Könnyű másokat megbántani, de a bocsánatkérés annál nehezebb. Összegyűjtöttünk néhány lehetőséget, hogyan engeszteljünk ki a tegyük jóvá hibánkat.

Áprilisban a Boldogságóra keretében a megbocsátás témáját jártuk körül a gyerekekkel. A foglalkozás során beszélgettünk arról, mit is jelent megbocsátani, milyen érzéseket élhetünk át, ha megbántunk vagy megbántanak minket, és miért könnyebb a szívünk, ha képesek vagyunk elengedni a neheztelést.

A foglalkozás során egy különleges alkotás is született: minden gyermek egy színes lepkét készített. A lepke egyik szárnyára a megbántások, fájó szavak kerültek fel – azok, amelyek valaha nehéz érzéseket okoztak nekik. A másik szárnyra pedig megbocsátó, szeretetteljes szavakat írtak, amelyek segítenek ezeket a fájdalmakat elengedni.
Így vált a lepke az átalakulás, a megkönnyebbülés és a szeretet szimbólumává: a gyerekek keze alatt egyensúlyba kerültek a nehézségek és a gyógyulás.
Mivel ez egy nagyon személyes, bensőséges alkotás volt, a gyermekek kérésére nem készült róla fénykép – így a pillanat meghittsége megmaradhatott csak a résztvevők szívében.
A beszélgetések során szóba került az is, hogy a megbocsátás milyen különösen nehéz lehet azoknak a gyerekeknek, akik mozgássérüléssel élnek. Nehéz megbocsátani azoknak, akik bámulják őket az utcán, akik értetlenkedve néznek rájuk, vagy akik a liftet elfoglalva nem figyelnek arra, hogy nekik valóban szükségük lenne rá.
Ezek a mindennapi helyzetek aprónak tűnhetnek kívülről, de belül mély nyomokat hagyhatnak.
Mégis, ezek a gyerekek hatalmas erőről tettek tanúbizonyságot: megtanulják elengedni a haragot, és a szeretet, a megértés felé fordulnak. A foglalkozás során is megtapasztalhattuk, hogy a megbocsátás nem a gyengeség, hanem az igazi belső erő jele.

A foglalkozás zárásaként egy rövid képzeletbeli utazáson vettünk részt, amely segített megélni a megbocsátás felszabadító érzését.
A gyerekek megoszthatták saját tapasztalataikat is arról, milyen jó érzés megbocsátani vagy megbocsátást kapni.
A foglalkozás során sok szép, őszinte gondolat született, amelyek mindannyiunkat közelebb vittek ahhoz, hogy könnyedebb, szeretettelibb kapcsolatokat ápoljunk egymással.

Az áprilisi hónap témáját – megbocsátás témáját több foglalkozáson dolgoztuk fel, sőt az elkészült bocsánatkérő és megbocsátó kártyákat azóta is használjuk.
Az első foglalkozást a „Lemegy a nap, lankad a kar, a testem pihenni akar” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezután a hónap dala hallgatása alatt a gyerekek a macis színezőt készítették el. Majd átbeszéltük a témához kapcsolódó elméleti hátteret, saját példákat soroltak fel. A foglalkozást meditációval zártuk.
Második foglalkozást „A haragom kifújom, mint a cica nyújtózom” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Többször meghallgattuk a hónap dalát, a gyerekek már közösen énekeltek, megtanulták a dal szövegét. Közben még befejezték a színezést. Mesehallgatás során „A hebrencs hód” című mesét ismerték meg a gyerekek. A meseolvasás után megbeszéltük, hogy kapcsolódik a történet hónap témájához. Újból többször meghallgattuk a hónap dalát, közben a gyerekek elkészítették a „bocsánatkérő” és „megbocsátó” kártyáikat. A foglalkozást meditációval zártuk.
A következő foglalkozásokon befejezték a kártyák elkészítését. Majd azokat feltettük egy-egy plakátra. A plakáton a meséből vett mondatok vannak. Az egyik tablóra a „bocsánatkérő” a másikra a „megbocsátó” kártyák kerültek fel. Ez úgy lett elhelyezve az osztályban, hogy a gyerekek le tudják venni, és odaadni egymásnak, ha szükség van rá. Azóta pár alkalommal már használták is, mikor bocsánatot kértek egymástól. Szerencsére nem sokszor volt eddig szükség rá, kedvesek egymással, nem kell sokszor bocsánatot kérni egymástól.