ÉVES BESZÁMOLÓ A BOLDOGSÁGÓRA TEVÉKENYSÉGÜNKRŐL

A csíkszeredai Xantus János iskolában, Boldog Iskolaként, már több, mint öt éve tartunk boldogságórákat. Az idén kis tanítványaimmal (előkészítősökkel) a Boldogságóra Programot „boncolgattuk”. Bár minden hónapnak megvan a tematikája, amit próbáltunk követni, egy-egy témakörrel szinte egész tanévben foglalkoztunk, mint például a hála, a társas kapcsolatok, jócselekedetek gyakorlása, a megbocsátás, stb.
1.Szeptember – A hála gyakorlása
Szeptember, nekünk még az ismerkedés hónapja volt. Először közvéleménykutatásként megkérdeztem, tudják- e, hogy mit jelent hálásnak lenni? A hála a 6-7 éves korosztálynak még a köszönetet jelenti. „Hálás vagyok a szüleimnek, hogy van, hol lakjak, van családom, köszönöm nekik” hangzott el egy kisfiútól. Aztán beszéltünk arról, hogy kiknek vagyunk hálásak, kikért vagyunk hálásak. Legtöbben a szüleiket nevezték meg, a családjaikért hálásak. Nemcsak a boldogságórákon, hanem vallásórán is foglalkoztak a hálával, rajzok formájában nagyon szép munkák születtek.
2.Október – Az optimizmus gyakorlása
Osztályunk „szabályai” között szerepel, hogy jókedvvel érkezem, lépek be az iskolába. Ezt minden nap szem előtt tartva igyekeztünk tudatosítani magunkban, hogy meglássuk a jót, minden helyzetben a jót keressük. Napjainkat egy rövid dalocskával indítottuk: „Reggelente úgy köszönünk, Jó reggelt!, Igen hát, igen hát jó napunk lesz ma, igen hát, igen hát szép napunk lesz ma”. Arra törekedtünk, hogy ez így is legyen. Gyakran hallgattuk a Pozitív gyerek vagyok kezdetű dalt is. Optimista varázsszemüveget is készítettünk, aminek az egyik „lencséjébe” lerajzolták, minek örülnek a legjobban, a másikban, hogy mi vidítja fel őket a legjobban.
A gyerekek egy idő után egy-egy problémahelyzetben, társasjátékokban már nem azt mondogatták, hogy úgysem fog sikerülni, hanem, „a következő körben én fogok nyerni…”
3.November – Társas kapcsolatok ápolása
Ahogy fennt is említettem a társas kapcsolatok ápolása egész tanévben célunk volt. Szerettünk együtt játszani, nevetni, kirándulni, tanulni, egyszerűen együtt lenni. A Repülj velem… kezdetű dalt is gyakran énekeltük, még az évzáró műsorba is beékeltük. Az ember társas lény, társaságra vágyunk, minőségi időt szeretünk tölteni családtagjainkkal, barátainkkal, az iskolai közösségünkkel. Ebben a tanévben leginkább a barátsággal foglalkoztunk: Szükségünk van -e barátokra? Milyen a jó barát? Kire mondjuk, hűséges barát? Létezik e örök barátság? Stb. Leginkább ezekre a kérdésekre kerestük a választ, majd feldolgoztuk Az örök barátságról szóló mesét. Rajzok is készültek A legjobb barátom címmel. Aztán A tücsök és a hangya című mese kapcsán szó került nemcsak a szorgalomról, hanem a konfliktusokról is. Több megoldást kerestünk a hangya hozzászólására. A társas kapcsolatok velejárója a konfliktus is, nem mindegy hogyan szólunk a másik emberhez, mit várok el, ha nem viselkedek szépen , tisztelettudóan, stb.
A társas kapcsolatok ápolása nagyon fontos, hogy az élet kudarcaival, nehézségeivel meg tudjunk birkózni.

4.December – Boldogító jó cselekedetek
Jobb adni, mint kapni! Tartja a mondás, amit legtöbb felnőtt így is gondol. Az előkészítős korosztály még jobban szeret kapni, mint adni vagy, adok, de “Mit kapok cserébe? “ hangzik legtöbbször a gyerekektől.
December a jó cselekedetek hónapja, hiszen a szeretet ünnepére készülve, apró jócselekedetekkel tisztogatjuk szívünket, lelkünket. Adventi lépegetőt színeztünk, ha sikerült megvalósítani a jó cselekedetet naponta. Ezzel a lépegetővel közeledtünk karácsonyhoz. Már a gyerekek nagyon várták, hogy beszámolhassanak, milyen jó cselekedeteket vittek véghez.

5.Január – Célok kitűzése és elérése
Új esztendő, új remények/ Örülj mindig minden szépnek!/ Élj boldogan egészségben,/ Ez várjon rád egész évben! Az óévet hátrahagyva, hálát adva új célokkal, reményekkel teli szoktuk kezdeni az új évet. Mit szeretnénk elérni az új évben? Milyen célokat fogalmazunk meg? Kérdésekre válaszolva kezdtük el a 2025-ös évet.

6.Február – megküzdési stratégiák
Már kiskora óta az ember találkozik nehéz, stresszkeltő élethelyzetekkel, feszültségekkel, amelyeket különböző módon érzékelünk, illetve különbözőképpen oldunk meg. A megküzdés, mondhatni napjaink része, ezért már gyerekkorban fontos különböző megküzdési módszerekkel felkészíteni a gyermekeket arra, hogy tudatosabban tudjanak átmenni a nehéz időszakokon.
Talán minden mesében a főhős szokatlan megpróbáltatásokon túljutva éri el a célját, meg kell küzdjön, meg kell oldja az elébe állított próbákat. Így vagyunk ezzel min is a mindennapokban. Tanítványaim egyik kedvenc meséje a Mese a kitartásról és optimizmusról című. Úgy gondolom, hogy ez a mese összekapcsolható az optimizmussal és a megküzdési stratégiákkal is. Minkét szemszögből “kielemeztük” ezt a mesét. Akárcsak a mese főszereplője, a süket béka, a problémaközpontú megküzdést választva és bízva önmagában jutott el a célig, a gyermekeket is ebbe az irányba terelgetem, hogy a problémahelyzetekben, a cselekvésre, a megoldásra fókuszáljanak.

7.Március – Apró örömök élvezete
A kisebb osztályosok (előkészítősök) még őszintén örülnek az élet apró örömeinek, az első színes falevélnek, a tavasszal előbújt aprócska bogárnak, a felhők közül kibújt napsugárnak, a csiripelő madaraknak stb. Fontos, hogy ezt a képességüket megőrízzék a további életükbe is, hogy ne csak akkor értékeljék a körülöttük lévőket, amikor elveszítették. Tanítsuk meg, tanuljunk meg örülni a jelen pozitív eseményeinek, pillanatainak.
Ebben a hónapban gyakrabban mondogattuk a következő mondókát: Hüvelyk ujjam egészség, mutató ujjam békesség, középső ujjam boldogság, gyűrűs ujjam vidámság, a kis ujjam szeretet odaadom mind neked. (ölelés lánc vagy szivecske küldés)
A Szívmanó kártyákat használva beszéltünk főként a pozitív érzéseikről. Kirándulások, tanulmányi séták alkálmval, mindig arra szoktam biztatni a gyermekeket, hogy járjanak nyitott szemmel, hazatérésünk után rajzok készülnek arról, ami tetszett.
A boldogság világnapja (márc.20.) előtti héten részt vettünk a Boldogság nyomában projektben. Ezen a héten intenzívebben éltük meg az apró örömöket, egy hétig a boldogságé volt a főszerep: a táblánkra elkészítettük a boldogság szigetünket, boldogság receptet írtunk, különböző színű szivekre rajzolva, s felhő, virág, hajó, madár formában kirakva kerestük a választ az élet fontos kérdéseire: Mikor vagyok boldog? Mi tett boldoggá a hétvégén? Mi tesz boldoggá?

8.Április – A megbocsájtás gyakorlása
Kisiskolás korban az egymás megbántása gyakori, ugyanakkor a bocsánatkérés is, a megbocsájtás ennél nehezebben megy. Vannak, akik nehezen bocsájtanak meg, vannak hirtelen haragúak. Különbözőek vagyunk, de a megbocsájtás képessége nagyon fontos a testi-lelki és szellemi egyensúlyhoz. Egyetértek Mark Twain szavaival: “… a haraggal csak magadat bünteted… Szóval morcoskodás helyett inkább beszéld ki gondjaidat, vagy felejtsd el haragod!”
A három csibe című mese alapján beszélgettünk arról, milyen megbántani valakit, milyen megbocsájtani.

9.Május – Testmozgás
Bizonyított tény, hogy a testmozgás jó hatással van a lelki jólétünkre.
Egyetértek Albert Einstein szavaival, aki a mozgást a biciklizéshez hasonlítja, s ha meg akarjuk tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnunk. Hála Istennek kis tanítványaim igénylik a testmozgást, adottak a lehetőségek otthon is és az iskolában is. Sokat mozognak, szaladgálnak, játszanak, bicikliznek, rollereznek a friss levegőn. Kirándultunk, tanulmányi sétákon vettünk részt ebben a tanévben is. Nagy lelkesedéssel várták heti kétszer a testnevelő órákat és a korcsolzázást, ami szinte egész tanévben, szeptembertől májusig tartott heti egyszer a városi műjégpályán.

10. Június – Fenntartható boldogság
Egy nap, dél körül az egyik kis tanítványom mondja: “Tanító néni, ma még nem is beszéltünk a barátságról.” Hát, igen, a gyermekeknek szükségük van a mindennapi rutinra, ha nem is megnevezve, de minden nap belecsentünk iskoláséletünkbe egy kis “boldogságórát”. Tanév végi iskolás műsorunkkal tartottuk meg a visszatekintőt.
Hálás vagyok az elmúlt tanévért, amit a következőképpen tudnék összefoglalni:

H IT
Á LDÁS
L ELKESEDÉS
A KTIVITÁS