1. „Igaz barát az, akire a szükségben is számíthatunk.” – Megbeszéljük, ki ért egyet ezzel az idézettel, és miért.
2. Megbeszéljük a boldogság és a társas kapcsolatok közötti összefüggéseket.
3. Mindenki felír legalább 5 dolgot, ami neki fontos egy barátban/barátságban.
4. 4-5 fős csoportokban megbeszélik ezeket a tulajdonságokat, majd színes papírcsíkokra leírják őket címszavakban, és láncként összeragasztják. Ezek után az összes csoport láncát egy nagy hosszú láncként összeragasztjuk, és így elkészítjük a „barátságláncát” a csoportnak.
Boldogságóra Alapprogram
1. „Boldognak nevezzük azokat az embereket, akik az életük során megtanulták elviselni az élettel járó nehézségeket, így ezek nem tudják őket maguk alá gyűrni.” – értelmezzük az idézetet.
2. Megbeszéljük, miért fontos, hogy tudjuk, mihez tudunk kezdeni, ha baj van/rosszul érezzük magunkat.
3. Megbeszéljük, mi lehet a különbség az Érzelemközpontű és a Problémaközpontú megküzdések között.
4. Villámreakció stressz ellen: Felállunk, szorosan ökölbe zárjuk a kezünket, majd behajlítjuk a karunkat, megfeszítjük és a könyökünket a bordakosárhoz szorítjuk. Végigfeszítjük a lábainkat is, farizmunkat is, majd kiengedjük a levegőt és elengedjük az összes feszültséget.
5. Mindenki összeír 3-3 problémaközpontú és érzelemközpontú megküzdést, ami neki már segített/segítene.
6. Párban megosztanak egymással egy választott nehézséget, csendben végig hallgatják egymást, majd (opcionálisan) megölelik egymást.
1. Megbeszéljük, mit jelent a „megbocsátás” szó. Miben különbözik attól, ha „nem húzunk határokat”?
2. Megbeszéljük, milyen ember lehet az, aki sokszor dühös, és képtelen megbocsátani.
3. Felsorolnak legalább három alkalmat, mikor más megbocsátott nekik, majd három alkalmat, mikor ők bocsátottak meg másnak. Reflektálnak rá, hogy hogyan érezték magukat. Leírják, hogyan tudták a másik ember tudtára adni, hogy megbocsátottak, illetve, hogy ők honnan tudták, ha nekik megbocsátottak.
4. Különböző szituációkat mondaok, és el kell dönteniük, hogy azt az adott tettet megbocsátanák-e, vagy sem. Ha igen, mosolyogva nyújtózkodniuk kell. Ha nem, akkor guggolásokat csinálniuk.
„A tanárnőnem jelentette be előre a dolgozatot, amit írat.”
„A barátnőd kibeszélt a hátad mögött.”
„A testvéred beárult a szüleidnek, hogy rossz jegyet kaptál.”
„A szüleid a rossz átlagod miatt szobafogságra ítélnek.”
Megkérdezem, ki hogyan érezte magát a gyakorlat alatt, tanulság: aki megbocsát, sokkal felszabadultabban érzi magát.
5. Feladat: Leírnak egy helyzetet, amit idáig nem tudtak megbocsátani, aki szeretné, elmesélheti, majd összegyűrik és kidobják a papírt, ezzel közelebb kerülve a harag elengedéséhez.
6. Szófelhő készítése arról, hogy kinek mit jelent a megbocsátás.
1. „A Föld egyszerre borzasztó és gyönyörű hely. Te mint egyén lehetsz itt boldog vagy akár boldogtalan is. A lehetőség, a csoda benned van, tőled függ, mit kezdesz életeddel.” – Kinek mit mond ez az idézet? Megbeszéljük.
2. Megbeszéljük, mit tehet az ember ahhoz, hogy hosszútávon boldog legyen, illetve, hogy mikre kell figyelni mellettük (változatosság, mások bevonása, stb.)
3. Boldogságkoktél: Összeírják, melyik technikából mennyit szeretnének a boldogságkoktéljukba, hogy a legfinomabb legyen nekik.
4. Dobókockás játék: Mindenki dob egy kockával, és amelyik számot dobta, az ahhoz tartozó állítást kell befejeznie az eddigi boldogságórákkal kapcsolatban. Ezután megbeszélik egymással a feladatokat.
5. Közös szófelhő készítése a kedvenc stratégiáikból/asszociációikból
6. Közös éneklés: Közösen elénekeljük a „Minden nap egyre jobban” című dalt zárásként.
1. Megbeszéljük, miért is fontosak a célok.
2. Összegyűjtjük a legfontosabb stratégiákat, hogy a céljainkat hogyan érhetjük el.
3. Választ mindenki egy mesehőst/filmszereplőt, akivel kapcsolatban összeírják, hogy mi volt a célja, milyen akadályokat kellett legyőznie, ki segítette őt, milyen erősségei voltak, és végül, hogy milyen jutalmakat kapott.
4. Saját célokat szednek össze a gyerekek (ötöt), és mindegyik célhoz legalább három lépést kidolgoznak, hogy azt hogyan tudják elérni.
5. Összeszednek három okot, amiért érdemes a célok mellett elkötelezettnek lenni.
Idézet elemzése: „Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.”
Mindenki kap egy idézetet, és megpróbálja önállóan értelmezni, majd megosztja ezt az idézetet a társaival:
1. Amikor kedves és nagylelkű vagy valakivel, akkor pozitívabban látod őt, és ezáltal elfogadóbb és megértőbb leszel, és így magadat is pozitívabban érzékeled.
2. Amikor segítesz valakinek, és látod mások nehézségeit is, automatikusan jobban értékeled a saját életedet és a neked megadatott dolgokat.
3. Amikor másoknak segítesz, vigaszt nyújtasz, akkor elterelődik a figyelmed a saját gondjaidról és rágódásaidról, mivel a figyelem fókuszát valaki másra irányítod. Ezáltal sokkal jobb lesz a közérzeted.
4. A jó cselekedetek gyakorlása fejleszti az önbizalmadat, és azt az érzést, hogy képes vagyok másoknak segíteni.
5. A jó cselekedetek ráirányítják a figyelmed az értelmes élet érzésére. Átélheted, hogy szükség van rád és tudsz valami olyat tenni, amitől jobb lesz veled a világ.
6. A jó cselekedetek kielégítik alapvető emberi szükségleteidet: kapcsolatba kerülsz másokkal, rád mosolyognak, hálásak neked, és értékes barátságokra tehetsz szert.
Megbeszéljük, miért fontos a „jóság”, hogy egymást segítsük.
Megbeszéltük, milyen ehet az empatikus, segítőkész ember.
Jó cselekedetek leltárát készítünk, feljegyzünk legalább 5 dolgot, amit másnak adtunk, és 5 dolgot, amit kaptunk, illetve azt is, hogy az adott dolgot kinek/kitől kaptuk.
Melegzuhany: Párban dolgoznak, egymásnak kell egy-egy percen keresztül kedves bókokat mondaniuk egymásnak.
Jó cselekedetek napsugarai: A Nap önmagunkat jelképezi, a sugarak pedig a jó cselekedeteink, leginkább azzal kapcsolatban, hogy saját magukkal hogyan tehetnek jót. Ez alapján rajzolnak a gyerekek.
1. Megbeszéljük, ki ismeri az „optimizmus” szót.
2. „Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.” (Janikovszky Éva) – idézet kielemzése, kinek mit mond.
3. Megbeszéljük, miért fontos, hogy optimisták legyünk, illetve, hogy mit jelent optimistának lenni, és milyen az optimista ember.
4. Különböző szituációkat olvasnak el, és el kell dönteniük, milyen optimista választ/reakciót tudnának rá adni.
5. Ismételten különböző szituációkat olvasunk el, mindenki kap egyet-egyet. Leírják, hogy hogyan látná ezt a helyzetet egy optimista és egy pesszimista.
6. Felírnak három indokot, hogy miért érdemes optimistának lenni, majd a többiekkel megosztják, ha szeretnék.
1. „Abban a pillanatban, amikor valaki figyelmet szentel valaminek, legyen az akár egy fűszál, a dolog maga rejtélyes, bámulatos, leírhatatlanul pompás világgá változik.” – értelmezzük az idézetet.
2. Megbeszéljük az „apró örömök” kifejezés jelentését, hogy kinek mit jelent.
3. Mindenki összeszed 5-5 apró örömöt, amit reggel, délben és este tud észrevenni.
4. Kapnak egy listát, és ki kell pipálniuk azokat az apró örömöket, amiket ők maguk is tudnak azonosulni.
5. A különböző érzékszerveknek megfelelően mindenki ír 3-3 apró örömöt, ami feldobja a napját. (Hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás).
6. Közös szófelhő készítése arról, kinek mit jelentenek az apró örömök.
1. Beszélgetés egy idézetről: „A hála gazdagság. A panasz szegénység.” Elmondta mindenki, hogy szerinte mit jelentenek ezek a mondatok, mire utalhatnak.
2. Átbeszéltük a hála jelentőségét, hogy miért fontos.
3. Megbeszéltük, milyen ember lehet, aki hálás.
4. Mindenki mondott 5 dolgot, amiért hálás a különböző napszakokban.
5. Felsorolása annak, miért hálásak a különböző embereknek az életükben (szülők, barátok, tanárok, stb.)
6. Hála-Nap rajzolása: a sugarak jelölik, hogy milyen dolgokért lehetnek hálásak.
Boldogságóra a Cica csoportban – Téma: Célok kitűzése
A Boldogságóra középpontjában a célok kitűzése és elérése állt. A foglalkozást egy relaxációval kezdtük, ahol a gyerekek a képzelet szárnyán szabad madarakként repültek:
„Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár…”
A csendes, nyugodt környezet segített az elmélyülésben, ellazulásban, így a gyerekek könnyebben kapcsolódtak önmagukhoz és egymáshoz.
Ezután Bagdi Emőke „Van nekem egy álmom” című dalát hallgattuk meg. A zenehallgatás közben hegymászást utánozva mozgásos élménnyé alakítottuk a célelérést: minden egyes mozdulat egy-egy lépés volt álmaink felé. A gyerekek lelkesen vettek részt, az apró célok gondolata izgalmat és lelkesedést váltott ki belőlük.
A téma bevezetéséhez a munkafüzet 38. oldalán található színezőt használtuk. A gyerekek célokat választhattak a képről, és kiszínezték azt, amelyik hozzájuk a legközelebb állt. Ezután beszélgetőkört tartottunk: minden gyermek elmondhatta, mi az ő személyes célja – legyen az, hogy megtanulja bekötni a cipőjét, jobban figyeljen az oviban, vagy épp barátkozni szeretne valakivel. Bátorítottam a visszahúzódóbb gyerekeket is, így mindenki lehetőséget kapott a megnyilvánulásra.
A mesehallgatás előtt csengettyű hangja hívta a gyerekeket a mesére. A Boldog Dóra mondóka segítségével ráhangolódtunk a történetre:
„Kerekerdő kalandra hív téged… mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll…”
A mai mese Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje volt , melynek során a gyerekek megismerhették, hogyan épül lépésről lépésre a Boldogvár, ha bátran haladunk a céljaink felé.
A mese után közösen beszélgettünk:
– Volt már, hogy valamit szerettél volna elérni, de nem sikerült?
– Milyen érzés volt, amikor sikerült valami?
– Mi a legnagyobb álmod?
– Mit jelent számodra a boldogság?
Ezután kiszíneztük a Boldogvárat a munkafüzetben. A tevékenység végén felkerült a célok kitűzésének jele a Boldogságvárunk 5. lépcsőfokára.
Zárógondolatként lehetőséget biztosítottam annak, aki szerette volna megosztani, milyen célokat szeretne még elérni.
A foglalkozás során a gyerekek megtapasztalhatták, hogy a kitűzött célok elérése örömet, önbizalmat és boldogságot ad – a legkisebb lépés is számít, ha szívből jön.