A boldogságóra program végig kísérte a kiscsoportosaink mindennapjait, méltó lezárásként elérkezett az évzáró napja!
A gyerekek nagyon ügyesen szerepeltek, bemutatva az év közben tanultakat. Legnagyobb örömükre finomságot kaptak tőlünk jutalmul a végén. A boldogság az apró örömökkel tartható fenn!
Boldogságóra Alapprogram
Motiváció: Előre kivágott papír szíveket rejtettem el a csoportszoba különböző pontjain. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy nagy bajban vagyok, mivel akkor tudom csak elmesélni az egyik kedvenc mesémet, ha megtalálják a rejtélyesen eltűnt szíveket. Örömmel csatlakoztak a kincskereséshez. Miután mind meglett, nagy örömmel foglaltak helyet a szőnyegen. Megkértem őket, hogy mindenki kezében legyen 1-1 szív, egy kis kéz sem maradhat üresen. Ismertettem a téma által felajánlott mesét, majd beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy ki, mikor a legboldogabb, mi miatt vagyunk igazán boldogok, mi okozná most a legnagyobb örömöt. A gyerekek gondolatait felírtam 1-1 papírcsíkra. A mesét vizuális tevékenységbe vezettem át, ahol a rajzasztalon már előre kikészített piros, rózsaszín és barack színű temperák, különböző méretű ecsetek és szivacsok várták a gyerekeket, hogy kidíszítsék saját szívecskéjüket. Nagyon élvezték a tevékenységet, sok szép alkotás született. Minden szívet jellel ellátva kitűztem a nagy táblára, melyhez társultak a gyerekek gondolatai is. A szülők boldogan olvasgatták, mi teszi/tenné gyermekeiket igazán boldoggá.
Májusban a Testmozgás volt a témánk. Relaxáció után beszélgettünk arról, hogy mi is az a testmozgás, milyen pozitív hatásai vannak, miért leszünk tőle boldogabbak. Feldolgoztuk a témát A lusta király című mesével. Rendszeresen játszunk Tűz, víz, repülő játékot. Kiszíneztük a testmozgás jelét, miközben hallgattuk Bagdi Bella Jól érzem magam boogie dalát, majd a kiszínezett jeleket felragasztottuk a Boldogságvárunk következő lépcsőfokára.
Májusban került megrendezésre az Oviolimpia, ahol évről évre a soproni és környékbeli óvodások mérik össze ügyességüket, gyorsaságukat. Így egész hónapban erre zajlott a felkészülés és 29-én megmérettük magunkat. A 6.helyet sikerült elérnünk, aminek nagyon örültünk. Nem mintha az eredmény számítana, sokkal inkább az, hogy gyerekek örömmel mozogjanak, sportoljanak.
Áprilisban a megbocsájtás volt a témánk. A relaxációs gyakorlat után beszélgettünk arról, hogy mikor van szükség bocsánatkérésre. Milyen érzés, ha megbántanak minket, vagy mi megbántunk valakit. Hogy lehet jóvá tenni, és milyen érzés mikor bocsánatot kérünk és elnyerjük a bocsánatot, illetve, ha megbocsájtunk. A beszélgetés után a témát a Tündéri bocsánat című mesével dolgoztuk fel. Beszéltünk még a varázsszavakról. Játszottunk is velük. A gyerekek körben állnak, ahol a varázsszavakkal mondatot kell mondaniuk egymásnak. Pl.: Köszönöm S., hogy segítettél elpakolni. A foglalkozás végén kiszínezték a megbocsájtás jelét, és meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát. Végül felragasztottuk a jeleket a Boldogságvárunk 8. lépcsőfokára.
Relaxációs gyakorlatnak most a „Repül a karom, ha akarom”-ot választottam. A gyerekek többsége, meglátásaim szerint örömmel próbálta helyesen végrehajtani a feladatot, de nem merték magukat kellőképpen elengedni. Sokszor fogjuk még ezt a feladatot gyakorolni és hiszem, hogy egyre inkább el tudnak majd lazulni.
Ezután leültünk a szőnyegre és képek segítségével átbeszéltük, hogy mi kell az egészséges életmódhoz. A gyerekek többsége nagyon aktív volt, hozzászólt a témához.
Mondókával, dallal ráhangolódtunk A lusta király című mesére. Úgy gondolom, hogy a mese cselekménye, előadásmódom elvarázsolta a gyerekeket, türelmesen, érdeklődve hallgatták végig.
Majd a gyermekek örömére, kezdetét vette Mozgásország három próbája címmel, a megmérettetés. Bukfencezniük, egyensúlyozniuk kellett, a földre helyezett babzsákokon végig kellett menniük. Most is, mint mindig, nagyon élvezték a mozgást.
A tevékenység zárásaként, Lufi a magasban! játékot játszottunk a gyerekekkel. Három csapatot alakítottunk. Egy kisgyermek kivételével, mindenki megértette a játék lényegét, illetve azt, hogy össze kell dolgozniuk ahhoz, hogy a levegőben tudják tartani lufijukat.
Ezen a napon még inkább a mozgása volt a főszerep.
A boldogságóra egy szeretetteljes, megerősítő játékkal kezdődött: a gyerekek egy „szeretet folyósót” hulahopp karika segítségével. Ahol az egy társuk hulahopp karikán bújik át, miközben a többiek kedves szavakkal jellemzik őt – tulajdonságokat emelnek ki, amelyeket az együtt töltött idő alatt megismertek benne. Ez a játék az elfogadást, az önbizalmat és a csoporthoz tartozás érzését erősíti.
Témafeldolgozás – Mese: „Boldog erdő – Kerekerdő”
A gyerekeknek mesét olvastam a „Boldog erdő- kerek erdő” világáról, ahol az állatok és növények békében élnek, gyöngyöket gyűjtenek minden jó cselekedet után. Ezek a gyöngyök a fenntartható boldogság szimbólumai: kedvesség, hála, együttműködés, figyelem és szeretet.
Kapcsolódó kérdések a mese után : A Kerekerdő melyik részén lennél szívesen, és miért?Melyik színű gyöngynek örültél volna legjobban? Mit tennél még az erdőben, hogy még boldogabb hely legyen? Hova érkezzenek a gyerekek a mese végén? (Pl.: egy gyöngyökkel teli tisztásra, egy boldogságfa alá.)
Kreatív, szimbolikus játék – 3D kocka építése
A gyerekek közösen építenek egy 3D kockát pálcikákból, ami a fenntartható boldogság „házát” vagy „alapját” szimbolizálja. Minden pálcika egy pozitív értéket képviselhet (pl.: szeretet, bizalom, empátia, segítés). A kocka azt jelképezi, hogy ha minden oldal stabil, akkor az egész építmény – és így a közösség is – kiegyensúlyozott és erős.
Szabad játék – Homokozós alkotás
A homokozóban a gyerekek csoportokban egy olyan helyet formázhatnak meg, ahol szívesen lennének a Kerekerdőben: egy tisztást, ahol boldogságfák nőnek, egy tópartot, ahol nyugalom van, vagy egy gyöngybarlangot. A cél, hogy megjelenítsék a számukra legkedvesebb, legboldogabb „helyet”, amelyet a mese ihletett. Ez segít a belső világuk kivetítésében, és a kreatív, szabad önkifejezésben.
Mit jelent a fenntartható boldogság?
A gyerekekkel közösen megfogalmazzuk: a boldogság nemcsak pillanatnyi öröm, hanem egy érzés, amit jó cselekedetekkel, figyelemmel és szeretettel hosszú távon is táplálhatunk. Olyan, mint egy kert, amit ápolni kell – ha mindenki hozzájárul, közösen építünk egy boldogabb világot.
Ebben a nevelési évben is nagyon sok csodálatos pillanatban volt részünk együtt, és kölcsönösen rengeteget tanultunk egymástól. A gyerekek megértették, hogy céljaik eléréséhez erőfeszítést kell tenniük. Rácsodálkoztak arra, hogy a számukra legnehezebben teljesíthető feladatot szerették a legjobban és a teljesítésére voltak a legbüszkébbek, amely nagy mértékben növelte önbizalmukat, önbecsülésüket. Jómagam újra átélhettem velük, amit a rohanó életemben már-már elfelejtettem: a célba érés örömét, hogy megpihenhetünk a pillanatban, és hagyhatunk magunknak időt az elvégzett munka, az elért eredmény jó érzésében megpihenni.
Felfedezték, hogy az udvariasság nem üres gesztus, nem önmagáért való, hanem arra, hogy társaik, az őt körülvevő felnőttek érezzék szeretik, tisztelik őket. Megtapasztalták milyen jó adni, és „jónak lenni jó”, hogy egy egyszerű közös játék milyen örömet, élményt adhat a csoport minden tagjának. Mindeközben csökkent a gyermekek szorongása, fejlődött önismeretük, önbizalmuk. Kiegyensúlyozottabbá, derűsebbé, összetartóbbá vált közösségünk
A júniusi hónapban a Környezetvédelmi világnapról emlékeztünk meg. A környezettudatos
életmódra nevelés az életünk részévé vált, hiszen az energia- és víztakarékosságra, a takarékos
anyaghasználatra folyamatosan felhívjuk a figyelmet, az iskola „kisudvarát” a gyerekek
rendben tartják, elejtett szemetet rendszeresen felszedik.
Környezetismeret órán most, melyet a szabadban, a parkunkban tartottunk, a mezei
növényekkel ismerkedtünk közelebbről. Az óra célja a parkban található virágok megismerése
illetve tablókészítés volt, továbbá az, hogy megtapasztaljuk a természet szépségét, érezzük a
nyugalmat, melyet áraszt magából, a boldogságot a felszabadultságot a természetben töltött
időben.
Motivációként az ajánlásban szereplő: Móra Ferenc: Sétálni megy Panka című vers
feldolgozását hallgattuk meg. A versben elhangzó növények közül néhány ismerős volt
számukra a korábbi tanulmányainkból illetve az iskola fűszerkertjéből. Az órára színes mezei
virágokat és nevüket ábrázoló képeket készítettem, melyet miután megnéztünk és elolvastunk
kezdődhetett a park bejárása és a virágok felkutatása. Az összegyűjtött virágokból ezután
elkészítettük a tablónkat, akinek kedve volt rajzot is készíthetett róla. Az óra békés hangulatban telt, elérte célját.