell dolgozniuk azért, hogy feljussanak rá (kihívások), de így még büszkébbek, ha felérnek a csúcsra. A laposabb tetejű hegyre pedig azért esett néhányuk választása, mert úgy vélik, hogy biztonságban fogják érezni magukat az út végén. Ezután az „55 kérdés, amelyek segítenek a céljaid kitűzésében és elérésében” kártyák közül húztak egyet-egyet, és megválaszolták a rajtuk lévő kérdéseket. Az óra egyik fontos tanulsága volt számukra az, hogy az önbizalom nem azt jelenti, hogy mindig biztosak vagyunk magunkban, hanem azt, hogy merünk próbálkozni, ha kell, újra és újra.
A második foglalkozást a „Hegy-meditációval” kezdtük. Nagyon tetszett nekik a hangtál is, amit most először vittem be hozzájuk. Úgy érezték, tényleg segíti őket a ráhangolódásban és elmélyülésben. Majd megpróbáltuk az eddigi, az önbizalomról és motiváló jövőképről szerzett ismereteinket elmélyíteni úgy, hogy egy-egy közmondással kerestük a kapcsolatot köztük. Az osztályom immár második éve mindig közösen megfejti az Édes Anyanyelvünk folyóirat nyelvtani rejtvényeit, és már többször jutalomkönyvet is kaptunk. Legutóbb egy régi közmondásokat és szólásokat tartalmazó kötetet nyertünk. Ebből kiválasztottuk a nekünk leginkább tetszőket, majd végül tizenhárom közmondás üzenetét próbáltuk összekötni az önbizalom és a motiváló jövőkép témájával. Pl.: Jó útitárs a tudomány. Lefordítva az önbizalomra: A tudás biztonságot ad, segít hinni magunkban. Lefordítva a jövőképre: A tanulás eszköz a jövő megvalósításához. A gyűjtött és megtárgyalt közmondásokból készítettük el az „Önbizalom és jövőkép közmondásokban” tablónkat.
Beszélgettünk arról is, hogy a hegyre vezető úton számtalan akadály állhat előttünk, de ezek nem szabad, hogy elbizonytalanítsanak minket. Az „55 kérdés, amelyek segítenek a nehézségekkel való megküzdésben” kártyák kérdéseit megválaszolva tovább erősítettük az önbizalmunkat.
Meséltem a gyerekeknek John Goddardról, aki 127 célt tűzött ki maga elé, és ezek nagy részét sikerült is elérnie. Ennek mintájára arra kértem őket, hogy ők is fogalmazzanak meg tíz olyan célt, amit harmincéves korukig szeretnének elérni. Roppant megható volt, hogy sokan már most is nagyon éretten és felelősségteljesen gondolkoznak a jövőjükről. Például: „Szeretném, hogy a mostani értékes baráti kapcsolataim megmaradnának a jövőben is.”; „Olyan emberek vegyenek körül, akik szeretnek, és akiket én is szeretek”; „Olyan életet éljek, hogy azzal mások példaképe legyek”; „Békében éljek én is, és a gyermekeim is még nagyon sokáig”. Abban egyeztünk meg, hogy ezeket a papírokat elteszem, és egy jövőbeli osztálytalálkozón visszaadom nekik, hogy ők is lássák, mit sikerült elérniük gyermekkori céljaikból. Ismét igyekeztünk egy útravaló gondolatot megfogalmazni az óra végén: A jövőkép nem ígéret arra, hogy könnyű lesz, hanem ok arra, hogy ne adjuk fel.
A magyar kultúra napjához is kapcsolódtunk januárban. Mindenki hozott egy-egy kérdést négyféle válaszlehetősséggel különböző tudományterületekről, ahol a magyarok valamilyen jelentős eredményt értek el. Ezekből összeállítottam egy wordwallos játékos kvízt, amit aztán egy közösséginevelés-órán nagyon lelkesen végig is játszottak, és csaknem hibátlanul sikerült is megoldaniuk.
Ebben a hónapban ismét nagy lépéseket tettünk felfelé az Önbizalom-hegyen. Nemcsak a céljainkat fogalmaztuk meg pontosabban, hanem azt is megtapasztaltuk, hogy a bizonytalanság, a kétely és a kihívás mind természetes részei az útnak. A légzésgyakorlatok, a vizualizációk, a közös gondolkodás, a játékos feladatok és a mély beszélgetések mind azt erősítették bennünk, hogy az önbizalom valóban elsajátítható és fejleszthető.
Papp Judit
a Sári Gusztáv Általános Iskola és AMI
7. b osztályának (Víg Team) osztályfőnöke
A szülőkkel közös napot terveztünk, melyen mézeskalácsot díszítettünk. Sokat beszélgettek közben, nagyon meghitt családi viszony alakult ki és pozitív jelzéseket adtunk/kaptunk!
Szeptemberben kezdtük közös munkánkat az új osztályommal. 19 színes egyéniség, segítőkészek, kedvesek, de magukat nem mindig úgy látják, ahogy a valóságban van. A karácsonyi készülődés jó terepnek tűnt, hogy miközben a másikra figyelünk, ezt úgy tegyük, hogy megerősítjük az önbizalmát. Az osztályfőnöki órán minden gyermek készített egy olyan karácsonyfadíszt, amit szívesen nézeget. Miután elkészültek vele, levettem egy szépen csillogó gömböt a közös fánkról és körbevittem, hogy mindenki láthassa benne magát. Ezek után egy íróeszközzel a kezükben, körbe ültek a földön, ráírták a nevüket a díszre és jobbra tovább adták saját díszüket. Innentől mindenkitől azt kértem, hogy az elé kerülő díszre írjon egy jó tulajdonságot, ami jellemzi az adott osztálytársát. A feladat égén, mindenki elolvasta a neki írt szavakat. Aki szerette, párat felolvashatott belőle. A végén megkérdeztem ki mit élt meg a mai órán. Volt aki szó szerint azt monda, hogy teljesen meghatódott, hogy milyen érzékesnek látják a társai. Nagyon szép közös ajándékot adtak, kaptak egymásnak, egymástól. Jó hogy részese lehettem ennek az élménynek. Azt hiszem én kaptam a legnagyobb ajándékot. 🤗