Csoportunkban a hónap témáját a közlekedés köré csoportosítottuk. A szárazföldi közlekedés állt elsőként a középpontba. A boldogság tevékenységet is ez a téma köré csoportosítottam. Minden tevékenységbe igyekeztem becsempészni a boldogságóra elemeit.
A napunkat minden esetben egy rituáléval indítjuk. A gyermekekkel megbeszéljük az adott nap időpontját, az időjárást, melyeket különféle szemléltető eszközöknek köszönhetően tesszük gyermekközpontúbbá. (kukac, kalendárium, gyöngyök) Ezt követően egy kisgyermek megszámolja, hogy hányan vagyunk, majd a hiányzó neveit felsoroljuk, majd gyógy puszit küldünk nekik a mihamarabbi gyógyulás érdekében.
A mindennapos mozgás során a gyermekkel kisautókká változtunk. Mindenki olyan színűvé, amilyen a medálján szerepelt. (kék, zöld, sárga, piros) Amíg a zene szólt táncoltunk, mikor a síp megszólalt akkor szóltam, hogy: „Sárga autók parkoljanak a saját parkolójukba.” (Sárga tábla jelzés) Akkor lehetett a parkolót elhagyni, amikor a tábla zöld jelzést mutatott nekik. A gyermekek annyira élvezték, a játékot, hogy újbóli játszás kezdeményeztek. A játékot a „jutalomtáblával” zártuk, melyet egy kislány kezdeményezett. Sorban álltak, majd mindenki kiválasztotta, hogy mit szeretne tőlem kérni. Ölelés, puszi, csiki, pacsi, tánc. Fontosnak tartom, hogy minden gyermek a saját aktuális érzelmi igényének megfelelő törődést kapjon, így mindenki saját maga választja ki, hogy mire van szüksége.
A délelőtt folyamán egy általam írt mesét hallhattak a gyermekek, melyet egy meseköténnyel szemléltettem. A mese tanulságos volt, hiszen Vili, a kíváncsi kisvonat elkóborolt a vasútállomásról és besötétedett. Nagyon félt, azonban Gyuszi, a nyuszi segített neki hazatalálni. Az önzetlenséget, és a hazatalálás apró örömét szerettem volna a mese által közvetíteni. A tevékenységet átvezettem egy matematikai tapasztalatszerzésbe, hiszen a gyermekekkel vonatot építettünk , majd egy mozdonyvezetőt és egy kalauzt választottam, a többi gyermek pedig ez által utassá vált. Mindenki elfoglalta a megfelelő vagonba a helyét, a menetjegy szerint, a kalauz pedig leellenőrizte, hogy mindenki jó helyen ül –e. A gyermekekkel közben a „Megy a gőzös” kezdetű dalt énekeltük és elutaztunk Kanizsára, Afrikába és Budapestre. A sorszámokat is gyakoroltuk, hiszen mindig mondtam, hogy hányadik vagonba lévő utasok álljanak fel, tapsoljanak. Ezt követően mindenki beállt mögém kisvonatba, majd abban a játéktérben szállt ki, amelyik szimpatikus volt számára. Ültettünk zöldségmagokat, amiknek a növekedését azóta is figyelemmel kísérjük és örülünk neki, mikor egy újabb kisgyermek magocskája is kibújik. A gyermekkel vonatot készítettünk. Mivel nagyon sok gyermek hiányzott ezeken a napokon, így megkértem a szülőket, hogy otthon ők is készítsék el a guriga festést. Nem szerettem volna ha bármelyik gyermek nem kerül ki a faliújságra, hiszen a csapategységet, az összetartozást szerettem volna szemléltetni mindenki számára.
A víz és boldogságvilágnapja alkalmából egy kis üzenetet adtunk át Makó város lakosainak, miszerint „a Víz kincs, vigyázzunk rá”! A kezdeményezésbe a Makói Óvoda mind a négy tagintézménye részt vett, ezért városi szintű esemény kerekedett a kis csepp ajándékok köré.