Bevezetés:
– Idővonal-gyakorlat: „Hol voltam egy éve – hol vagyok most – hová szeretnék eljutni?”
Fő rész:
• megtanuljuk konkrét, elérhető célokat kitűzni.
• Vezetői kihívás: kis csoportos feladat – egy önkéntes vezetésével.
• Önkontroll-szituációk: Mit tennél, ha…? – impulzív helyzetek átgondolása.
• Nyitottság: Új dolog kipróbálása – írj róla mini beszámolót.
Zárás:
– Cél-lánc: célmondatok egy fonalra fűzve, osztálydekorációként.
Boldogságóra Alapprogram
Bevezetés:
– Gondolatkör: „Mi tesz engem értékessé?”
Fő rész:
• „Láthatatlan ajándék” – tervezés: 3 jócselekedet, amit titokban véghez viszel a héten.
• Tükörgyakorlat: Írj egy levelet magadnak: „Kedves Én, büszke vagyok rád, mert…”
• Beszélgetés a spiritualitásról: „Mi az, amit nem látsz, mégis fontos?” – érzések, értékek, hit
Zárás:
– Én-idézet gyűjtés: egy idézet, ami megerősít.
Bevezetés:
– Szituációk megbeszélése: „Mi történik, ha valaki mindig kimarad?”
Fő rész:
• Erősségtükör – mindenki kap lapot a hátára, társai írnak rá pozitívumokat.
• Csoportos kihívásjáték – csak akkor sikerül, ha valóban együttműködnek.
• Közös „mi vagyunk” plakát – mindenki rajzol vagy ír valamit, ami jellemzi az osztályt.
Zárás:
– Mi az, amit ma megtettél valakiért?
Bevezetés:
– „Amikor azt hittem, nem fog menni, de mégis sikerült…” – történetmegosztás.
Fő rész:
• „Még” kártyák: „Nem tudom… → Még nem tudom.”
• Labirintusjáték: állomások nehézségekkel, megoldások keresése ( kártyás szerepjáték)
• Vitakör: „Miért fontosabb a kitartás, mint a tehetség?”
Zárás:
– Írj levelet egy jövőbeli „elkeseredett” önmagadnak – biztatás, emlékeztetők.
Bevezetés:
– Páros beszélgetés: „Mi volt a legjobb dolog, ami ma veled történt?”
– Rövid TED-ed videó vagy idézet a hála hatásairól (tanári feldolgozással)
Fő rész:
• Hálanapló indítása: Minden héten 1 dolog, amit értékelsz.
• Kapcsolati térkép: Kik vannak körülötted, kikre számíthatsz?
• Vitakérdés: A hála érzése tanulható?
Zárás:
– Hála-post-it egy társadnak – pozitív visszajelzés, név nélkül vagy névvel.
Visszaemlékeztünk az elmúlt hónapok legjobb pillanataira. Elindult egy közös emlékezés. Mindig tudtam, hogy ezeknek a gyerekeknek fontosak ezek az órák és ügyesen meg tudják fogalmazni a gondolataikat és érzelmeiket. Azt tapasztalom, már régóta, hogy kevés idő jut rájuk. Ahogy sok családban is. Belekeveredtek ebbe a gyorsmozgású világba és sodródnak benne. Pont az idővel van bajuk nekik is. Kevés van belőle. Még nekik is. Megpróbálom majd megértetni velük, hogy mindig jusson idő magukra, egymásra, a családra, mert most ezek a legnagyobb értékek.
Óvodánkban egy héten keresztül minden napnak tematikus elnevezést adtunk, és a nap témájához kapcsolódó jó cselekedeteket hajtottunk végre.
A heti programunk a következőképp alakult:
A hét első napján arról beszélgettünk, mi az a jótett, és hogyan tehetünk másokat boldoggá apró figyelmességekkel. A gyerekek egymásnak rajzoltak kedves képeslapokat, és saját ötlet alapján segítettek egymásnak a játékok elpakolásában. Néhányan még a kisebbeknek is segítettek az öltözésben.
Kedden az önzetlenség került fókuszba. A gyerekek megosztották egymással a játékokat, soron kívül adtak lehetőséget másnak a választásra, és együtt építettek az udvaron egy hóembert, amelyet senki sem „sajátjának” tartott. Megtanulták: adni épp olyan jó, mint kapni.
Szerdán a kedvességet gyakoroltuk. Minden gyermek elmondhatott valami szépet a másikról – például hogy mit szeret benne, vagy miben ügyes.
Csütörtökön beszélgettünk arról, hogy vannak gyerekek, akiknek nincs lehetőségük annyi játékra, és hogy mi is segíthetünk, ha megosztjuk velük, amink van.
A hét zárásaként az önkéntesség fontosságáról beszélgettünk. A gyerekek közösen vállalták, hogy segítenek rendbe tenni a csoportszobát. A csoportból néhányan még „önkéntes mesélővé” is váltak, és kedvenc meséjüket mesélték el társaiknak bábok segítségével.
A gyerekek a hét folyamán nemcsak új fogalmakat tanultak meg – mint az önzetlenség, nagylelkűség, kedvesség –, hanem saját élményeiken keresztül érezték meg, mennyi örömet lehet szerezni másoknak és önmaguknak is egy-egy jó cselekedettel.
A boldogság nem csak a lelkünk állapota, mert a testünk is kulcsszerepet játszik abban, hogyan érezzük magunkat nap mint nap. A rendszeres testmozgás nemcsak az egészségünket javítja, hanem a hangulatunkra, önbizalmunkra és kapcsolatainkra is pozitívan hat. Nem véletlen, hogy a boldogságórákon erre is hangsúlyt fektetünk! Egy kellemes séta, egy kis torna vagy akár egy táncolós délután után is jobb lett a kedvünk a gyerekekkel. Azt éreztük, hogy a testmozgás segít a stressz levezetésében, javítja az alvás minőségét és támogatja az önfegyelmet, kitartást, sőt még a koncentrációt is. Ezek mind olyan képességek, amelyek a boldogság és a kiegyensúlyozott élet alapjai. Sokan nem szeretnek egyedül mozogni, ezért mi ezt közösen tettük. Ezek az együtt töltött aktív pillanatok erősítették a kapcsolatokat és örömteli emlékeket hoztak. A boldogság sokszor a legapróbb dolgokban rejlik, például abban, hogy teszünk valamit magunkért. A testmozgás egy ilyen ajándék, amit minden nap megadhatunk önmagunknak. Vártuk a jó időt, a napsütést, sokat sétáltunk, voltunk a játszótéren, homokoztunk.
Az áprilisi foglalkozásunk témája a Megbocsátás volt. Bagdi Bella: Ha boldog vagy … c. dalára mozogtunk, táncoltunk. Majd arról beszélgettünk, hogy miért jó érzés az, amikor boldogok vagyunk. De megbeszéltük azt is, hogy ez nem mindig van így. Beszéltük arról, hogy mivel bánthatjuk meg egymást, hogy milyen az, amikor megsértik egymást a gyerekek. A probléma megértéséhez olyan eseteket elevenítettünk fel, amiben a következőkre kerestük közösen a válaszokat: Miért bántódott meg a barátod? Milyen érzés lehetett ez neki? Kivel történt már hasonló? Milyen érzés, ha bennünket bántanak meg? Hogy érezzük magunkat ilyenkor? A gyerekek hamar összevesznek, de hamar ki is békülnek. Ilyenkor az a lényeg, hogy ne legyen bennük harag, bocsássanak meg egymásnak. Mindent így zárunk le az iskolában. A zárómozzanat a fiúknál a kézfogás, a lányoknál az ölelés. Ha nekik úgy jó. A Hahó együttes: Barátság c. dalának hallgatása közben hangosan énekelték: Béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság! Gyűjtöttünk még bocsánatkérő „varázsszavakat” is. Sikerült most is sok élménnyel gazdagodnunk!
Egy nap, mely az összetartozás és a barátság jegyében telt óvodánkban.
A gyerekekkel közösen egy különleges alkotást készítettünk: egy „barátság füzért”, amelyet színes papírból kivágott emberalakokból állítottunk össze a mellékletben található sablon segítségével.
A tevékenység kezdetén minden gyermek kapott egy-egy kivágható emberfigurát, amelyet teljesen a saját ízlése szerint színezhetett, dekorálhatott. A gyerekek büszkén mutatták meg egymásnak az elkészült „barátaikat”, és örömmel beszélgettek arról, ki milyen színt miért választott.
Miután elkészültek a díszített emberalakok, elkezdtük összekapcsoltuk őket. Amikor a füzér elkészült, közösen kifeszítettük a csoportszoba falára. Megálltunk előtte, és beszélgettünk arról, milyen érzés látni ezt a sokféle, mégis összekapcsolódó emberalakot. A gyerekek megosztották gondolataikat:
– „Olyan, mintha egy nagy család lennénk!”
– „Mind mások vagyunk, de összefogunk!”
– „A szeretet tart össze minket!”
– „Az a jó, hogy mindenki lehet más színű, de mégis barátok vagyunk.”
A barátság füzér a csoportszoba egyik meghatározó díszévé vált, emlékeztetve mindenkit arra, milyen szép dolog együtt lenni, elfogadni egymást és barátságban élni.