A hála gyakorlása, beépítése elengedhetetlen a rinyabesenyői Óvodába. Minden nap hálát adunk valamilyen formában. (étkezések előtt és után is „hálásan köszönjük az ételt” mondunk, illetve szinte minden héten legalább egyszer a Szép nap c.dalt körbe ülve egymás kezét fogva zárjuk a hetet, és mindenki elmondja azon a héten miért, kiért volt hálás. Illetve az évkörhöz kapcsolódó ünnepeket is eme csodás dallal zárjuk a szülőkkel közösen.
Boldogságóra Alapprogram
Az óvodai mindennapok során gyakran felmerül a megbocsátás kérdése, módja, mikéntje, így a hónap témájához kapcsolódóan felelevenítettük és kicsit tudatosabban mondogattuk a „Béke-béke-barátság, mi volt ez a szamárság? Semmi-semmi, barátom, csak egy lyuk a gatyámon!” mondókát, amit egy olyan kislány tanított nekünk még a nevelési év elején, aki ezt az előző óvodájában tanulta, ahova költözés miatt évközben vissza is került, de ennek a versikének a kapcsán is szeretettel gondolunk rá.
Ebben a hónapban „A magyar költészet napja” alkalmából csatlakoztunk egy helyi kezdeményezéshez, hogy bármely magyar költő versét posztoljunk a település utcáin, az intézményünk támogatására szervezett jótékonysági locsolóbálon rövid kis műsorral kedveskedtünk az érdeklődőknek, a tánc világnapján többször is eltáncoltuk a csoportunkban oly népszerű „Pozitív gyerek vagyok” című zenére tanult koreográfiánkat, a méhek világnapján a „Csíkos méhecske” című dalocskával fejeztük ki hálánkat a méhecskék szorgos munkájának fontosságáért, a hónap utolsó napján pedig közösen díszítettünk májfát az ovi(sok)nak.
A „Kicsi vagyok én”, ölelőperc, Boldogságmondóka kezdőrituálénk után egy új („Kitárom a világom…”) és két ismert („Együtt az Á, O és U hangokban”, „Hintaszék”) relaxációs gyakorlatot elevenítettünk fel. Ráhangolódásként mosolygós állatok képeit nézegettük meg és mindenki megpróbált valamilyen (lehetőleg nem tárgyi dolog) apró örömöt megnevezni.
A víz világnapjához kapcsolódóan csatlakoztunk a 15. Happy-héthez, a boldogság világnapján pedig nyílt napon vettünk részt a nagycsoportosokkal az iskolában. Néhány kisfiú (szüleik közreműködésével) nőnap alkalmából meglepetéssel kedveskedett a csoportunkba járó lányoknak, felnőtteknek, mely különleges örömet jelentett mindannyiu(n)k számára.
Az apró örömök élvezete hónapban több projektet is összekapcsoltunk, melyek párhuzamosan futottak óvodánkban. Ennek értelmében éppen az Állatbarát Óvoda cím elnyerésére koncentráltunk, tehát adta magát az ötlet, hogy az állatok, azon belül is a kutya legyen a hónap témája.
A csoportból minden gyermek jár kutyaterápiára, és minden alkalommal hatalmas élmény számukra a kutyával való közös foglakozás. Ezért idén minden olyan dolgot becsempésztünk ezekbe a foglakozásokba, amik örömet okoznak nekik. Tehát sokat festettünk, játszottunk vízzel és jéggel, igyekeztünk minél maszatosabbak lenni. Ez remekül ráépült az előző hónapban, a szenzoros játékokra.
A boldogság világnapja alkalmából apró rajzokat, üzeneteket készítettek a gyermekek, melyeket aztán egy séta alkalmával elrejtettünk a környező házaknál, autók szélvédőjén.
Ebben a hónapban intézményi szinten egy állatmenhely számára gyűjtöttünk, a szülői közösséggel közösen. A gyűjtés egy hónapon keresztül zajlott és sikerrel zárult. Számos állateledelt, nyakörvek, pokrócot és tisztítószert sikerült közösen összegyűjteni.
A „Kicsi vagyok én”, ölelőperc, Boldogságmondóka kezdőrituálét két relaxációs gyakorlat követte, a „Medve vagyok és cammogok” valamint a „Puha meleg, felengedek…”. Az egyik heti projektünkhöz (Testünk, érzékszerveink) is kapcsolódóan megneveztük és utánoztuk a munkafüzetben található érzelmeket ábrázoló arckifejezéseket, beszélgettünk arról, hogy kinek mitől lesz jobb kedve, jól megölelgettük egymást. A másik heti projektünkhöz (Medve-hét) pedig macis vonalvezetős, kódolós feladatlapokkal, akadálypályán való áthaladással gyakorolhatták a gyerekek a megküzdési stratégiákat. A téma továbbadása két módon valósult meg: a családok a macisarok kialakításához járulhattak hozzá egy-egy otthonról beküldött macis plüssel, könyvvel, rajzzal (stb.), az intézményükben található Maci csoportos pajtásainkat pedig azért látogattuk meg, hogy a február 2-i „medvejósló-nap” alkalmából tanult versünkkel és egy tányér gyümölccsel örvendeztessük meg őket (aminek nagyon örültek és viszonzásképp táncba hívtak minket az általuk ismert mackós zenére).
Az utolsó hónap nagyon nehezen telt az óvodában. Meleg volt, mindenki a nyarat várja már. Azonban egy nagyon fontos feladatunk még volt ebben az időszakban. Hiszen van néhány gyermek, akinek véget ér az óvodai lét és kezdődik egy új korszak. Méltón készültünk erre az időszakra.
Azonban a játék és móka sem maradhatott el, hiszen sokat játszottunk. Szerepjátékokat, játszótéren voltunk sokat. Nagyon várjuk már a nyarat és a pihenést.
A mese ebben a témában is megállta a helyét. Önálló öröm megfogalmazásánál első körben többen kézzel fogható, anyagias ajándékokra gondoltak. A feldolgozás után egyre több gyerekben merült fel a mindennapi apró „örömök” gondolata (pl. anya ölelése, testvérem szeretete stb.). A hónap dala ismét nagy sikert aratott a tanulók körében.
A mese, a dramatizálás nagyon sokat segített a téma megértésében. A pozitív megerősítések, a napi mantra sokat segít a gyerekeknek a mindennapi foglalkozásokon. A szivárványhídra megfoglmazott gondolatokat a hónap végére önállóan fogalmazták meg.
A célok megfogalmazása rövid idő alatt megtörtént. A hozzájuk vezető út, elérés már egy kicsit nehezebben jöt össze. Mire mindent összeszedtünk, leírtunk akkor jöttek rá, hogy a célok eléréséhez nagyon sok képességre, készségre, belső és külső tényezőre van szükség! A hónap dalát nagyon hamar megtanultuk és minden nap reggeli bemelegítésként el is énekeltük!
Februárban fókuszban volt, hogy hogyan tudunk megbirkózni a negatív érzelmeinkkel és állapotainkkal.
Ebben a hónapban sorra vettük a szomorúságot, a dühöt, a félelmet és a fájdalmat.
Minden érzelem és állapot kapcsán először elkülönítettük az adott érzelmeket, majd sorra vettük, hogy milyen megoldási stratégiák állnak a rendelkezésünkre, hogy boldoggá varázsoljuk magunkat. Ezeket a témákat egy úgynevezett érzelmi útjelzőn helyzetük el, mely fix helyet kapott a csoportban. Így is lehetőséget adva arra, hogy a gyermekek felnőtt segítséggel, vagy maguktól, vagy egymást segítve tudjanak jó megoldást találni az érzelmeik kezelésére.
Bővítettük szenzoros játéktárunkat is, hogy a gyermekek találjanak olyan eszközöket, melyek manipulálása nyugtató hatással van rájuk.
Ebben a játékban sokat játszottunk különböző taktilis ingerekkel. Hiszen az ezekkel való megbirkózás is a mindennapi élet részét képezi. Sok olyan gyermek van, aki érzékeny bizonyos szenzoros ingerekre, így ez a hónap tökéletes lehetőséget teremtett arra, hogy lassan segítsük a gyermekeket a hozzászokáshoz, vagy támogassuk őket az ismerkedéssel.