A „3 kívánság” egy népszerű gyakorlat volt. Halacskák formájában segített a gyerekeknek megfogalmazni vágyaikat, álmaikat. Voltak szív szerinti (kiskutya, telefon, játék), tanulós ( ötös bizonyítvány, gitározás) és világ kívánságok (legyen béke, egészség, boldogság) is.
Megbeszéltük, hogy miben más a kívánság és a cél. Többek között egyik konkrét célunk a Vuk című könyv elolvasása és hozzá lapbook készítése volt. Sokat dolgoztunk mindannyian ezért. Beninek az ötös bizonyítvány és a világbajnoki cím elérése volt a célja – nagy örömére sikerült neki!
Boldogságóra Alapprogram
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Összegyűjtöttük a tanév során feldolgozott témákat. Minden tanuló elkészítette az ,,önbizalom hátizsákot”. Lerajzolták azokat a témákat, amelyek legjobban tetszettek.
A foglalkozást a tanult játékokkal zárták.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Május 10-én a Madarak és fák napjára emlékeztünk. Felhívtuk a gyermekek figyelmét a környezetvédelem fontosságára. Felelevenítettünk és bővítettük a madarakról és a fákról tanultakat. A gyermekek a kaszói kirándulás során megismerkedhettek az erdő szintjeivel és élővilágával. Nagy élményt jelentett számukra a lombkoronaszint.
Boldogságóránk témája a barátság volt. Nagyon örültünk neki, mert az osztályban sokan jó barátok vagyunk, és szerettünk volna még többet tanulni arról, hogyan lehetünk igazán jó barátok. Először egy kis mesét olvastunk fel, amelyben két barát segítette egymást nehéz helyzetekben. Utána megbeszéltük, hogy mitől lesz valaki jó barát. Ilyeneket mondtunk:
kedves hozzám; meghallgat, ha bajom van; nem hagy egyedül; játszik velem, és megosztja velem a játékait; megbocsát; figyel rám; bízik bennem; titkot tart; sokat nevetünk.
Ezután egy barátság-karkötőt készítettünk egymásnak. Mindenki kapott egy színes fonalat, és készített egy kis karkötőt annak, akit kihúzott egy névvel teli kalapból. Aztán rajzoltunk is az udvaron.
Ez a boldogságóra segített abban, hogy még jobban megbecsüljük egymást, és megértsük, hogy a barátság kincset ér – és mi mind tehetünk érte minden nap.
Az órát egy rövid, gondolatébresztő kérdéssel indítottuk:
„Mit jelent számodra optimistának lenni?”
A tanulók többféle választ adtak, például: „Hogy nem adjuk fel, még ha nehéz is valami.”
„Hogy hiszünk benne, hogy jobbra fordulnak a dolgok.”
Ezután közösen megbeszéltük a különbséget az optimizmus és pesszimizmus között, és példákat hoztunk a hétköznapi életből. Próbáltuk újrafogalmazni a nehézségeket (pl. „Elrontottam a dolgozatot” helyett „Most hibáztam, de legközelebb jobban fog menni”).
Rájöttek: ők is képesek más szemszögből látni a dolgokat.
„Eddig mindig csak a rossz dolgokat vettem észre, de mostantól próbálok a jókra figyelni.”
A tanulók megtapasztalták, hogy a pozitív gondolkodás tanulható és alkalmazható a mindennapokban is. Célunk volt, hogy a diákok tudatosabban figyeljenek a jó dolgokra, és saját élményeiken keresztül gyakorolják a pozitív látásmódot.
A társas kapcsolatok fontosságának hangsúlyozását összekapcsoltam a család témahetével. A család fontosságát, a család felépítését, a csoport egyik kedvenc meséjével A répa című mesével érzékeltettem. Majd megbeszéltük, hogy a családon kívül fontosak a barátok, társak a velük való kapcsolattartás. Ezután mindenki választhatott az általam előkészített kendőkből, melyek végének összekapcsolásával megalkottuk a barátságláncunkat, végül Bagdi Bella: Jól érzem magam című dalára közös tánccal zártuk a témát.
Az optimista szemlélet megismertetéséhez Bezzegh Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét dolgoztuk fel. Majd mindenki elkészítette a saját optimista szemüvegét. Valamint megbeszéltük, hogy az optimista szemléletmód nem azt jelenti, hogy nincsennek gondok, problémák, hanem azt, hogy igyekszünk, minden helyzetben meglátni a jó, pozitív dolgokat. Pl. ha esik az eső, az azért jó, mert a növényeknek szükségük van rá a növekedéshez.
Először egy rövid mesét hallgattunk meg arról, hogy milyen fontos megköszönni a jó dolgokat az életünkben. Utána mindenki elmondhatta, hogy miért hálás és beleírták a falevelekbe. Nagyon sok szép gondolat hangzott el: volt, aki a családjáért, más az osztálytársaiért, a tanító nénikért vagy a kisállataiért volt hálás.
A végén egy rövid játékot játszottunk, ahol bókokat mondtunk egymásnak. Nagyon jó érzés volt kedves szavakat hallani, és adni is másoknak!
Boldogságórás tevékenységünket az Európai elhízás elleni naphoz kötöttük. Ezen a napon a mozgásé, az egészséges ételeké volt a főszerep. A tornateremben mozgásos mondókákat soroltunk, váltóversenyeket tartottunk. A csoportszobában ételpiramist készítettünk, valamint arról beszélgettünk, melyek az egészséges és egészségtelen ételek. A délelőtt folyamán a gyerekek aktívan vettek részt minden tevékenységben, örömmel mozogtak, érdeklődtek az egészséges ételek iránt.
A mai délelőtt az érzelmek megéléséről és a megbocsátás felszabadító erejéről szólt az óvodában. A gyermekekkel közösen végigjártuk az érzelmek hullámvasútját klasszikus zeneművek segítségével, játékos mozgáson keresztül. A cél az volt, hogy a gyerekek saját testükön, mozdulataikon keresztül tapasztalják meg, hogyan változhat meg a lelkünk állapota a megbocsátás által – a feszültségtől az örömteli felszabadulásig.
Ez a zenei-érzelmi utazás nemcsak szórakoztató, hanem rendkívül tanulságos is volt számukra: megtapasztalták, hogy minden nehéz érzés elmúlhat, és a megbocsátás nemcsak másoknak, hanem saját magunknak is ajándék.