Iskolánkba hagyománnyá vált a tanár-diák labdarúgó mérkőzés a gyereknapon. Igazságos döntetlen lett a végeredmény. Nagyon élvezte mindenki az összecsapást.

Az iskola összes tanulója a gyereknap alkalmából különböző izgalmas programokon vett részt. Itt mindenki azt csinált, amit szeretett volna, ezáltal mindenki jól érezte magát.

BESZÁMOLÓ AZ IDEI TANÉV BOLDOGSÁG ÓRÁIRÓL

Szeptemberben elkezdtük hagyományos boldogságóráinkat a nyolcadik osztályos csoporttal. A szeptember témája a hála volt. Csoportom óráját a gyerekek hangulatához igazodó zenehallgatással és önbizalomerősítő mozgással kezdtük, majd elénekeltük a hála dalunkat. Felidéztük, hogy mit tanultunk az előző évben a háláról, majd a gyerekek meséltek arról a személyről (barátról, családtagról stb.), akinek hálásak valamiért. Számítógépes bemutatót készítettek a megbeszéltekről. Az óra végén megmutattuk egymásnak az elkészült munkákat, majd meditációval zártuk az első boldogságóránkat. Mindenki örült annak, hogy ebben a tanévben is folytathatjuk ezeket az órákat.
Októberben nagy eseményre készültünk, hiszen osztályunk készítette október 23-ra az iskolai ünnepi műsort. A boldogságórán amellett, hogy elénekeltük a hónap dalát, beszélgettünk arról, hogy nemzeti hőseink életében is fontos szerepe volt az optimista szemléletnek. Áldozatvállalásuk példaadás volt a jövő generációinak. Ezután a Keresd meg a 4 bölcs, optimista mondatot a színek alapján! – feladat következett. A gyerekek párban dolgoztak, egy megkezdett mondatot kellett befejezniük optimistán és pesszimistán. Ezután megbeszéltük együtt, ki milyen befejezést talált. Otthoni feladatként szófelhő készítését kértem. Az órát meditációval zártuk, és elhatároztuk, hogy optimizmusunk elkísér minket az egész tanévben.
A novemberi boldogságóránk témája a társas kapcsolatok ápolása volt. Beszélgettünk arról, hogy milyen a jó barát, ki hogy érzi magát az osztályközösségben. Az őszinte, de mások számára nem bántó megbeszélés sokat javíthat a közösség összetartó erején. Boldogságóránkat bizalomjátékkal, majd egy jó hangulatú közös dallal zártuk.
A decemberi boldogságóránkat, melynek témája a jó cselekedetek volt, empátiafejlesztő gyakorlattal kezdtük, majd elénekeltük a hónap dalát. Hétköznapi példákat soroltunk fel arra vonatkozóan, hogy a jó cselekedet sokszor többet ér, mint egy drága ajándék. A nyolcadikosok egyik jó cselekedete ebben a hónapban az volt, hogy Mikulás jelmezbe bújva átadták az ajándékot az alsóbb évfolyamosoknak. Készítettünk karácsonyi üdvözlőlapot, mellyel örömet szereztünk szeretteinknek.
Januári boldogságóránkat a „Van nekem egy álmom” című dallal kezdtük, majd beszélgetőkör következett arra vonatkozóan, hogy ki milyen célokat szeretne megvalósítani az elkövetkező években, melyeket elmesélnek majd az öt éves osztálytalálkozón egymásnak. Több esetben meglepődtek egymás céljain, vágyain, melyek megfogalmazódtak a tanulókban. Egymás megismerésében sokat segített ez a játék. A rövid és hosszútávú célokat leírtuk, és lépésről lépésre kidolgoztuk, számos közbülső konkrét, mérhető és időhöz kötött célra bontottuk. Érdekes és tanulságos volt mindannyiunk számára ez az időutazás. Az órát meditációval zártuk.
A februári boldogságóránkat zenés relaxációval kezdtük, mert az éneklés az egyik leghatékonyabb feszültségoldó technika. Olyan szólásokat, közmondásokat gyűjtöttünk, értelmeztünk, melyek segítenek mindennapi nehézségeink leküzdésében. Felidéztük, hogy milyen fontos az ember életében a megküzdés, mert a boldogság fenntartása attól függ, hogyan küzdünk meg fájdalmas élményeinkkel. Átismételtük a problémaközpontú és az érzelemközpontú megközelítést. Az órát meditációval zártuk, házi feladatként kértem, hogy készítsenek számítógépes fotómontázst, mely a megküzdést szemlélteti.
Március hónapban a hónap dalának eléneklése után kértem a tanulókat, hogy most egy újabb megközelítésben gyűjtsünk apró örömöket életünkből. Elsőként említették a farsangi jelmezünket és táncunkat, mely a közelmúlt egyik örömforrása volt. Ezután érzékszerveink szerint csoportosítottuk azokat a dolgokat, eseményeket, melyek boldoggá tesznek bennünket. Megismerkedtünk Reményik Sándor Csendes csodák című versével, melynek megbeszélése során értelmeztük az apró örömök megjelenését a versben. A Jó befogadása gyakorlathoz Bagdi Bella zenés meditációját használtuk. Házi feladatként interjúkészítést kaptak a gyerekek arra vonatkozóan, hogy családtagjaik milyen apró örömöket élnek át mindennapjaikban.
Az áprilisi boldogságórát „Az izom feszülésének és ellazulásának tudatosítása” relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd elénekeltük a hónap dalát. Felidéztük a korábban már megismert „A megbocsátás jele” című történetet. A tanulók emlékeikben kerestek olyan szituációt, mikor valakit megbántottak, és megbeszéltük a megbocsátás lépcsőfokait is. Ezután beszélgetőkör következett, értelmeztük az alábbi mondatokat:
Szabadítsd fel magad a harag terhe alól!
Tedd le végre a mázsás súlyokat, amiket cipelsz!
Tapasztald meg a megbocsátás felszabadító erejét az életed minden területén! Az óra végén meditáció következett.
Már hagyomány nálunk, hogy a májusi boldogságóránkat összekapcsoljuk a Kihívás napi rendezvényeinkkel. Ebben a tanévben a gyerekek az iskola falai között és az udvaron különböző állomásokon tehették próbára ügyességüket, kitartásukat. Az ezt követő napon beszélgettünk a mozgás öröméről, mindannyian egyetértettünk abban, hogy az emberi jóllétnek alapvető feltétele a fizikai aktivitás. A fittség megőrzéséhez hozzátartozik az elegendő és pihentető alvás, az egészséges táplálkozás, a különböző élvezeti szerek kerülése. Azok a tanulók, akik rendszeresen sportolnak, elmesélték, hogy az elmúlt évben milyen eredményeket értek el.
Az idén sem szakítottunk azzal a hagyománnyal, hogy a tanév utolsó boldogságóráját az éves munka áttekintésére használjuk fel, emlékezünk boldog pillanatainkra, fotókat nézegetünk. Ennek a tanévnek a végén nyolcadikosaim elballagnak, és jómagam is megkezdem 40 év szolgálat után nyugdíjas éveimet. Visszatekintettünk tehát az elmúlt évekre, és előszedtük a régebbi képeket is, és kis közösségünk változásairól kezdtünk beszélgetni:
Sokat változtunk az elmúlt években. Egymással szemben elfogadóbbak lettünk, a felmerülő konfliktusokat megbeszéljük, és mindannyian érezzük a közösség összetartó erejét. Jó volt látni a gyerekek arcán a boldog mosolyt, amelyet a boldogságórákon szerzett élmények csaltak elő. Előkerestük, végignéztük elkészült műveinket, melynek során örömmel láttam, hogy a boldogság fenntartására való képességük ebben a tanévben ismét fejlődött. A tanórát most is meditációval zártuk.
Végül néhány szót írok arról, hogy én mit kaptam az elmúlt hat év boldogságóráitól: rengeteg élményt, emlékezetes pillanatokat, és olyan empatikus hozzáállást, mely a további utamon is elkísér és segítségemre lesz.
Köszönöm szépen a munkám támogatását!
Üdvözlettel:
Horváthné Stier Katalin
tanár

Körültekintés, Ülni – Állni