Hetedikes osztályommal a nyári szünet előtti utolsó napokban átbeszéltük, hogy miért is olyan fontos a már korábban tanult technikákat a mindennapokban alkalmaznunk, hogy a boldogság minden morzsáját észrevegyük és beépítsük az életünkbe.
Boldogságóra Alapprogram
A tanulás mellett folyamatos törekszünk a közösségünk építésére, erősítésére. Sokat beszélgetünk a konfliktusok kezeléséről, megelőzéséről, a baráti kapcsolatok megőrzéséről. A mi közösségünket jelképezi ez a kis alkotás.
A fenntarthatóság témakörén belül sokat beszélünk a környezetvédelemről, az állatok és növények védelméről. Ezért sokat is ábrázoljuk őket, sőt még felhívó plakát is készült a méhecskék megóvása érdekében.
Kinek mit jelent a hétköznapokban egy-egy apró öröm? Kinek milyen apróság tud örömet okozni? Ezeket rajzolták le a gyerekek.
A megbocsátás témáját egy nagyon érzékeny, bensőséges beszélgetés formájában dolgoztuk fel a gyerekekkel. Először közösen gondolkodtunk arról, mit jelent megbántani valakit, és milyen érzés, amikor velünk történik meg ugyanez. A gyerekek őszintén elmesélték, volt-e már olyan, hogy valaki megbántotta őket, vagy ők bántottak meg mást – akár egy vita, játék közbeni nézeteltérés, vagy egy elkapott játék miatt. Fontos volt, hogy mindenki megélhesse és elmondhassa az érzéseit, biztonságos légkörben.
Ezután arról beszélgettünk, hogy a megbocsátás nem mindig könnyű, de nagyon fontos ahhoz, hogy a szívünk megkönnyebbüljön, és tovább tudjunk lépni. Megbeszéltük, hogy a bocsánatkérés és a megbocsátás is bátorságot igényel, de mindkettő jó érzéssel jár. A gyerekek megfogalmazták, hogy megbocsátani azt jelenti, hogy „elengedjük a haragot”, „újra barátok lehetünk”, vagy ahogy egyikük mondta: „olyan, mintha letörölnénk a rossz érzést”.
A beszélgetés végén egy játékos, de szimbolikus lezárásként mindenki odament valakihez, akinek már megbocsátott vagy akitől valaha bocsánatot kapott, és megölelték egymást. Ez a pillanat nagyon megható volt, sok mosollyal és igazi szeretettel teli öleléssel. Megbeszéltük, hogy az ölelés is lehet egyfajta bocsánatkérés vagy megbocsátás jele – egy szavak nélküli üzenet arról, hogy minden rendben van köztünk.
Ez a foglalkozás segítette a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék saját érzéseiket, és bátrabban, nyitottabban beszéljenek róluk. Megtapasztalták, hogy megbocsátani nem gyengeség, hanem egy szeretetteljes, erős lépés, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz.
Ebben a hónapban a „Célok kitűzése és elérése” témáját dolgoztuk fel a Boldogságóra keretében. A gyerekekkel közösen beszélgettünk arról, mit jelent célt kitűzni, és mi kell ahhoz, hogy azt elérjük. Egyszerű, számukra is érthető példákon keresztül mutattuk be, hogy egy cél lehet például egy rajz befejezése, egy új játék kipróbálása, vagy akár egy vár megépítése is.
A beszélgetést követően egy izgalmas, alkotó tevékenységbe kezdtünk: várat építettünk különféle anyagokból. A gyerekek kis csoportokban dolgoztak, és első lépésként együtt megbeszélték, milyen várat szeretnének létrehozni – hány tornya legyen, legyen-e kapuja, lakjanak-e benne „lovagok” vagy „hercegnők”. Ezután kiválaszthatták az építőanyagokat: fakockákat, műanyag elemeket, kartondobozokat, gurigákat, párnákat és egyéb újrahasznosítható anyagokat.
Fontos célkitűzés volt, hogy a gyerekek tervezzenek, együttműködjenek, és kitartsanak akkor is, ha valami elsőre nem sikerül. Volt olyan csoport, amelyiknek ledőlt a vára, de nem keseredtek el – megbeszélték, mit változtassanak, és újrakezdték az építést. A tevékenység végén minden csapat bemutatta az elkészült várat, és elmesélték, hogyan jutottak el az ötlettől a megvalósításig.
A gyerekek így játékos formában tapasztalták meg, hogy egy cél eléréséhez tervezésre, kitartásra, közös gondolkodásra és türelemre van szükség. A sikerélmény – amikor elkészült a vár – büszkeséggel és örömmel töltötte el őket. A foglalkozás segített abban, hogy felismerjék: ha van egy álmunk vagy tervünk, és lépésről lépésre haladunk, akkor képesek vagyunk azt valóra váltani.
Az „Apró örömök élvezete” témát csendes, meghitt hangulatban dolgoztuk fel a gyerekekkel, hiszen ebben a korban különösen fontos, hogy észrevegyék és megbecsüljék a mindennapok kis csodáit. Egy hideg délelőttön forrócsokival kedveskedtünk a csoportnak, és a gőzölgő ital kortyolgatása közben beszélgettünk arról, milyen apró dolgok tudnak örömöt hozni a szívünkbe.
A gyerekek meglepően őszintén és lelkesen osztották meg saját élményeiket: volt, aki azt mondta, akkor boldog, amikor anya megöleli, másnak egy séta a kutyával vagy egy finom reggeli hoz örömet. Megfogalmazták, hogy nem mindig a nagy dolgok számítanak, hanem a pici, szívmelengető pillanatok – mint például egy finom ital, egy mosoly, egy kedves szó vagy egy közös játék.
A forrócsokizás nemcsak testileg, hanem lelkileg is felmelegítette a csoportot. A közösen átélt pillanat, a meghittség, az egymásra figyelés és a nyugodt beszélgetés mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek tudatosabban figyeljenek a jelen örömeire. Megtanulták, hogy az apró örömöket nemcsak megélni lehet, hanem érdemes észrevenni, megállni bennük egy pillanatra, és hálásnak lenni értük.
Ez a foglalkozás különösen szép példája volt annak, hogy a boldogság gyakran egyszerű, hétköznapi dolgokban rejlik, és hogy már kisgyermekkorban is érdemes megtanítani, hogyan lehet ezeket tudatosan megélni. A gyerekek a saját élményeiken keresztül tapasztalták meg, milyen jó érzés jelen lenni, és örülni annak, ami van – akár csak egy pohár meleg forrócsokinak, amit együtt, szeretetteljes közegben fogyaszthatunk el.
A hónap során a testmozgás témakörét jártuk körül. Első alkalommal egyfajta „kerekasztal” beszélgetés során beszélgettünk a testmozgás fizikai és lelki előnyeit vettük górcső alá. Egy kisebb kitekintéssel beszélgettünk a különféle függőségekről, azok lelki hátteréről, rövid és hosszú távú hatásairól.
A hónap során górcső alá vettük a testmozgás és a lustaság előnyeit és hátrányait, hiszen mindkettőből akad. A testmozgás rengeteg előnye mellett rengeteg szabadidőt, odafigyelést, akaratot és szorgalmat igényel, vagy lesérülhet az ember. A lustaság előnyei a szabadidő, a pihenés, a fizikai biztonság. Ezek után táblázatban összegeztük az előnyöket és a hátrányokat, mire megértettük azt, hogy a testmozgás előnyei főleg hosszú távon jönnek elő, míg a lustaság rövid távon előnyösnek tűnhet, de a hosszú távú hatásai rombolók.
A gyerekek megrajzolták a testmozgás és a lustaság karikatúráit is, amin rendkívül jól szórakoztak.
Fenntartható boldogság a Napsugár csoportban
Az egész nevelési év során átélt élményeinkről egy tablót készítettem, amit megnéztünk és együtt felelevenítettük a közösen átélt élményeinket. Örömmel beszélgettünk a kirándulásról, a közös tevékenységekről, amiben sok örömünket leltünk. Jó volt látni a gyerekek a gyerekek mosolyát.
A kicsi osztályommal sokat beszélgettünk az elmúlt időszakban miket is fogunk a nyári szünetben csinálni. Ehhez kapcsolódva kis csapatokban dolgoztunk a nyári boldogságfokozó gyakorlatos lapokon. Mindenki választott egy színt magának és és miután közösen elolvasták az apró feladatokat, választott magának legalább 2-3 célt, amit megpróbál a nyári szünetben megvalósítani belőle.
Kíváncsian várom a szeptemberi beszámolójukat arról, hogy ki mit tudott megcsinálni belőle.
