TÁRSAS KAPCSOLATOK ÁPOLÁSA
A foglalkozást a „A robbanásra kész rakéta” játékkal indítottuk, mellyel megszabadultunk az összes feszültségtől.
A témát egy telefonos játékkal vezettük be. „Felhívva” barátunkat érdeklődtünk egymás felől, elmondtuk hogyan érezzük magunkat, megköszönve a hívást és érdeklődést.
A gyermekekhez közel álló témájú mesét találtam a téma feldolgozásához: Mihail Pljackovszkij: Lecke a barátságról c. meséjét. A mesehallgatás után arról beszélgettünk, hogyan érezhette magát magát Csip , miután ő megette barátja elől az összes kölest, Csirip pedig azt a néhány szem kölesét is megosztotta vele?
Majd mindenki elmondhatta, ki az a jó barátja, aki számára ennyire fontos?
Mindenki kiszínezte barátságvirágát, melynek szirmaira felkerültek a legjobb barátok jelei is.
Ezt követően megbeszéltük, hogy milyen jó is Méhecske csoportosnak lenni, mert itt barátokra lelhetünk és sosem kell magányosnak érezni magunkat. Mert a barátok együtt játszanak, megvigasztalják egymást, megosztoznak mindenen, meghallgatják egymást, segítenek egymásnak. Ezeket a képeket is kiszíneztük, majd tablót készítettünk azokból, ahova felkerült mindenki barátságvirága is.
Megtanultuk a Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság mondókát is. Zenére szabadon mozoghattak, majd amikor megállt a zene, párt választva haragos nézéssel „összevesztek”, (mert a barátok közt néha ez is megesik), de mondókával gyorsan ki is békültek.
A foglalkozást egy ölelős játékkal zártuk le a „Jól érzem magam…” dalra.
Boldogságóra Alapprogram
A heti tevékenységeket és játékokat az indián témakörben terveztük.
A kicsi indiánok az erdei élet során nagyon sok apró nehézséggel küzdöttek meg a mindennapok során. Az erdőben sokféle állattal találkoznak, akiket nagy tisztelet és védelem övez. Az erdőben az indiánok az élelemgyűjtéshez bejárják az erdő minden zegzugát. Közben gyakorolnak kúszni-mászni, nesztelenül átbújni, bokrokon keresztül áthaladni, öreg hídon egyensúlyozni. Ilyenkor néha beleeshetnek a patakba, vagy eltévedhetnek, de jókedvüket ez sem szegi soha, mert mindig lehet újrapróbálkozni és ügyesedni.
A kicsi indiánok híresek éles eszükről, főleg a ,,róka törzs” tagjai, így őket a logikai játékokkal sem lehet megfogni. A térképet ők olvassák a legjobban, és ők vezetik haza az eltévedt indiánokat a törzsek között.
A legbátrabbak felmásznak a legmagasabb hegyekre is, ahonnan kémlelik az eget és figyelik a várható időjárást. Ezt a feladatot a „farkas törzs” tagjai vállalják leginkább. Ők figyelmeztetik a kenuzni vágyó indiánokat, hogy vihar közeleg és óvatosan a veszélyes vizeken.
A „szarvas törzsben” élők híresen jó zenészek, akik saját készítésű hangszerekkel szórakoztatják a többieket.
A „sas törzs” a legjobb megfigyelő, azonnal jelez, ha betolakodót észlel a tábor körül.
A kicsi indiánok tudják, hogy együtt megoldani a kihívásokat sokkal könnyebb, mint egyedül, így mindig szívesen segítenek egymásnak és próbálják ki egymás feladatát. Amikor útnak indulnak, mindig többen mennek, hogy az akadályokat leküzdjék.
Megküzdési stratégiák elsajátítása a téma segítségével:
– A gyermekek a közös tevékenységekkel, páros játékokkal, csapatfeladatokkal gyakorolhatták a kooperációt, a segítségnyújtást, az együtt gondolkodást, egymás buzdítását (szurkolást).
– ,,Veszélyhelyzetben” figyelmeztethették egymást, és közösen kerestek megoldást a problémára.
– Az erdei élettel való megismerkedés során, az apró részletekre való odafigyelés kulcsfontosságú volt az indiánoknak. A gyerekek a közös úton haladva, felhívhatták egymás figyelmét az esetleges hibákra, tévedésekre. Tanulva saját és mások hibáiból. (pl. erdei gyümölcsszedés, kenuzás, halsütés).
– Az élelem megszerzése nem könnyű az indián faluban, így ezt is közösen érdemes végezni. A halászat is jobban megy, ha többen végzik. A halsütés akkor lesz sikeres, ha a megfelelő sorrendben rakják a halsütő keretre. Ebben a játékban nagyon fontos a szabálytudat és szabálytartás, hogy végül minden kicsi indián jóllakjon.
– A mozgásos akadálypálya erősíti a gyermekek kitartását, fejleszti az erőnlétet, és az indiánok koordinációs és egyensúlyozó képességét.
– A játékok által megtapasztalhatják, hogy vannak dolgok, amikért meg kell küzdeni, van, ami nem sikerül elsőre, és mindig érdemes próbálkozni. A kudarctűrő képesség fejlesztése nagyon nagy feladat a gyermekek körben manapság. Ezeken a játékokon keresztül láthatták, hogy tévedni lehet, de képesek a hibákat kijavítani, akár maguktól, akár társaik segítségével. A „megdolgozni valamiért” érzete jóleső és sokkal értékesebb, mint, amikor könnyen kapunk valamit. Ezt a gyermekek felé is érdemes közvetíteni.
– A kicsi indiánok elsajátítják azokat a megoldási stratégiákat, amikkel a feladatok sikeresek lesznek, így örömmel vetik bele magukat az újabb és nehezebb tevékenységekbe. Fontos, hogy a játékok nehézségi szintje is alkalmazkodjon a gyermekek életkorához, képességeihez. Azok számukra tartogassanak nehézséget és sikerélményt egyaránt. Megoldani egy olyan problémát, megvalósítani valamit, amit előtte még nem tudtunk, nagyon pozitív érzelmeket váltanak ki gyermekből és felnőttből egyaránt.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Apró örömöt mindennap lehet találni. Csak észre kell venni, hiszen ott van a szemünk előtt! Ez volt a fókuszban márciusi boldogságóránkon. A gyerekek hamar megértették azt, hogyan okoznak örömöt és boldogságot az apró örömök, és mik azok az apró örömök, amiknek örülhetünk akár egy kevésbé jó napon is. Mert minden nap nem lehet jó, de minden napban van valami jó! A téma bevezetése után az érzékszervekről beszélgettünk, rajzoltak is a gyerekek minden érzékszervhez valamit, amik boldogságot okoznak nekik. Játszottunk a feltétel nélküli önszeretethez kapcsolódó játékot, mindenki megfogalmazta, mit szeret önmagában. A kisebbeknek kicsit nehezebben ment, a nagyok már megértették ennek lényegét. Elolvastam Az Öröm forrása c. mesét is, melyet feldolgoztunk a hozzá tartozó kérdésekkel és eljátszották a mese főszereplőjét is. Kerestünk a mesében érzékszerveket és a hozzájuk tartozó örömöket is. A kincsesláda játékot többször is játszottuk, megtanulták a hozzá kapcsolódó mondókát is. A játék végén pedig mindenki belenézhetett a kincsesládába, mi is van benne, majd a benne lévő kincsből egyet mindenki hazavihetett. Aznap biztosan ez volt számukra az apró öröm. Szülői visszajelzés alapján tudom, hogy többüknél becses helyet kapott a szerencsekincs és azóta is vigyáznak rá. Beszélgettünk a szeretetnyelvről, mi az és hogyan lehet kifejezni, majd mondtam nekik különböző szituációkat, nekik pedig ki kellett találni melyik szeretetnyelvhez kapcsolódik. Ez nagyon elnyerte a tetszésüket, ők is tudtak ezután saját példákat mondani és azt is megpróbáltuk kitalálni kinek mi lehet a szeretetnyelve. Ezt ezután nem csak boldogságórákon fogom felhozni. A hetet egy ki gyurmázással zártuk, az érzékszerveket formázták meg a gyerekek papírfejeken és mindenki elmondta, hogyan érzi magát, aznap mitől volt boldog, mi okozott neki örömet. Remélem, hogy nap mint nap a boldogságórákkal én is örömet tudok neki okozni és azt is remélem, hogy ebből a szeretetből, boldogságból haza is visznek.
Ebben a hónapban az apró örömöket kerestük, hiszen általuk bármikor jobb kedvünk lehet. A témát a Szivárványfa meséjével indítottam (irta: Benczik Szilvia). Ez a mese, a barátságról, szeretetről és elfogadásról is szól. A gyerekek képzeletét megmozgatta, belső képi világukban megjelent a szivárványszínű fa, a madarak.
A történet után, többen is lerajzolták a fát, közben pedig beszélgettünk arról, hogy kinek mi okoz örömöt, mitől derül jobb kedvre. A válaszaikból kiderült, hogy a korábbi Boldogságórák bizony fejlesztették érzelmi intelligenciájukat, gondolkodásukat, pozitív szemléletüket.
Franciska attól boldog, ha az édesanyja megöleli, Krisztike annak örül, ha elmennek sétálni, többen jókedvűek lesznek ha kisüt a Nap, vagy ha a barátjukkal jót játszhatnak 🙂
A rajzolás után eljátszottuk a Lógó orrúak országát, ahol csupa szomorú, rosszkedvű ember él, ám egyszer egy mosolygós, boldog gyermek érkezik hozzájuk, aki az öleléssel át tudja adni a jókedvét. A gyerekek élvezték ezt a játékot!
Természetesen nem hagytuk el a relaxáló gyakorlatot és a közös éneklést sem. A komplex foglalkozás hatására az egész csoportunk mosolygóssá vált! 🙂
Apró örömök.
A tavasz beköszöntével ez a téma szuperül párosul, hiszen megjelennek az első virágok, a rügyek a fan, a nap sugarai is melegebben sütnek. Ezek mind-mind olyan aprónak tűnő dolgok, mégis hatalmas boldogságot tud jelenteni egy ember számára. Ezt az érzést kívántam átadni a gyermekek részére, a foglalkozás keretein belül. A nap melegének érzete a bőrön, a tavaszi virágok illata, a barka puha virágának tapintása, mind fontos szerepet játszanak, az apró örömök érzékelésében. Az érzékeléshez pedig szükséges az érzékszerveink, az illatozás, a tapintás, a hallás stb. Ezért sorra vettük, hogy egyes érzékszerveinket mire használjuk.
Bagdy Bella- Jobb veled a világ- című zenére hangolódtunk és kifejezetten a tavasz szépségeire fókuszáltunk. Szerencsére az időjárás is mellettünk állt. Elkészítettünk „Boldog Dórát”, megbeszéltük, hogy mire van szüksége, hogy jól érezze magát. (szem, száj, orr, fülek). Az érzékszervekkel párosítottuk az örömöket. Díszítettük virágokkal, pillangókkal, készítettünk neki frizurát is.
Sétára mentünk, hogy az ébredő természetet megfigyeljük. Kértük őket, hogy szóljanak, ha látnak számukra csodaszép dolgokat. pl. rügyező fákat, előbújó virágok stb.
A foglalkozás zárásaként felelevenítettük a séta során, kinek mi volt a legszebb amit látott.
Először beszélgettünk az apró örömök fontosságáról és hogy mik lehetnek apró örömök a mindennapokban. Utána önmagunk szeretetéről esett szó, majd megcsináltuk azokat a gyakorlatokat, amivel megnyugtathatjuk magunkat (feltétel nélküli önszeretet). Végül a szeretetnyelvekről beszéltünk. Elmondtuk, hogy mi az 5 szeretetnyelv, ezzel kapcsolatban megnéztünk egy kisfilmet is. Házi feladatnak kapták, hogy tudakolják meg a szeretteik elsődleges szeretetnyelvét. Plusz apró öröm volt az osztály számára, hogy megünnepeltük Ildikó névnapját, aki sütivel és üdítővel kedveskedett nekünk.
A gyerekek megrajzolták a saját szamuráj páncéljukat, miután meghallgatták a szamurájról szóló történetet.
Március havi témánk az „Apró örömök élvezete” volt. Beszélgettünk arról, hogy mi minden lehet a mindennapjainkban az, ami pozitív örömet tud okozni számunkra. Mit tehetünk, ha kicsit szomorúak, dühösek vagyunk valamiért, hogyan tudjuk megvigasztalni, felvidítani egymást vagy akár saját magunkat. Mi az, ami megnyugtat minket. A gyermekek életkoruk ellenére már elég jól meg tudják fogalmazni mi az, ami bántja őket, és azt is hogyan tudják magukat, vagy egymást felvidítani. A mindennapokban rengeteg apró, pici dolog van, ami nagy örömet tud okozni bárkinek. Például egy simogatás, egy kedves szó, megérzünk egy jó illatot, egy ölelés anyától/apától/az óvónénitől, mosoly, napsütés, szabad levegő, madárcsicsergés, stb. Pont jól jött a Nőnap, mikor is a csoportba járó kislányokat köszöntötték a kisfiúk. Nagyon örültek a lányok a kézzel készített ajándéknak.
Báthory István Általános Iskola
A tavaszi Báthorys Boldogság- programok egyike a boldogságról szóló mesék írása. Fogadjátok szeretettel Fekete Lilien báthorys diák rajzokkal kiegészített meséjét!
Felkészítő tanára: Horváthné Baranyai Rita
Egy tanítványom véleményét írom le a napközis foglalkozásról: Ma esős idő volt , így nem tudtunk nagyszünetben az udvaron játszani. Nagy örömmel vettük elő a kis kártyákat, hogy játsszunk! Elszaladt az idő játék közben és nagyon vidám, tartalmas délután részesei lehettünk.