Mindenki kapott egy „papír” hátizsákot a hátára . Ezzel mentek egymáshoz és ráírták amit kedvelnek a másikban. Okos, szófogadó, jószívű, kedves és szép tulajdonságokat írtak.
Boldogságóra Alapprogram
A decemberi hónap bővelkedik ünnepi pillanatokban, melyeknek megélése, átérzésének elsajátítása a mi feladatunk is. Az adventi időszak lehetőséget nyújtott az elcsendesedésre, a naptáraink elkészítésére. Jócselekedet- pörgettyűnk folyamatosan mozgásban volt, lehetett az a társaknak segítség vagy adománygyűjtés a szegény családoknak. Játszóházunkba ellátogattak a szülők, együtt készíthették a csoport karácsonyfájára a díszeket, az ünnephez kiegészítőket. A Lucázás népszokásának felelevenítése a mi feladatunk volt az évben, melyhez jókívánságokat, apró ajándékokat vittünk a többi csoportnak. Kipróbáltuk a Szeretet folyosó játékot, megtalálták a gyerekek magutak a Tükrös dobozban, a hét napjainak átnevezésével játékká változott a hetirendünk, ahol minden napunk hozott valami jót.
A „Váltsuk valóra!” témakörben olyan vágyainkról, álmainkról és céljainkról beszélgettünk a gyerekekkel, amelyek közös élményként megvalósíthatók – mert a boldogság gyakran abból fakad, ha egy régóta várt kívánság valóra válik. Már korábban is többször felmerült a beszélgetéseink során, hogy milyen nagy élmény lenne együtt elutazni valahova, ahol állatokat láthatunk – így született meg a közös terv: kirándulás a debreceni állatkertbe.
A gyerekek izgatottan készültek az eseményre, napokkal előtte megbeszéltük, milyen állatokkal találkozhatunk, és ki mire kíváncsi leginkább. Az állatkertben csillogó szemmel figyelték a különleges állatokat, kérdeztek, nevettek, rácsodálkoztak – minden érzékszervükkel jelen voltak, élvezték a természet közelségét és a közös felfedezés örömét.
A kirándulás fénypontja egy közös, vidám pizza piknik volt, ahol letelepedtünk a szabadban, együtt ettünk, beszélgettünk, meséltünk az élményeinkről. Ez a pillanat igazi közösségi élménnyé vált – nemcsak a hasunk telt meg, hanem a lelkünk is. A gyerekek mosolya, az összetartozás érzése és az együtt megélt öröm mutatta meg, mit is jelent valójában a „valóra vált álom”.
Ez a program megtanította a gyerekeknek, hogy ha együtt tervezünk, kitartóan készülünk, és közösen teszünk érte, valóra válthatjuk azt, amit szeretnénk. A közös élmény erősítette a csoport kohézióját, a gyerekek pedig megtapasztalhatták: az élmények és a kapcsolatok boldogabbá tesznek, mint bármilyen tárgyi ajándék.
A testmozgás témakörét vidám, élményekben gazdag formában közelítettük meg, hiszen az 5–6 éves korosztály számára a mozgás természetes örömforrás, és a boldogság egyik kulcsa. Az udvaron egy akadálypályát állítottunk fel, ahol a gyerekek ügyességüket, bátorságukat és kitartásukat is próbára tehették.
A pályán különböző mozgásformákat kombináltunk: mászáson, ugráláson, egyensúlyozáson és kúszáson keresztül haladtak végig a gyerekek. A feladatokat játékos formában, ösztönző, bátorító légkörben végezték. Mindenki a saját tempójában haladhatott, és megtanultuk: nem a versengés a fontos, hanem az, hogy kipróbáljuk magunkat és örömmel mozogjunk.
A gyerekek együtt drukkoltak egymásnak, bátorították a többieket, és látható volt, hogy nemcsak a fizikai sikerélmény, hanem a közösség megtartó ereje is boldogságot adott számukra. A mozgásos feladatok végén beszélgettünk arról, hogyan érezték magukat, mit tanultak magukról, és milyen érzés volt túljutni egy-egy nehezebb akadályon.
A testmozgás nemcsak a testet frissítette fel, hanem a lelket is: a sikerélmények, a felszabadult nevetés és a közös játék mind hozzájárultak a belső jóllét erősítéséhez. A gyerekek megfogalmazták, hogy jó volt mozogni, jól esett a friss levegőn játszani, és örültek annak, hogy kipróbálhatták magukat különféle kihívásokban.
Ez a foglalkozás segített tudatosítani bennük, hogy a mozgás öröme nemcsak az egészségüknek tesz jót, hanem a hangulatukra, önbizalmukra és a kapcsolataikra is pozitív hatással van – vagyis valódi boldogságforrás lehet a mindennapokban.
Boldogságóra Program beszámoló 2024/2025
2020 szeptemberétől csatlakoztunk a Boldogságóra Programhoz, mellyel gyermekeink óvodai nevelését, személyiségfejlesztését, érzelmi intelligenciafejlesztését szeretnénk gazdagítani. Intézményünkben több pedagógus is elvégezte az akkreditált alapképzést.
Az idei tanévben három gyerekcsoport részvételével tovább folytattuk a Boldogságóra Programot az óvodánkban. A gyerekekkel szeptembertől júniusig 10 témakört dolgoztunk fel havi egy lebontásban. Az adott témák egymásra épülve vezették rá a gyerekeket a boldogságra való képesség felismerésére, kibontakoztatására.
A hála, az optimizmus gyakorlása, a társas kapcsolatok ápolása, a jó cselekedetek gyakorlása, a célok elérése, a megküzdési stratégiák, az apró örömök élvezete, a megbocsátás gyakorlása, a testmozgás és a fenntartható boldogság témái mind-mind lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy jobban megismerjük egymást, odafigyeljünk egymás és saját érzéseinkre, érzelmi megnyilvánulásainkra, elfogadjuk önmagunkat, társainkat és a gyerekek önbizalmát is erősítsük.
A foglalkozásokat minden hónapban komplex formában, érzékszervek bevonásával dolgoztuk fel. Törekedtünk a játékos feladatokon, jógyakorlatokon keresztül a gyerekekből előhívni azokat a pozitív érzéseket, amelyek többek között segíthetik társas és családon belüli kapcsolataik alakulását.
A szülőket is próbáltuk bevonni a program folyamatába. Többször kaptunk visszajelzést részükről a tanult jógyakorlatok otthoni alkalmazásáról, ami elsősorban a gyerekek magatartásában és viselkedésfomájában mutatkozott meg. Sokat meséltek szüleiknek a varázsszavakról, boldogságóra meséiről, kerekerdő mondókájáról. Szívesen hallgatták Bagdi Bella dalait, melyre saját kis táncot is alakítottak.
Júniusban a Fenntartható boldogság témájának a Boldogerdő-Kerekerdő meséjét elolvasva felelevenítettük a gyöngyök színével az egyes témákat. Örömmel töltött el, hogy többen hozzá tudtak szólni a tanultakhoz. Lezárásként a Szeretetfolyosó játékot játszottuk, melyben a gyerekek jól meg tudták fogalmazni társaik jó tulajdonságait, ezzel is erősítve egymás önbizalmát.
Nagy örömmel töltött el az, hogy a gyerekek közül sokan megértették a témák mondanivalóját, meg tudták fogalmazni érzéseiket, aktívan részt vettek a foglalkozásokon, melyeken jól is érezték magukat.
Úgy érezzük, hogy sok ember nem igazán tudja megélni és kimutatni mind a pozitív és negatív érzelmeit. A Boldogságóra Program által közvetített értékek lehetőséget adnak lelki egészségük további fejlődésére.
Hálásak vagyunk, hogy részesei lehetünk ennek a programnak, és a jövőben is szeretnénk folytatni a megvalósítását óvodánkban.
Boldogságóra Program beszámoló 2024/2025
2020 szeptemberétől csatlakoztunk a Boldogságóra Programhoz, mellyel gyermekeink óvodai nevelését, személyiségfejlesztését, érzelmi intelligenciafejlesztését szeretnénk gazdagítani. Intézményünkben több pedagógus is elvégezte az akkreditált alapképzést.
Az idei tanévben három gyerekcsoport részvételével tovább folytattuk a Boldogságóra Programot az óvodánkban. A gyerekekkel szeptembertől júniusig 10 témakört dolgoztunk fel havi egy lebontásban. Az adott témák egymásra épülve vezették rá a gyerekeket a boldogságra való képesség felismerésére, kibontakoztatására.
A hála, az optimizmus gyakorlása, a társas kapcsolatok ápolása, a jó cselekedetek gyakorlása, a célok elérése, a megküzdési stratégiák, az apró örömök élvezete, a megbocsátás gyakorlása, a testmozgás és a fenntartható boldogság témái mind-mind lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy jobban megismerjük egymást, odafigyeljünk egymás és saját érzéseinkre, érzelmi megnyilvánulásainkra, elfogadjuk önmagunkat, társainkat és a gyerekek önbizalmát is erősítsük.
A foglalkozásokat minden hónapban komplex formában, érzékszervek bevonásával dolgoztuk fel. Törekedtünk a játékos feladatokon, jógyakorlatokon keresztül a gyerekekből előhívni azokat a pozitív érzéseket, amelyek többek között segíthetik társas és családon belüli kapcsolataik alakulását.
A szülőket is próbáltuk bevonni a program folyamatába. Többször kaptunk visszajelzést részükről a tanult jógyakorlatok otthoni alkalmazásáról, ami elsősorban a gyerekek magatartásában és viselkedésfomájában mutatkozott meg. Sokat meséltek szüleiknek a varázsszavakról, boldogságóra meséiről, kerekerdő mondókájáról. Szívesen hallgatták Bagdi Bella dalait, melyre saját kis táncot is alakítottak.
Júniusban a Fenntartható boldogság témájának a Boldogerdő-Kerekerdő meséjét elolvasva felelevenítettük a gyöngyök színével az egyes témákat. Örömmel töltött el, hogy többen hozzá tudtak szólni a tanultakhoz. Lezárásként a Szeretetfolyosó játékot játszottuk, melyben a gyerekek jól meg tudták fogalmazni társaik jó tulajdonságait, ezzel is erősítve egymás önbizalmát.
Nagy örömmel töltött el az, hogy a gyerekek közül sokan megértették a témák mondanivalóját, meg tudták fogalmazni érzéseiket, aktívan részt vettek a foglalkozásokon, melyeken jól is érezték magukat.
Úgy érezzük, hogy sok ember nem igazán tudja megélni és kimutatni mind a pozitív és negatív érzelmeit. A Boldogságóra Program által közvetített értékek lehetőséget adnak lelki egészségük további fejlődésére.
Hálásak vagyunk, hogy részesei lehetünk ennek a programnak, és a jövőben is szeretnénk folytatni a megvalósítását óvodánkban.
„A megosztott öröm dupla öröm, a megosztott bánat fél bánat.”
Társas kapcsolataink folyamatosan változnak, bővülnek a közösségben. Ezeket a viszonyokat, a barátságok kialakítását is elősegítette novemberi témánk. Szociometriát készítettünk a jelenről, a meglévő kapcsolatokról, hogy a tanév második felében visszamérhessük azok alakulását, fejlődését, az esetleg peremhelyzetben lévő gyermekeket segítve. A „Süni irigy lesz” történet elmesélése után beszélgetést kezdeményeztem a cselekményről, a gyermekek elmondhatták véleményüket, ötleteiket a mese befejezéséhez. Elkészült a Barátság füzér, a karkötők, a Barát-sál összekapcsolta a Nyuszi csoport tagjait. Erősség fánk, önbizalomnövelő, pozitív hatással bírt az egész tanév során. A Fészekfogó játék rendszeresen előkerült a szabad játéktevékenység során.
A megküzdési stratégiák témáját különösen érzékeny és tapintatos módon dolgoztuk fel a gyerekekkel, életkoruknak megfelelő játékos eszközökkel. Célunk az volt, hogy megértést, empátiát és elfogadást alakítsunk ki bennük, és közben segítsünk felismerni, hogyan küzdenek meg mások – különösen a fogyatékossággal élő emberek – a mindennapi kihívásokkal.
Beszélgettünk arról, hogy vannak emberek, akik nem látnak, nem hallanak, vagy nehezebben mozognak, mégis ugyanúgy szeretnek, nevetnek, játszanak és élnek, mint mi – csak másképp. Játékos feladatokkal próbáltunk belehelyezkedni az ő helyzetükbe: sétáltunk bekötött szemmel, megpróbáltunk megérteni egymást hang nélkül, kézjelekkel, és ügyességi játékokat játszottunk egy-egy testrész korlátozásával.
A gyerekek rácsodálkoztak, mennyi találékonyság, türelem és bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki ezekkel a nehézségekkel éljen. Megértették, hogy megküzdési stratégia lehet az alkalmazkodás, a segédeszközök használata, vagy akár az, ha valaki elfogadja a segítséget másoktól. A foglalkozás során természetes módon beszéltünk az elfogadásról is: arról, hogy nem baj, ha valaki más – sőt, épp ez tesz bennünket különlegessé.
A gyerekek nagyon együttérzően és érdeklődve álltak a témához, és megfogalmazták, hogy ők is szeretnének segíteni, ha látnak valakit, akinek nehézsége van. A játékokon keresztül nemcsak másokat értettek meg jobban, hanem saját erőforrásaikról is tanultak: arról, hogy ők is tudnak türelmesek, találékonyak és segítőkészek lenni.
Ez a foglalkozás megalapozta bennük az együttérzés és a kitartás fontosságát, és egy kis magot ültetett el bennük: a nehézségek ellenére is lehet boldog, teljes életet élni – ha van bennünk erő, hit és szeretet.
A „Fenntartható boldogság” témája kapcsán a gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy milyen dolgok tesznek bennünket tartósan boldoggá – nem csak egy pillanatra, hanem hosszabb időre is. Megfogalmaztuk, hogy a szeretet, az együtt töltött idő, a figyelem és a kapcsolatok sokkal mélyebb örömet adnak, mint egy-egy játék vagy tárgy. A gyerekekkel közösen kerestük azokat az élményeket, amelyek igazán boldoggá tesznek bennünket – a válaszok között szerepelt az ölelés, a közös játék anyával-apával, vagy ha valaki mosolyog ránk.
Ebbe a témába szorosan kapcsolódott az Apák napjára való készülődés, amely során minden gyermek egy egyéni köszöntéssel készült az édesapjának. Saját kezűleg készítettünk apró ajándékot, rajzokat, kulcstartót, amelyekre a gyerekek maguk fogalmazták meg, miért szeretik az apukájukat, mit jelent számukra a közös idő. Ezeket személyesen is átadhatták az egyéni köszöntés keretében, ahol meghitt, örömteli pillanatok születtek.
A gyerekek büszkék voltak arra, hogy valami személyeset, szívből jövőt adhattak, nem csupán egy tárgyat, hanem szeretetet, figyelmet és saját gondolataikat. Megtapasztalták, hogy a boldogság egyik fenntartható forrása a szeretetteljes kapcsolatok ápolása – az, ha adhatunk, örömet szerezhetünk másnak, és együtt lehetünk.
Ez a foglalkozás és az apák napi esemény lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek átéljék: a boldogság nem mindig látványos, de annál mélyebb érzés, ha szívből jön és tovább él bennünk. Az egyéni köszöntések és az apák arcán látott öröm ezt a tapasztalatot csak tovább erősítették.
A hónap témája a „Boldogító jó cselekedetek” volt, amelynek feldolgozása során a gyerekekkel arról beszélgettünk, hogyan tudunk másokon segíteni, és milyen jó érzés másnak örömet szerezni. Fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek megtapasztalják: a jó cselekedet nemcsak annak ad örömet, akinek szól, hanem nekünk is – a szívünket melegséggel tölti el, amikor jót teszünk.
A téli hónapokra való tekintettel közösen gondolkodtunk arról, hogy a madaraknak milyen nehéz élelmet találniuk a hideg időben. Megbeszéltük, hogy mi, emberek is segíthetünk nekik ebben az időszakban. A gyerekek lelkesen sorolták az ötleteiket, és végül úgy döntöttünk, hogy madáreleséget készítünk. Magvakat, almát, zsiradékot használtunk, és együtt, kis csoportokban állítottuk össze az eledelt, amit aztán kihelyeztünk az óvoda udvarára, fák ágaira.
A gyerekek figyelték, hogy érkeznek-e madarak, és örömmel mesélték, ha látták, hogy csipegetnek belőle. Átélték, hogy az ő kezeik munkája segített az állatoknak, és ez a felismerés valódi, szívből jövő örömöt jelentett számukra.
A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy nemcsak a madarakról, hanem egymásról is gondoskodhatunk – egy kedves szóval, segítséggel, vagy csak azzal, ha figyelünk a másikra. A gyerekek így megtapasztalták, hogy a jó cselekedet nem feltétlenül nagy dolog, de nagy hatása lehet, és minden apró kedvesség számít.
Ez a közös élmény nemcsak a madaraknak segített, hanem a gyerekeket is érzékenyebbé, figyelmesebbé tette, és megtanította őket arra, hogy a jó szándék, az együttérzés és a cselekvés boldoggá tesz – másokat és minket is.
