Boldogságóra Program

Bevezető foglalkozás Elsőzé
2024 szeptemberében osztályfőnökként kezdtem az évet. Már két éve nem volt osztályom, ezért úgy gondoltam nehéz feladat vár rám. A tavalyi tanévben is elsősöket tanítottam, de nem osztályfőnöként, és tartottam EKOP-os órákat. Tapasztalataim pozitívak voltak, de a feladat az újrakezdés volt. Új osztállyal, elsősökkel kezdjük el az EKOP-os foglalkozásokat. Annak örültem, hogy az általam tanított, megbeszélt, átélt dolgokat jobban átlátom, jobban a közösség része leszek, ezáltal a gyerekek is sajátjuknak érzik a foglalkozásokat. A mindennapjaik teljes részeként segítségükre lehetek, élményekkel gazdagodhatunk, megerősíthetjük egymást, és lassan közösséggé formálódhatunk.
A bevezető foglalkozást relaxációval kezdtük, mint minden órát ezután. Az esőerdő hangjait hallgatva jutunk el az erősségkertbe. Átlényegülve, megnyugodva, körben ülve a szőnyegen. Némán hallgatunk, utánzunk mozgásokat, az erdő állatait, növényeit. Majd a: Kincset rejtek nem mutatom…. relaxációs gyakorlattal vezetem be őket a kertbe. Hiszen az erősségek a mi kincseink, amit megmutathatunk egymásnak.
Az animációs kisfilm megtekintése után a tanulók sok kérdést tettek fel, érdeklődőek voltak. Részletesen megbeszéltünk minden egyes kérdést. Beszélgettünk az erősségekről, melyeket már ismernek, tudnak, hogy a birtokukban vannak. Csoportalakítás a virágok segítségével történt. Erényenként más-más színű virágokat találtak a teremben. Azonos színek szerint álltak csoportba és beszélték meg csoportmunkában melyik virág, mit ábrázolhat, mit jelenthet. Ezeket meg is osztották a többi csoporttal. A maradék virágot, hiszen csak 17-en vagyunk frontálisan beszéltük meg. Az erősségkert megalkotásával folytattuk az órát. A kertbe ragasztottuk a virágokat. Beszélgettünk arról, ki-melyik erősségét használja sokat. Mozgásgyakorlattal játszottuk el, milyenné válik majd a kertünk, milyenek lesznek a virágaink. Meseszövéssel zártuk a foglalkozást, mely a mi kertünkről szólt.
Nehéz megítélni egy foglalkozás tervezésekor a várható reakciókat, különösen, ha új közösségbe csöppenünk.. A gyerekek kíváncsiságát a nyugodt indító környezettel, a hangok hallgatásával, a rövid relaxációval azonnal sikerült felkeltenem. A motiváltságuk meg is maradt az egész foglalkozás ideje alatt. Érezték, hogy ez más jellegű dolog lesz, mint a többi óra, vagy foglalkozás. A csoportalakítástól egy kissé tartottam, de kis létszám esetén megvalósíthatónak gondoltam az egyszerű csoportmunkával együtt. A csoportalakítás kicsit több időt vett igénybe, de tetszett a gyereknek. A csoportmunkában még semmi gyakorlatuk nem volt, mivel csak beszélgetést vártam tőlük nem okozott gondot, de hamarabb befejezték, mint azt vártam. Nyilván nem vártam tőlük igazi csoportbeszámolót, inkább csak azt reméltem, hogy tudnak majd együtt beszélgetni. Kisebb- nagyobb sikerrel ez meg is valósult. Egymást még nem hallgatták végig, mindenki el szerette volna mondani, mit gondol, így itt az irányítás az én kezemben volt a foglalkozás számottevő részében. A továbbiakban feladatom lesz az egymásra figyelés, a türelem, a tapintat fejlesztése az erősségeken keresztül. A meseszövést nagyon élvezték, bár hosszú folyamat, míg tökéletesen megtanulják, de igen kreatív, vicces befejezést találtak ki. A foglalkozás elérte a célját, a gyerekek aktív részvétele, érdeklődése alapján ezt ki tudom jelenteni. Pozitív élmény számomra a gyerekek hozzáállása, rácsodálkozása volt.
A tavalyi év tapasztalatai után azt mondhatom, hogy örülök annak, hogy itt van időnk. Van időnk egymást meghallgatni, megnyugodni, őszintén beszélgetni, rácsodálkozni és nem lényeges, ha nem azon az úton haladunk, amin elindultunk, le is térhetünk és később visszakanyarodhatunk, és addig maradunk azon az úton, amíg szükségesnek érezzük. Mindezt pozitív hangulatban.

Képek