A Föld a közös otthonunk, embereké, állatoké, növényeké. Mi is óvjuk, vigyázunk rá.
Boldogságóra Alapprogram
Boldogító jó cselekedetek
Ünnepi ráhangolódás.
Szívecskék készítése.
Megajándékozás a szülőket, megköszönve szeretetüket
Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek dal.
November hónapban kiemelt figyelmet fordítottunk a társas kapcsolatok fejlesztésére a Csillag csoportban. Célom az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják, milyen jó érzés együtt lenni, együtt játszani és közösen sikereket elérni, miközben egyre jobban alkalmazkodnak egymáshoz és megtanulnak egymásra figyelni. A hónap során olyan játékokat és tevékenységeket kínáltam számukra, amelyek erősítették a közösséghez tartozás érzését, elősegítették a barátságok kialakulását és mélyülését, valamint fejlesztették az empátiát és az érzelmi kifejezőképességet.
A közös játékok során különféle mozgásos és szóbeli feladatokat végeztünk, amelyek során a gyerekek megtanultak odafigyelni egymásra, közösen nevetni, örülni, és olykor egymást támogatni is. A „Postás játék”, az „Adj tovább egy ölelést”, valamint a „Rajzolj a hátamra és add tovább” játék során az érintés, az utánzás és a figyelem vált központi elemmé, miközben a gyerekek közösen élték meg az élményt, hogy milyen jó másokra hangolódni. Nagy sikere volt a „Béka van a kezemben” játéknak is, amelyben egy kisbéka „ugrott” kézről kézre a taps segítségével – a játék nemcsak szórakoztató volt, hanem segített a ritmusérzék, a figyelem és a szabálytudat fejlesztésében is.
A „Kézfogó játék” során a gyerekek egymás kezét fogva különböző formákat – például kört, csillagot, szívet vagy háromszöget – alkottak, miközben megtapasztalták, hogy összefogással milyen különleges dolgokat hozhatnak létre. A „Barátságfonal” játék különösen megható élmény volt: egy hosszú fonalat adtak egymásnak és minden gyermek elmondta, miért éppen azt a társát választotta, akinek továbbadta a fonalat. A játék végére egy látványos háló született, amely vizuálisan is megjelenítette, mennyire összekapcsolódnak egymással.
A hónap egyik újdonsága volt a Szívmanó érzelemkártya, amely játékos módon segítette a gyerekeket abban, hogy felismerjék, megnevezzék és kifejezzék saját érzéseiket, miközben megtanulták elfogadni és tiszteletben tartani mások érzelmeit is. A játék során a társas kapcsolatok mélyültek, a barátságok erősödtek, és egyre inkább megjelent az egymás iránti elfogadás, megértés és empátia.
A vizuális tevékenységek során a gyerekek egy közös nagy lapra rajzolták fel azokat a dolgokat, amelyeket szeretnek, vagy amelyek számukra örömet jelentenek: szíveket, szivárványt, virágokat, csillagokat. Az alkotás közben sok beszélgetés zajlott, és jól érzékelhető volt, hogy milyen színes és gazdag a belső világuk, valamint hogy mennyi mindent osztanak meg egymással, ha megfelelő teret és időt kapnak erre.
A hónapot a Bagdi Bella: „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című dal közös meghallgatásával és éneklésével zártuk. A közös éneklés és mozgás felszabadító élményt nyújtott, amely egyszerre volt szórakoztató és mélyen érzelmi töltetű is.
Relaxáció. Közös éneklés” Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek” mozgással kisért ének.
Kisbarátom, hogy vagy játék.
Barátságlánc készítése.
Kézlenyomat a legjobb barátommal.
Az optimizmus gyakorlása.
Relaxáció: Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok.
Boldogságmondóka.
Szomorú vagy vidám vagyok játék.
Varázs szemüveg készítés.
Nagykárolyi 1-es számú napköziotthon
A márciusi hónap témája ,,Apró örömök élvezete” volt.
A napot a következő motiváló idézettel kezdtük:
„Abban a pillanatban, amikor valaki figyelmet szentel valaminek – legyen az akár egy
fűszál -, a dolog maga rejtélyes, bámulatos, leírhatatlanul pompás világgá változik.”
(Henry Mille)
Ezt követően elmeséltem a gyerekeknek ,,Az öröm forrása” c. mesét. A következő kérdések alapján feldogoztuk Éda történetét: Ismeritek ti is az ilyen reggeleket, amikor valahogy minden olyan idegennek tűnik? Hogyan képzelitek el Édát ahogyan bandukol az esőben, milyenek a léptei, merrefelé néz, milyen a testtartása? Szerintetek mire gondolt Éda, amikor megérkezett a nagymamához? Vajon hogyan üdvözölte a nagymamát? A nagymama észrevehetett-e valamilyen szokatlan dolgot a kislány viselkedésében?
Ezt követően megosztották gondolataikat, elmondták, hogy szerintük hogyan folytatódik a mese?
Megbeszéltük, hogy milyen apró örömöket fedeztek fel a gyerekek a nagymamával, ahogyan lementek a kertben, és követték a patak folyását? És vajon mit mutathat az Öröm forrása, és hogyan segíthet ezen a borús napon Édának is abban, hogy meglássa az őt körülvevő, apró örömöket?
Ezt követően lerajzolták Éda álmát az Öröm forrásáról.
Végezetül bevonva az érzékszerveinket a ,,Dobbanó hangok” elnevezésű interaktív előadáson vehettünk részt a gyerekekkel. Ferencz Áron műsora egy olyan interaktív előadás volt, amelyben a gyermekek rengeteg dobbal, ritmushangszerrel ismerkedhetek meg. Az előadás célja volt, hogy a zene és az ütős hangszerek által izgalmas és szórakoztató formában mutassa be az emberiség fejlődéstörténetét, valamint a hangok, a tudat és a természet összefüggéseit.
Az egy órás foglalkozás intenzitása egy koncerthez hasonlított, de interaktív jellege okán mindvégig bevonta, elvarázsolta a közönséget. Érdekes és egyedi hangszerek révén vitte közelebb a legkisebbekhez a hangok csodálatos világát. Hiánypótló, energikus előadása az emberiség- és a lélek fejlődéstörténetét ölelte fel a zenén keresztül.
Boldogságóra foglalkozások bevezetése. Boldogság vár rajzolása közösen.
Hála kavics festése.
FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG
Az utolsó boldogságóránkat szerettem volna emlékezetessé tenni, hiszen az iskolába
készülőkkel ez volt az utolsó közös foglalkozásunk. Így a relaxációt, és a foglalkozás játékait a
gyermekek kedvenc játékaiból válogattam össze.
A csoportban kirakott boldogságvárunkon megszámoltuk hány lépcső vezetett a a célunkig, ahová végre mi is felértünk. Közösen felelevenítettük boldogságórás élményeinket, majd megépítettük nagy szivacselemekből a boldogság várát.
A boldogságórákat egy közös nagy kirándulással zártuk le és tettük felejthetetlenné. A jászberényi állatkertbe tett kirándulásunk remek lehetőséget biztosított a fenntartható boldogság témakörének élményteli lezárására.
A kirándulás kiváló alkalom volt a gyermekek szemléletformálására a természet, az állatvilág szépségeire való közös rácsodálkozásra, a környezettudatos gondolkodás és magatartás alakítására. A kiránduláson szerzett élmények tovább erősítették amúgy is összetartó közösségünk csoportkohézióját, a nap folyamán az egymás iránt tanusított figyelmességük, segítőkészségük, összetartásuk is bizonyította, hogy jó munkát végeztünk ebben a nevelési évben, mert egy nagyon empatikus, egymást segítő, szeretetteljes csoporttá formálódtunk.
A mozgást nem megszerettetni kell a gyerekekkel, hisz a mozgás szeretete, minden
gyermekben benne van. A mi feladatunk, hogy minél sokszínűbb lehetőséget kell biztosítanunk, hogy mozgásigényüket kielégíthessék, lehetőséget adva változatos mozgásformákra és sok-sok szabad játékra, lehetőleg a szabadban.
Nagyon vártam ezt a témakört, tudva, hogy a gyerekek egyik kedvence, külön öröm volt, hogy már
részben az udvarra is tudtam tervezni a jó idő miatt.
Pap Jánosné: Macigondok meséjére fűztem fel a foglalkozást, mivel mese segítségével mindig könnyebb megőrizni a gyermekek mozgáskedvét, és a kevésbé mozgékony gyermekeket is könnyen motiválhatjuk a mozgásra. A gyerekek szívesen vettek részt a mesés tornán, örömmel mozogtak meseszereplőként társaikkal együtt, vagy épp lelkesen nyújtottak segítséget az arra szoruló mesehősnek.
A foglalkozás további részét az udvarra terveztem. Az udvaron 10 sportág képes kártyáit
rejtettem el. A gyerekeknek ezt kellett megkeresniük. Megbeszéltük milyen sportágak láthatóak a képen. A csoportomba járó gyerekek közül többen is sportolnak (judo, foci, tánc), ők örömmel osztották meg ezzel kapcsolatos élményeiket.
Ezt követően Activity játszottunk, mindenki húzott egy kártyát, és a rajta lévő sportágat el kellett mutogatnia a társainak.
A délelőttöt a fiúk kérésének engedve, egy „foci-kupával” zártuk.
MEGBOCSÁTÁS
A foglalkozást ez alkalommal is relaxációval indítottuk. „A haragom kifújom, mint a cica
nyújtózom.” és a „Domborítok, mint a cica. házba bújok, mint a csiga.” mondókára
nyújtóztunk, összegömbölyödtünk, ellazultunk.
A témát Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat c. meséjével vezetem be, majd beszélgetést kezdeményeztem, arra kértem a gyerekeket, idézzenek fel olyan helyzeteket, amikor valaki
megbántotta őket vagy éppen ők tettek olyan dolgot, amivel megbántottak és szomorúvá
tettek valakit. Beszélgettünk a veszekedések, viták megoldásáról is, hogyan végződött, a
kibékülés / megbocsátás milyen érzéssel töltötte el őket.
Ezt követően színezőket kaptak, melyek különböző szituációkat ábrázoltak. Meg kellett
keresniük és ki kellett színezniük azt a képet, ahol úgy érzik a gyerekek megbántották
egymást és bocsánatot kellene kérniük. (pl. csúfolódó, kiabáló-veszekedő gyerekek,
durvaság….). Színezés közben meghallgattuk a Ho’oponopono dalt, kértem őket, hogy
figyeljék meg milyen varázsszavakat hallanak a dalban.
Amikor kiszínezték, kivágták a kis képeket, közösen felidéztük a dal varázsszavait. Ezek
fel is kerültek a kis képek mellé a tablónkra.
A Kibékülünk? játékkal folytattuk a foglalkozást. A Kinek nincsen párja dalra mindenki párt
választott magának, akivel játékiból csúnyán összevesztünk, mégpedig úgy, hogy
elővettük a legcsúnyább, legharagosabb nézésünket, mintha nagyon dühösek volnánk a
párunkra. Utána kézfogással, mondókával kibékültünk.
„Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság?
Semmi, semmi barátom, csak egy lyuk a gatyádon.”
” Béke, béke barátság, összeveszni szamárság.
Ha mi egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk! Ölelés!!!”
A vicces mondóka minden veszekedő arcára mosolyt csalt, így több alkalommal,
párcserével is el kellett játszanunk.
A Jön a zombi játék, ami ez után következett, a gyerekek egyik kedvence.
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk a Hahó együttes Barátság c. dalát.