A foglalkozás elsődleges célja az volt, hogy a mozgást kivonjuk a „teljesítmény” és a „szabálykövetési kényszer” kereteiből, és átvigyük a tiszta élvezet, a feszültségoldás és a testtudat birodalmába. A mozgás során felszabaduló örömérzet segített a szorongások oldásában és a pozitív énkép megerősítésében. Szenzoros megerősítés: Különböző textúrájú eszközök (babzsák, tüskés labda, puha matrac) bevonása a mélyérzékelés serkentésére. Kevés beszéd, tiszta és ismétlődő ritmusok, valamint piktogramok használata a feladatok indításához és leállításához (vizuális idősáv). A mozgásformákat úgy alakítottuk ki, hogy a motoros tervezési nehézségekkel küzdő gyermekek is átélhessék a „képes vagyok rá” élményét.
A foglalkozást ritmikus utánzó mozgásokkal indítottuk (taps, dobbantás, törzshajlítás). A zene és a ritmus azonnali biztonságérzetet nyújtott. Azok a gyermekek, akik nehezen utánozzák a verbális utasításokat, a dal lüktetésére és a társak vizuális mintájára ösztönösen bekapcsolódtak a mozgásba. Egy egyszerű, biztonságos, mégis ingergazdag pályát építettünk fel a csoportszobában:
1. Vonalon/szalagon egyensúlyozó járás (koncentráció, belső csend).
2. Tüskés félgömbökön való átlépkedés (talp szelektivitása, taktilis ingerlés).
3. Belezuhanás/gurulás egy óriási, puha matracra.
A matracra érkezés pillanatát hatalmas nevetés kísérte. Ez a fajta fizikai becsapódás biológiailag is nyugtatóan hat az alulszabályozott vagy hiperaktív idegrendszerre; a gyerekek többször meg akarták ismételni az élményt.Egy óriási, színes textilkendőt és lufikat használtunk. A feladat az volt, hogy a lufit közösen tartsuk a levegőben a kendő hullámoztatásával, ami óriási sikert és kollektív örömöt hozott, amikor a lufi magasan szállt. A pörgős tevékenységek után a szőnyegen fekve zártuk az órát. Képzeletben kiscicákká változtunk: nagyot nyújtóztunk, megfeszítettük a lábunkat és a mancsainkat, majd egy nagy kilégzéssel „puhává, meleggé és lazává” váltunk.
Boldogságóra Alapprogram
A megbocsátás témakörének feldolgozása során a fő cél a gyermekek érzelmi intelligenciájának, azon belül az empátiának és a konfliktuskezelési mintáknak a fejlesztése volt. A csoport adottságaihoz mérten, az elvont fogalmi megközelítés helyett a hangsúlyt a szenzoros tapasztalásra, a vizuális megerősítésre és a magatartási sémák (rituálék) kialakítására helyeztük. Célunk az volt, hogy a gyerekek képessé váljanak a bennük lévő feszültség (harag, sértődöttség) fizikai és verbális elengedésére. A hónap elején a harag és a megkönnyebbülés testi érzeteit határoztuk meg. A vizuális típusú és autizmusban érintett gyermekek számára két konkrét tárggyal szemléltettük a belső állapotokat: a „nehéz, sötét haraggombóc” (kő) és a „könnyű, szabad szív” (tollpihe/lufi) kontrasztjával. Ez a metafora az egész hónap során hivatkozási pontként szolgált a konfliktusok rendezésénél. A verbális és kommunikációban akadályozott gyermekeknél a direkt számonkérés helyett bábjátékot alkalmaztunk. Rövid, egyszerűsített szociális történeteken keresztül mutattuk be, hogy a balesetek (pl. egy torony véletlen rombolása, meglökés) nem szándékosak. A bábok túlzó arcmozdulatai és testbeszéde segítettek az érzelmek dekódolásában.
A foglalkozást a jól ismert Boldogságóra dallal kezdtük. A mozgásos-zenés játék segített az érzelmi ráhangolódásban. A gyermekek számára a ritmus és az ismétlődés biztonságérzetet nyújtott, a dalra végzett egyszerű utánzó mozgások (pl. taps, ringatózás) fejlesztették a nagymozgást és az utánzási képességet. A gyerekek csukott szemmel (vagy aki nem szerette volna, kendő nélkül) kóstolhattak meg egy-egy szem édes gyümölcsöt, vagy kaphattak egy kellemes tapintású textilt. Az apró örömöt itt az érzékszervekre való fókuszálás jelentette. A gyerekek megtanulták kifejezni (akár nonverbálisan, mosollyal, hüvelykujj-felmutatással), ha valami kellemes élményt nyújtott számukra. Szappanbuborékokat fújtunk, a gyerekeknek, majd el kellett kapniuk őket. Minden elkapott vagy kipukkant buboréknál örömöt fejeztünk ki. A gyerekekkel közösen összegyűjtöttük, mi okoz nekik apró örömöt a mindennapokban (pl. egy ölelés, a kedvenc játék, a napfény). Azok a gyermekek, akik verbálisan kevésbé kifejezőek, rajzok vagy előre kivágott képek segítségével választhatták ki az őket boldoggá tévő dolgokat, majd ragaszthatták fel a csoportszoba Boldogság-fájára. A gyermekek körében csökkent a feszültség, a közös, tét nélküli játékok (mint a buborékfújás) oldották a szorongást. A gyermekek vizuális és szenzoros csatornákon keresztül sokkal mélyebben tudtak kapcsolódni a témához, mint a tisztán verbális beszélgetések során. A foglalkozás végére a csoportkohézió erősödött, a gyermekek egymás örömének is képesek voltak részben örülni (pl. tapsoltak egymás sikereinek).
A 6.a osztály rajzolta a lufikat, amelyekbe összeszedték a legfontosabb boldogságfokozókat.
A foglalkozást relaxációs gyakorlattal kezdtük. Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…. ezt mondogattuk, miközben pihentető pozícióba lefeküdtek.
Mese feldolgozáshoz A só című mesét választottam, amiben a királylány számos problémával találja szembe magát, de a végén minden jóra fordul.
A mese többszöri meghallgatása után szívesen dramatizáltak a gyerekek.
FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG
Ismét elérkeztünk a Maci csoporttal az utolsó boldogságórához. Ebben a nevelési évben is minden témakört sikeresen feldolgoztunk.
A fenntartható boldogság témaköre már a nevelési évünk végére esett (óvodánkban a nevelési év május 3-ig tart). Ebben az időszakban a gyermekek, a pedagógusok és a szülők is a fáradtság jeleit mutatják. Óvodánknak azonban ez még egy rendkívül mozgalmas, színes programokkal teli időszaka. Ballagás, gyereknap, év végi kirándulás, éjszakai ovi, Apák napja… Ezek a színes programok megannyi élményt nyújtanak a gyermekeknek, amikre remélhetőleg a későbbiekben is szeretettel fognak visszaemlékezni.
Idén a gyereknapi hét után tartottam meg utolsó boldogságórámat, amin rendhagyó módon a gyermekek által legjobban kedvelt tevékenységeket, játékokat ismételtük meg. A munkafüzet 70. oldalán található „gyöngyszemek” segítségével visszaemlékeztünk a témakörökre. Mondókáztunk, célba dobtunk, beszélgettünk, színeztünk, horgásztunk, építettünk és táncoltunk.
Reflexió – Boldogságóra program megvalósítása a csoportomban
A 2025/26-os nevelési év során első alkalommal valósítottam meg csoportomban a Boldogságóra program témáit.
A program fő területei:
1. a hála gyakorlása,
2. az optimizmus erősítése,
3. a társas kapcsolatok ápolása,
4. a jó cselekedetek,
5. a célok kitűzése és az azok melletti elköteleződés,
6. a megküzdési képesség fejlesztése,
7. az apró örömök felfedezése, a megbocsátás gyakorlása,
8. megbocsátás gyakorlása
9. a testmozgás öröme
10. Váltsuk valóra
Mindezen témák jól illeszkedtek óvodánk nevelési céljaihoz és a gyermekek érzelmi fejlesztéséhez.
A foglalkozások szervezése során fontos szempont volt számomra, hogy figyelembe vegyem a vegyes életkorú csoport sajátosságait és az eltérő fejlettségi szinteket. Ennek érdekében a témák feldolgozását többféle módszerrel és tevékenységi formával valósítottam meg. A mesék, beszélgetőkörök, dramatikus játékok, mozgásos és táncos tevékenységek, hívókártyák, vizuális szemléltető eszközök, valamint az alkotótevékenységek – rajzolás, színezés, festés – mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek élményszerűen kapcsolódjanak az adott témákhoz.
Tapasztalataim alapján a nagycsoportos gyermekek aktívabban és mélyebb megértéssel kapcsolódtak be a foglalkozásokba. Szívesen osztották meg érzéseiket, élményeiket, gondolataikat, és nyitottabbak voltak az önreflexióra, valamint a társas helyzetek megbeszélésére. A kisebb gyermekek figyelme rövidebb ideig volt fenntartható, ugyanakkor közülük is sokan örömmel kapcsolódtak be a mesék hallgatásába, az énekes-mozgásos játékokba, a táncba és az alkotótevékenységekbe. A közös élmények pozitív hatással voltak a csoport hangulatára és az egymás felé fordulás erősítésére.
Nehézséget jelentett a csoportban lévő problémásabb, nehezebben motiválható gyermekek bevonása és aktivizálása. Számukra különösen fontos volt a sok pozitív megerősítés, az egyéni figyelem és a rövidebb, változatosabb tevékenységek biztosítása.
Törekedtem arra, hogy minden gyermek megtalálja azt a tevékenységi formát, amelyben sikerélményhez juthat, azonban ez nem minden esetben valósult meg egyformán eredményesen.
A Boldogságóra program megvalósítását hasznosnak és értékesnek tartom. A gyermekek érzelmi fejlődését, közösségi kapcsolatainak alakulását és önkifejezését pozitívan támogatta. A következő nevelési évben szeretném tovább gazdagítani a módszertani eszköztáramat, még több játékos, mozgásos és élményszerű elemet beépíteni a foglalkozásokba, valamint nagyobb hangsúlyt fektetni a nehezebben bevonható gyermekek motiválására és differenciált fejlesztésére.
Reflexió – Boldogságóra program megvalósítása a csoportomban
A 2025/26-os nevelési év során első alkalommal valósítottam meg csoportomban a Boldogságóra program témáit.
A program fő területei:
1. a hála gyakorlása,
2. az optimizmus erősítése,
3. a társas kapcsolatok ápolása,
4. a jó cselekedetek,
5. a célok kitűzése és az azok melletti elköteleződés,
6. a megküzdési képesség fejlesztése,
7. az apró örömök felfedezése, a megbocsátás gyakorlása,
8. megbocsátás gyakorlása
9. a testmozgás öröme
10. Váltsuk valóra
Mindezen témák jól illeszkedtek óvodánk nevelési céljaihoz és a gyermekek érzelmi fejlesztéséhez.
A foglalkozások szervezése során fontos szempont volt számomra, hogy figyelembe vegyem a vegyes életkorú csoport sajátosságait és az eltérő fejlettségi szinteket. Ennek érdekében a témák feldolgozását többféle módszerrel és tevékenységi formával valósítottam meg. A mesék, beszélgetőkörök, dramatikus játékok, mozgásos és táncos tevékenységek, hívókártyák, vizuális szemléltető eszközök, valamint az alkotótevékenységek – rajzolás, színezés, festés – mind hozzájárultak ahhoz, hogy a gyermekek élményszerűen kapcsolódjanak az adott témákhoz.
Tapasztalataim alapján a nagycsoportos gyermekek aktívabban és mélyebb megértéssel kapcsolódtak be a foglalkozásokba. Szívesen osztották meg érzéseiket, élményeiket, gondolataikat, és nyitottabbak voltak az önreflexióra, valamint a társas helyzetek megbeszélésére. A kisebb gyermekek figyelme rövidebb ideig volt fenntartható, ugyanakkor közülük is sokan örömmel kapcsolódtak be a mesék hallgatásába, az énekes-mozgásos játékokba, a táncba és az alkotótevékenységekbe. A közös élmények pozitív hatással voltak a csoport hangulatára és az egymás felé fordulás erősítésére.
Nehézséget jelentett a csoportban lévő problémásabb, nehezebben motiválható gyermekek bevonása és aktivizálása. Számukra különösen fontos volt a sok pozitív megerősítés, az egyéni figyelem és a rövidebb, változatosabb tevékenységek biztosítása.
Törekedtem arra, hogy minden gyermek megtalálja azt a tevékenységi formát, amelyben sikerélményhez juthat, azonban ez nem minden esetben valósult meg egyformán eredményesen.
A Boldogságóra program megvalósítását hasznosnak és értékesnek tartom. A gyermekek érzelmi fejlődését, közösségi kapcsolatainak alakulását és önkifejezését pozitívan támogatta. A következő nevelési évben szeretném tovább gazdagítani a módszertani eszköztáramat, még több játékos, mozgásos és élményszerű elemet beépíteni a foglalkozásokba, valamint nagyobb hangsúlyt fektetni a nehezebben bevonható gyermekek motiválására és differenciált fejlesztésére.
Az apró örömök élvezetével februárban foglalkoztunk. Mindenki unta már a hosszú, hideg telet és nagyon vártuk már a jó időt, a tavaszt. Tavaszi virágokat készítettünk, amelyekkel csoportszobánkat díszítettük. Alkotás közben többször meghallgattuk Bagdi Bella Imádok élni című dalát.
Boldogságnyomok 🙂
Júniusban nagycsoportosainkkal a fenntartható boldogság témakörével zártuk le a 10 hónapot.
Sokat beszélgettünk arról, hogy az igazi boldogság nemcsak a pillanatnyi örömökben rejlik, hanem a szeretetteljes kapcsolatokban, a kedves szavakban és a jó cselekedetekben is. A szeptemberben iskolába induló nagycsoportosainkkal felidéztük az együtt töltött óvodai évek szép emlékeit. Közösen gondolkodtunk arról, hogy ki milyen nyomot hagy maga után az óvodában, hogyan fogják őt az óvodában maradók emlegetni. Beszélgettünk arról is, hogy egy mosoly, egy ölelés, egy segítő kéz vagy egy kedves tett, milyen sokáig megmaradhat mások szívében. A hónap során szeretettel búcsút vettünk két olyan gyermektől is, akik még egy évet velünk töltenek az óvodában, de csoportunktól elbúcsúztak. Segítségül hívtuk az év során megismert Boldogságóra eszközeit. Kiemeltük egymás pozitív tulajdonságait, mindenki szeretetteljes üzeneteket adott át a két csoporttársának. Játékaink, alkotásaink és beszélgetéseink tovább erősítették az összetartozás érzését. Fontos felismerés volt, hogy mindenki tud pozitív nyomot hagyni maga után. Hiszem, hogy az óvodában szerzett szeretetteljes élmények és a „Boldogságórás pillanatok”, dalok, lazító gyakorlatok maradandó nyomot hagynak bennük még hosszú ideig.