Nem haragszom rád, mert…..
A gyerekek összegyűjtötték, miért szeretik, tisztelik egymást.
Boldogságóra Alapprogram
A Föld napja alkalmából egy kis testmozgásra hívtuk az alsósokat, ahol évfolyamonként kellett egy pályán végigmenni forgószínpad szerűen. Minden gyereknek a menetfüzetébe 5 db pecsétet kellett gyűjteni, amiért a végén minden kispajtás egy földnapi nyaklánccal és üdítővel tért haza. Próbáltuk a pályát úgy kialakítani, mintha 1-1 államás a föld megóvásáért lenne. Szemeteszsákba kellett (szemetet) lufit gyűjteni, pad alatt kellett átbújni és plüss állatot menteni, zsámolyon, sztepp padon kellett ugrálni, nehogy vízbe essenek és célba kellett dobni. Nagyon élvezték a gyerekek. Sokat mozogtak és büszkén teljesítettek minden állomást. Örömmel, mosollyal az arcukon tértek vissza a termükbe.
Boldogságóra keretein belül a magbocsájtás témakörét beszéltük át, ahol a gyermekek megismerkedhettek a bocsánatkérés és megbocsájtás erejével. Elsődleges célja az hogy felismerjék, a harag elengedésével nemcsak másokat, hanem saját magukat is megnyugtathatják. Játékos formában, különböző szituációk segítségével gyakoroltuk a bocsánatkérés formáit. A foglalkozás végén a gyermekek szívecskéket készíthettek a barátaiknak amit nagy szeretettel adtak át számukra, ezzel is kedveskedve számukra. A gyermekek nyitottan és együttműködően vettek részt a foglalkozásban. Sokan saját példát is hoztak, és néhányan a nap folyamán spontán is alkalmazták a megbeszélt bocsánatkérő kifejezéseket.
Ebben a hónapban a víz világnapjára fordítottunk nagy hangsúlyt. Több órán, héten keresztül délutánonként készítettük rá a hozzávalókat. A termünket, a folyosót és az ajtót is feldíszítettük csoport- és osztálymunkában. Ötleteltünk, szétszedtük a csapatokat ki kivel és mit szeretne feldíszíteni. Begyűjtöttük a szükséges anyagokat. Megbeszéltük, miért is fontos számunkra a víz. Hol vannak vizek, és milyeneket ismernek. Miért kell vigyázni rá. A csapvíz fontosságára hívtuk fel a figylemet. Az egyik csapat ezt is készítette el a folyosóra. Bentre vízi állatokat vágtunk ki és helyeztük el egy rongyra, papírra, ami a vizet jelképezte. Az ajtóra minden egyes vízcseppet kis piktogrammal láttunk el, hogy miért fontos. A projekt végén pedig minden csapatot jutalomban részesítettünk, akik becsületesen készítették az iskolai dekorációkat.
Májusban a jó idő közeledtével igyekeztünk sokat mozogni, kirándulni a szabadban.
Áprilisi témánk a megbocsátás volt.
A foglalkozáson beszélgettünk a megbocsátás szó jelentéséről, és arról, hogy kitől és miért kellett már bocsánatot kérnie. Összegyűjtöttük a bocsánatkérés szavait, majd néhány szituációs gyakorlatot is játszottunk. A Föld napjának alkalmából beszélgettünk, a környezetvédelemről is, majd környezetünk kisebb területét is megtisztítottuk.
A barátságsálat megfogva mindenki mondott egy kedves gondolatot a tőle jobbra álló osztálytársáról. Sokat beszélgettünk a segítségnyújtásról, az udvariasságról, hogy milyen fontos az, hogy odafigyeljünk egymásra. Igyekeztünk az egész hónapot ennek jegyében tölteni. Végül megalkottuk az osztályközösségünket papírból.
Összeszedtünk néhány olyan történetet, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettük volna. A gyerekek elmondták bánatukat, rossz érzéseiket ezzel kapcsolatban. Miután elkészítettük és feltettük optimista szemüvegünket, megpróbáltuk ugyanazt a helyzetet kicsit másképp látni. Közösen megkerestük benne a pozitívumokat is, megbeszéltük, hogy mit tanultunk belőle és már nem is tűnt olyan rémisztőnek a történet számunkra. Megegyeztünk, hogy minden reggel felvesszük a szemüvegünket (ha csak képzeletben is) és pozitív gondolatokkal indítjuk a napot.
Ezen a foglalkozáson a megbocsátás gyakorlásával foglalkoztunk. A tanulók körbe ültek, és különböző bocsánatkérő mondatokat írtak le. Ezután akinek a legtöbb mondat összegyűlt, felolvasta az általa írtakat, a többiek pedig kipipálták saját munkájukon, ha hallották azt a mondatot. Ezután a többiek azokat olvasták fel, amelyeket még nem hallottak. Ezután olyan bocsánatkérő gesztusokat írtak, amelyek szavak nélkül is érthetők. Ezt is felolvasták egymás között.
Bár az osztályban nagyon jó közösség alakult ki, mégis gyakoriak a nézeteltérések. Fontosnak tartom, hogy a tanulókban ne maradjon benne a meg nem bocsátás érzése, hiszen az egy nehézség az életükben. Hiszem, hogy a megbocsátás tanítható, gyakorolható, ezért végezzük ezeket a gyakorlatokat.
Április: A megbocsátás gyakorlása
Ebben a hónapban – a tantestület szakmai programja, a tavaszi szünet, a munkaszüneti nap miatt – egyetlen boldogságórát tudtunk tartani, a másikat a magyarórámba csempésztem bele.
1. Bevezettük a témát: Mit jelent megbocsátani? Miért az egyik legfontosabb forrása testi-lelki jóllétünknek? Hogyan fejleszti a megbocsátás a személyiségünket? …
2. A későbbiekben „A megbocsátás útja” című – valós eseményeken alapuló – film feldolgozásával mélyítettük el ismereteinket a megbocsátás mibenlétéről, megismerhettük az odáig vezető út lelki nehézségeit, és azt, hogy a másik fél megértése, a helyzet „átkeretezése” mekkora lelki tehertől szabadíthat meg valakit – a történet végigvezet a megbocsátás három lépcsőjén.
Egy kis filmismertető, -ajánló:
Egy család életében váratlan tragédia történik: az anya és kislánya halálos autóbalesetet szenvednek.
Kiderül azonban, hogy elvesztésüket két fiatal fiú gyorsulási versenye okozta, s az elkeseredett apa fájdalmában és dühében ügyvédet fogad, hogy bosszút álljon az elkövetőn.
A tárgyalások során – megismerve a tettét őszintén megbánó fiút és annak kétségbeesett szüleit – hatalmas lelki változáson megy át, „utat jár be” a főszereplő: képessé válik felülemelkedni haragján, leteszi a bosszúvágyat, vagyis képes lesz megbocsátani szerettei gyilkosának. Látva a száguldó fiatalokat, rájön, hogy többet segíthet, ha ezzel a meggondolatlan, de nem elvetemült sráccal együtt előadásokat tartanak, és elmesélik a középiskolásoknak, egyetemistáknak a történetüket, hogy okuljanak belőle.
Közben a főszereplő apa szinte teljesen megfeledkezik másik két fiáról, akik ugyanúgy szenvednek. A kisebbik – aki korábban is nélkülözte apja figyelmét – balesete döbbenti rá az apát, hogy mennyire nem mutatta ki eddig szeretetét, és arra is, hogy mennyire fontos számára gyermeke. A szeretetkapocs kellett, hogy a fiúk is „a megbocsátás útjára” lépjenek.
A megbocsátás mindkét félnek megadta az újrakezdés lehetőségét: a megmaradt kis családnak – az őket ért veszteség ellenére – a lelki békét, egymás nagyobb megbecsülését, az örömteli pillanatok mélyebb átélését, az elkövetőnek pedig megadta a lehetőséget és a hitet, hogy jobb emberré válhat.
3. A foglalkozás végén nem maradhatott el az ún. „meleg-zuhany játék”, hogy mindenki érezze, hogy ő is jó valamiben, ő is szerethető!
„Amikor megbocsátasz, a múltat már nem változtathatod meg – de befolyásolhatod a jövőt.”
(Bernard C. Meltzer)
Izsákos7.a és Mariann néni