A tanév vége felé érkezve, a Bogyó és Babóca csoport óvodásai búcsúbulit szerveztek az iskolába készülő nagycsoportos gyermekek számára. A gyermekek örömmel fogyasztották el közösen az utolsó szelet pizzát, almalét és fagylaltot, amivel az óvónők kedveskedtek nekik.
Ezt követően olyan táncos mulatságon vehettek részt az óvódások, mely során klasszikus zenékre kellett táncolniuk, a zenének megfelelő hangulatban. A gyermekeknek el kellett gondolkodniuk, hogy kik voltak a csoportban azok a gyermekek, akikhez nem sikerült elég közel férkőzniük, akikkel sokat civakodtak, vagy éppen megbántottak a közös játék során.
Vivaldi „Tél” című zenéjére zaklatottan és idegesen járkáltunk körbe-körbe, kezeinkkel teátrálisan a fejünket fogva pörögtünk, forogtunk, közben gondterhelt arcot vágtunk.
Vivaldi „Vihar” című zenéjére összehúzott szemöldökkel, dühösen és mérgesen, mutatóujjunkat feltartva, kezünkkel hadonászva, nagyokat toppantva ütemesen lépegettünk.
Brahms „Lullaby” című zenéjére lassan, lágyan ringatózva, hajladozva táncoltunk, megölelve a mellettünk lévő társunkat, akiket megbántottunk az óvodás éveink során.
Vivaldi „Tavasz” című zenéjére önfeledten és vidáman táncoltunk, mosolyogva ugrándoztunk, könnyedén szökelltünk.
Így a zenékkel kiinduló problémát övező zaklatottságtól kezdve lassan-lassan eljutottunk a megbocsátást követő felszabadulásig, ezzel szemléltetve, hogyan hat ránk, ha társainknak is megbocsátunk.