A gyerekekkel közös alkotótevékenység során optimista szemüveget készítettünk, mely segített abban, hogyan lássák meg a jót még a nehéz helyzetekben is.
A foglalkozás előkészületeként többféle papírszemüveget készítettem elő, hogy a gyerekek kedvükre választhassanak és saját ízlésük szerint díszíthessék fel. Ezen kívül készítettem egy saját optimista szemüveget is, amit bemutattam a gyerekeknek a beszélgetés elején. Elmeséltem nekik egy történetet, melyet elbűvölten figyeltek, majd ők is nekiláttak a saját varázsszemüvegük elkészítésének. Kiválasztották a nekik tetsző keretet, majd rajzoltak rá szíveket, virágokat – mindenki a saját egyéniségét tükrözte vissza a szemüvegén keresztül.
Miután elkészültek a szemüvegek, a gyerekek felpróbálták őket, és sokan el is meséltek egy-egy történetet, ahol valami kellemetlen történt velük, de aztán megpróbálták meglátni benne a jót – ahogy a „varázsszemüveg” mutatta.
A tevékenység végén közösen megtanultuk a szemüveghez tartozó varázsigét is.
Boldogságóra Alapprogram
A fenntartható boldogság témakörében a szülőket, a csoportban dolgozó pedagógusokat és a vezetőséget szólítottak meg. Kérésünk az volt, hogy mindenki egy lapon sorolja fel, vagy fejtse ki, hogy mi az, ami ebben az évben boldoggá tette a csoporttal és a gyerekekkel kapcsolatban. A cél az volt, hogy ezen gondolatok mentén emlékeztessük magunkat at átélt és elért sikerekre. A szülőket arra biztattuk, hogy otthon a gyerekekkel átbeszélve, közösen vitassák meg, hogy mindkettőjüknek mik voltak az évben a boldogságuk forrásai. A szülők aktívan részt vettek a gyakorlatban. Többen beszámoltak arról, hogy érdekes volt a gyerekükkel közösen kitölteni ezt a lapot, hiszen ők olyan dolgokat is megemlítették, amik felett a szülők elsiklottak volna. Az elkészült borítékokból boldogság falat hoztunk létre, melynek tartalmat bárki, szabadon elolvashatja.
A boldogságóra témája ebben a hónapban a megküzdési stratégiák voltak. Az óra során először közösen beszélgettünk arról, milyen nehéz helyzetekkel találkozhatunk a mindennapokban, és ki hogyan próbálja ezeket megoldani. Ezután a tanulók egyéni „érzelemhőmérőt” rajzoltak: ezen vizuálisan ábrázolták, milyen érzelmek jelennek meg egy-egy probléma során, és milyen lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megküzdjenek vele. A hőmérőn különböző szinteken jelenítették meg például a mély levegővételt, a segítségkérést, vagy éppen azt, hogy elvonulnak megnyugodni. A foglalkozás játékos, ugyanakkor gondolatébresztő volt, a gyerekek örömmel vettek részt a feladatokban, és értékes felismeréseket tettek saját megküzdési módjaikról.
A rohanó világ adott személyes löketet afelé, hogy a Boldogságóra Programhoz csatlakozzam. A pozitív szemléletet igyekszem a saját életemben előtérbe helyezni, hisz így vagyok hiteles. Év végéhez közeledve az ember kiürül, elfogy.
Óránkon áttekintettük együtt a hónapok során átélt és készített kollázsokat. Meghallgattuk a kedvenc dalokat. Elkészítettük a vakáció feliratot a táblára, majd fagyizással zárult a nap.
Átélt élmények a hónapban:
• gyereknap – édességcsomag, kreatív alkotások, ugrálóvár, ládavasút, Tüsi bohóc mókás műsora, palacsintaevés, jégkása elfogyasztása.
• születésnap – év során minden tanuló meg lett ünnepelve, saját személyiségét figyelembe véve tettük emlékezetessé a napot (székfoglaló tánc, karikadobáló, Amerikából jöttem…)
• testvérosztály – mi az ő ballagásukat tettük szebbé (könyvjelző készítése, virágültetés), ők pedig az évvégi utolsó napunkat. Fagyi jegyet kaptunk és gyümölcsöt, aminek nagyon örültünk.
• évzáró – lezártuk az évet, összekészítettünk minden tanulónak vakáció mágnes, dooble játék (saját előállítás), nyári bakancslista, fotó montázs az évről.
Hiszem, hogy ez a program segítségével sikerült az első közös tanévünk végére egy összetartó, egymásra odafigyelő, udvarias csapatot kovácsolnunk együtt.
Ebben a hónapban a szülőkkel kezdtük a téma feldolgozását. Ennek érdekében lapos kavicsokat kértünk tőlük. A foglalkozás keretében átbeszéltük, illetve képekkel illusztráltuk, hogy milyen folyamatok mennek végbe bennünk, amikor valaki megbánt minket. Beszéltünk arról, hogy a harag, a szomorúság és a csalódottság milyen módon tud bennünk haragot vagy sértettséget ébreszteni. Képekkel kerestünk példákat ezen érzéseket, illetve lerajzolt új azokat a helyzeteket is, amik a csoportban szoktak előfordulni. Például, amikor valaki elveszi a másik játékát, vagy bántja valamivel, vagy, amikor a felnőtt valamit megtilt.
Ezek után a kavicsokat festettük meg. Bármit lehetett a aki sokra festeni, vagy lehetett az érzelmek hét kapcsolható színekkel is kidekorálni őket.
Ezután az elengedés részére koncentráltunk a helyzetnek. Ennek értelmében a kavicsokat messzire dobtuk, így is jelképezve, hogy elengedjük a harag ukázt és más negatív érzéseinket, nem ragaszkodunk már hozzájuk. Mindezeket nyújtó gyakorlatok tanulásával és gyakorlásával zártuk, hogy a testünket is megtanítsák ellazítani egy-egy ilyen esemény vagy érzés átélése után.
A január boldogságórán a „Célok kitűzése” témakörrel foglalkoztunk. A gyerekekkel közösen beszélgettünk arról, hogy miért fontosak a célok az életünkben, és hogyan segítenek bennünket abban, hogy fejlődjünk és elérjük álmainkat. Egyéni és csoportos feladatokon keresztül dolgoztuk fel a témát: minden tanuló készített egy rajzot, amelyre felírta rövid- és hosszútávú céljait. Emellett játékos formában is gyakoroltuk, hogyan lehet lépésekre bontani a célokat, és hogyan motiválhatjuk magunkat az elérésük során. A foglalkozás jó hangulatban telt, és a gyerekek lelkesen osztották meg egymással álmaikat és terveiket.
Boldogságóra – Cica Csoport: Fenntartható Boldogság a Boldogságvárban
A Cica csoportban tartott Boldogságóra ezen a foglalkozáson a fenntartható boldogságot, a szeretet és a közösség erejét állítottuk középpontba. A cél az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogyan hozhatják létre és őrizhetik meg a boldogságot, nemcsak maguk számára, hanem a körülöttük lévők számára is. Ehhez különféle mozgásos, alkotó és közösségi tevékenységeket végeztünk.
A foglalkozás elején a gyerekek egy relaxációval kezdtek, amely segített a nyugodt légkör megteremtésében. Az „Napimádás” elnevezésű gyakorlat során a gyerekek lazítottak, miközben elképzelték, hogy ők is a nap sugarait érzékelik a bőrükön, ami feltölt és boldoggá teszi őket. A relaxáció elősegítette, hogy a gyerekek felkészüljenek a további, aktívabb tevékenységekre.
A foglalkozás egyik legszebb pillanata a Szeretetfolyosó volt. Két csoportot alakítottunk, és a gyerekek egymás mellett álltak, miközben egyik csoport tagjai a másik csoport tagjait végigkísérték a folyosón. A gyermekek csukott szemmel sétáltak, miközben társaik egy-egy kedves tulajdonságot, dicséretet mondtak róluk. Ez a gyakorlat lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen érzés, amikor szeretetteljes, pozitív visszajelzéseket kapnak, és hogy ők maguk is milyen fontos szerepet játszanak abban, hogy a környezetükben boldogságot teremtsenek.
A következő lépésben a gyerekeket egy mesébe invitáltam. A mesében a gyerekek megismerkedtek a Boldog erdő titkaival és megtudták, hogyan alakult ki a boldogság az erdőben.
A mese után beszélgettünk arról, hogy a gyerekek melyik részén lennének a legboldogabbak a Kerekerdőnek, és miért. A gyerekek szívesen elmondták, hogy hol szeretnének lenni az erdőben, és mi tette volna még boldogabbá a helyet. A gyerekek fantáziáját és kreativitását ez a tevékenység jól megmozgatta.
Kerekerdő melyik részén lennétek szívesen, miért?
Melyik színű gyöngynek örültél volna a legjobban?
Mit tennél még az erdőbe?
A beszélgetés során minden gyermeknek volt lehetősége egyénileg is kifejezni véleményét és érzéseit. A bátortalanabb gyerekeket is biztattuk, hogy válaszoljanak, és a közösség támogatta őket.
A mese után egy szórakoztató mozgásos tevékenység következett: Seprűtánc. A gyerekek egy-egy seprűt kaptak, amellyel együtt táncoltak. Ez a tevékenység nemcsak a mozgás örömét adta, hanem az együttműködést is erősítette, hiszen a gyerekek közösen kellett, hogy egy ritmusra táncoljanak.
A tánc közben a gyerekek örömmel mozgatták a seprűket, miközben figyeltek egymásra. A mozgás és a közös tevékenység segítette őket abban, hogy még jobban összekapcsolódjanak, és megélték a közösségi élmény örömét.
A foglalkozás végén a gyerekek alkottak egy Boldogságfüzért, amelyet színeztek. A boldogságfüzér egy szimbolikus alkotás volt, amely összekapcsolta a gyerekeket, mint a szeretet és boldogság fonalait
A foglalkozás végén pedig egy Ölelésláncot alkottunk, ahol a gyerekek egymás kezét fogva egy kört alkottak, és szoros kapcsolatot teremtettek. Az öleléslánc szimbolizálta a közösség erejét és azt, hogy a boldogság akkor a legnagyobb, ha megosztjuk egymással.
A Boldogságóra ezen a napon különösen fontos üzenetet adott át a gyerekeknek: a boldogság fenntartható, ha mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy másoknak örömet okozzunk. A Szeretetfolyosó és a Boldogságfüzér tevékenységek lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen jó érzés adni és kapni szeretetet, miközben együtt erősítjük a közösségünket.
A Kerekerdő meséje és a különféle játékok lehetőséget biztosítottak arra, hogy a gyerekek kreatívan gondolkodjanak a boldogságról, és hogyan teremthetjük meg közösen. Az egész foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megtanulják, hogy a boldogság nemcsak pillanatnyi érzés, hanem folyamatosan megújuló és fenntartható állapot, amit mi magunk teremtünk és tartunk fenn.
A foglalkozás pozitív, szeretetteljes légkörben zajlott, és a gyerekek örömmel vettek részt minden egyes tevékenységben, miközben tanultak a fenntartható boldogság alapjairól.
Boldogságóra – Cica Csoport: Testmozgás és Mozgásos Játékok
A Cica csoportban tartott Boldogságóra ezen a foglalkozáson a testmozgás és az egészséges életmód fontosságát emeltük ki. A gyerekek imádják a mozgást, így próbáltuk minél több lehetőséget biztosítani a fizikai aktivitásra, miközben szórakoztató és interaktív módon dolgoztuk fel a témát.
A foglalkozás elején a gyerekek egy egyszerű relaxációs technikát végeztek, amely elősegítette, hogy felkészüljenek a mozgásos tevékenységekre. A „Malomkörzés” mondóka segített a testük felfrissítésében, miközben a légzésükre is figyeltek.
Ez a mozgásos relaxáció nyugodt légkört teremtett, hogy minden gyermek jól érezze magát, és felkészüljön a következő, dinamikusabb tevékenységekre.
Miután felkészültek a relaxációval, a gyerekek egy közös mozgásos éneket énekeltünk és végeztünk el. Az „Egy-kettő-három-négy” mozdulataink segítettek abban, hogy a gyerekek figyelmét felkeltsük, és átmozgassák a testüket. Az ének közben a mozdulatok szórakoztatóak és interaktívak voltak, így a gyerekek élvezték, hogy a testüket különböző irányokba mozgathatták: karokat, lábakat, fejet, miközben tapsoltak és ugráltak.
Az éneklés és mozgás azonnal bevonta a gyerekeket, hiszen az egyszerű ritmus és a testrészek megmozgatása segítette őket abban, hogy élvezzék a mozgás örömét.
A mozgásos játékok után egy szórakoztató mese következett, amely a gyerekeket arra tanította, hogy miért fontos a mozgás. A mese, Bezzeg Andrea: A lusta király, egy olyan történetet mesél el, amelyben a király megpróbálja elkerülni a mozgást, de rájön, hogy a testmozgás nemcsak a testi erőt, hanem a boldogságot is segíti.
A mese után következő beszélgetés során a gyerekek elmondhatták, hogy mi a kedvenc mozgásformájuk, és mi az, amit jónak tartanak az egészség megőrzéséhez. A kérdéseink segítettek a gyerekeknek átgondolni, hogy mi mindent tehetnek a saját egészségükért.
Mi a legkedvesebb mozgásformád?
Sorolj fel egészséges dolgokat!
Mi az, ami árthat az egészségednek?
Ha lenne egy játszótered, milyen mozgásos játékokat tennél bele?
A beszélgetés során a gyerekek bátran megosztották gondolataikat, a bátortalanabbakat is bátorítottuk, hogy válaszoljanak. A gyerekek kreatívan válaszoltak, és örömmel beszéltek arról, hogy miért fontos számukra a mozgás és az egészséges életmód.
A következő tevékenység egy igazán izgalmas és gyors mozgásos játék volt, a „Tűz! Víz! Repülő!”. Ez a játék nemcsak szórakoztató volt, hanem segített abban is, hogy a gyerekek koordinálják a mozgásaikat és gyorsan reagáljanak. A játék során a gyerekek gyorsan meg kellett tanulniuk, hogyan alkalmazzák a parancsokat (pl. „tűz”, „víz”, „repülő”), miközben figyeltek a többiekre is, és folyamatosan mozogtak. Ez a tevékenység fejlesztette a reakcióidőt, a mozgáskoordinációt és a csapatmunkát.
A foglalkozás záró aktív játékaként egy csapatépítő játék következett: „Lufi a magasban!”. A gyerekeket csapatokra osztottuk, és minden csapat kapott egy-egy felfújt lufit. A feladat az volt, hogy a lufit minél tovább a levegőben tartsák. A játék során minden gyereknek figyelnie kellett egymásra és a lufira, miközben együtt dolgoztak a cél elérése érdekében
Ez a játék nemcsak a mozgást támogatta, hanem az együttműködésre, figyelemre és a közös célért való munkára is nagy hangsúlyt fektetett.
A fizikai aktivitás után következett a nyugodtabb, alkotó tevékenység: a gyerekek a testmozgás jelét kiszínezték. A színezés lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek kreatívan fejezzék ki a mozgás fontosságát, miközben megnyugodtak
A foglalkozás során a gyerekek aktívan részt vettek a mozgásos tevékenységekben, és láthatóan élvezték a fizikai aktivitást. A testmozgás nemcsak a fizikai egészségre volt jótékony hatással, hanem a közösségi élmény is erősödött, hiszen mindenki egy csapatként dolgozott együtt. A mese és a beszélgetés segített a gyerekeknek jobban megérteni a mozgás fontosságát, és miként támogathatják saját egészségüket.
A gyerekek rendkívül lelkesek voltak, és minden egyes játék, beszélgetés és alkotás után láthatóan boldogan és energikusan távoztak. Az egészséges életmód és a mozgás fontossága tehát nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is fontos része volt ennek a Boldogságórának.
Ez a foglalkozás remek lehetőség volt arra, hogy a gyerekek megtapasztalják a mozgás örömét, miközben a csapatmunka és az egészséges szokások fontosságát is hangsúlyoztuk.