Boldogságóra – Április: Megbocsátás 💛
„A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. A meg nem bocsátás állandó nehezteléshez, haraghoz, ellenségeskedéshez, gyűlölethez vezet, ami rendkívül romboló hatású. Azonban a megbocsátás tanulható és tanítható, hiszen a megbocsátás fejben dől el, és mint tudjuk, az érzelmeknek, az empátiának, a kö-tődésnek és az önbecsülésnek fontos szerep jut a folyamatban. Iskolai vagy azon kívüli helyzetekben a szerepjátékok és a drámapedagógiai foglalkozások sokat tehetnek az empátia fejlesztéséért, különösen akkor, amikor a másik fél szerepébe bújunk (pl. ha engem megbántottak, akkor a megbántó fél szerepébe).
Fontos tudnunk: a megbocsátás nem azt jelenti, hogy megváltoztatjuk a véleményünket a történtekkel kapcsolatban, hanem azt jelenti, hogy elengedjük a sértettség érzése körüli érzelmi töltetet. A megbocsátás legnagyobb haszonélvezői mi magunk vagyunk.”
Éppen ezért, a gyerekekkel a megbocsátás témáját – játékosan, verssel, mesével és élménnyel gazdagítva jártuk körül .
🎤 A Költészet Napja alkalmából verseket szavaltunk, és különösen kerestünk olyan költeményeket, amelyekben megjelenik a megbocsátás, az elfogadás, az emberi hibázás és újrakezdés lehetősége. A gyerekek gyönyörű átéléssel adták elő a választott verseket, és közösen beszélgettünk az elhangzott gondolatokról.
🌍 A Föld Napja kapcsán a természet és a megbocsátás kapcsolatát is körbejártuk. A foglalkozás címe: „Földanya megbocsát” volt. Séta közben megfigyeltük a természet tavaszi megújulását, és arról beszélgettünk, hogy bár a Föld sok mindent elvisel, nekünk vigyáznunk kell rá.
A gyerekek egy választott természeti elemhez (pl. fa, virág, madár) rajzoltak egy mosolygós arcot, majd diktáltak hozzá egy üzenetet, amelyben bocsánatot kértek és ígéretet tettek a természet védelmére:
📝 „Ne haragudj, hogy letéptem a leveledet – mostantól óvlak!”
🐻 A Méhek napján a „Morgós Palkó medve és a szorgos méhecske” című mesét dolgoztuk fel. A történetben a méhecske véletlenül nekiment a medvének, majd bocsánatot kért – de a mackó először csak dühösen kergetni akarta. A többiek messziről azt hitték, Palkó táncol – és csatlakoztak hozzá. Így végül mindenki együtt „táncolt” a réten.
A gyerekek belebújtak a szereplők bőrébe, eljátszották a történetet, és közben megfogalmazták a fontos mondatokat:
🗣️ „Hibáztam. Sajnálom! Meg tudnál nekem bocsátani? Ígérem, többé nem fordul elő! ”
Beszélgettünk arról is, miért fontosak a méhek a világunkban, és mi hogyan védhetjük őket.
Ez a hónap megtanított minket arra, hogy mindenki hibázhat, de ha őszintén bocsánatot kérünk – és igyekszünk jóvátenni –, akkor újra lehet kezdeni.
És néha még egy morgós medve is táncolni kezd, ha béke születik. 🐾💐
Boldogságóra Alapprogram
A boldogságóránkon a „boldogság kövei” segítettek nekünk a megbocsátás és az elengedés fogalmát megérteni, melyet végül a gyerekek hazavittek és a szülők segítségével elhajították jó messzire, így engedték el a problémákat, a bánatot, ami foglalkoztatta őket.
Minden reggel a Bagdi B: Napindító jó reggelt c. dalával kezdtük a napot, melyhez olykor relaxációs zenét is hallgattunk. Az anyák napi műsorunk egyik eleme lett a „Nap, nap fényes nap…” c. versike, mely segített a megnyugvásban és a megbékélésben. A „boldogság kövek” színesre festése pillanatnyi érzéseket takart, hogy éppen milyen hangulatban vagyunk. A színek jelentését már előtte átbeszéltük a gyerekekkel. Megfogalmazták, kinek milyen bánata van, mi az, amit egyedül nem tud megoldani, segítettünk egymásnak a megoldásokban.
Egy nagy kartonra rajzolt szívre helyeztük a köveket, melyek egy nagy szív részeseivé váltak, egymásba fonódva, egymást erősítve a bajban is. A végén a mindent megoldó baráti ölelés zárta a beszélgetésünket, mely minden bajra gyógyír volt. Feladatként tűztem ki a gyerekeknek, hogy vigyék haza az általuk festett követ és jó messzire dobják el, így engedjék el a rossz dolgokat és leljenek nyugalomra. Kértem, hogy készítsenek fotókat is. Hatalmas meglepetés ért, mert a szülők folyamatosan küldték az elkészült fotókat és videófelvételeket a feladat végrehajtásáról. Boldog vagyok, hogy ilyen rövid időn belül is sikerült a témát feldolgozni és hálás vagyok, hogy ezen szülők gyermekeinek is én lehetek az óvó nénije.
I. Bevezetés:
Relaxációs gyakorlat: „Összehangoló” 2 (33.)
Gyerekdal: Bagdi Bella: Ho’oponopono
Rávezető kérdés: Tetszett? Miért? Miről szólt a dal?
Mi az a megbocsátás? Miért fontos a megbocsátás? Milyen formái lehetnek a megbocsátásnak?
II. Főrész: Célkitűzés: Téma megnevezése.
Beszélgetés a témában. A megbocsátás 3 megközelítése. „A megbocsátás 6 szintje”
Munkafüzet: „Tudtad?”
Ráhangoló gyakorlat: „Megmondtuk”
Közmondások segítségével magyarázzuk meg a megbocsátás fontosságát.
Téma feldolgozása: „Szabadulás útja”-gyakorlat.
„A megbocsátás jelei” gyakorlat.
III. Befejezés: „Bocsánat” gyakorlat. Kártya készítése.
Meditációs gyakorlat: a megbocsátáshoz.
Áprilisban a megbocsátás kérdésével foglalkoztunk. A témát két oldalról is megközelítettük, hiszen mindannyian voltunk már a megbántottak és a sérelmet okozók helyzetében is. Az érintettséget, a feldolgozás nehézségét mutatja, hogy sok történet került elő a múltból. A beszélgetések, az érzelmek rajzos és szituációs játékok általi kifejezésén keresztül igyekeztünk megérteni, hogy a megbocsátással nemcsak másoknak teszünk jót, hanem önmagunknak is.
Márciusban a mindennapjainkban rejtőző kis örömforrásokat kerestük, a jelen varázsával ismerkedtünk. Igyekeztünk nyitottnak lenni az életünk értékeit adó apró dolgokra, és észrevenni, milyen sok-sok minden van körülöttünk, mely hozzájárul boldogságunkhoz. Ezekből néhányat rajzaink által meg is örökítettünk.
Agócsy László Alapfokú Művészeti Iskola
Boldogság puzzle darabjaira mindenki a szolfézs csoportokból rajzolt egy kedves pillanatot, élményt, érzést, majd összeillesztettük a „csodát”.
Agócsy László Alapfokú Művészeti Iskola
Zeneiskolai szolfézs óra keretében boldogságórát tartottunk a célkitűzések témában. Vidám, jó hangulatú program volt. Elgondolkodtató és olykor meglepően érett, határozott vélemények hangzottak el a gyerekektől. Nem is gondolnák a felnőttek, hogy sok esetben mennyire értékes gondolatok tudnak megfogalmazódni a kisiskolások fejében, ha meghallgatjuk őket, kicsit lelassítunk ebben a felpörgött világban és kellő időt szánunk egymás megismerésére, megértésére.
A megbocsátás jegyében telt az április hónapja a tekerőpataki óvodában. Sokat sétáltunk, miközben a gyerekeknek lehetőségük volt megcsodálni a megújúló természetet és kiválasztani egy számukra fontos természeti elemet pl. madárfészek, virág, fa vagy éppen egy kis hangya, amelyet le is rajzoltak. Ezekhez fűződő bocsánatkérő szavaik a legőszintébben hangzottak:
-Bocsánat hangya, hogyha rádléptem! -Igérem fecskefióka, hogy visszateszlek a fészekbe! Ezekhez hasonló ígéreteket tettek a gyerekek, ezután pedig testbeszéddel jelenítettek különböző bocsánatkérési formákat. A megbocsátás tánca tetszett nekik a legjobban, amelyben a klaszzikus zenék által élhettek meg különböző hangulatokat. Egy kislány meg is fogalmazta, az igazi felszabdulás élményét: Úgy érzem magam ,mint egy pillangó.
Elsősként is bocsánatot kérünk, megbocsátunk… Hol ezen az oldalon állunk, hol a másikon. A pillangókkal együtt hol ide, hol oda rebbenünk. Tanuljuk az életet.
Elsősként is bocsánatot kérünk, megbocsátunk… Hol ezen az oldalon állunk, hol a másikon. A pillangókkal együtt hol ide, hol oda rebbenünk. Tanuljuk az életet.