A Boldogságóra program keretében a hála témáját dolgoztuk fel a beszoktatási időszakban lévő, hároméves kiscsoportos gyermekekkel. A tevékenység célja az volt, hogy a gyerekek pozitív élményeken keresztül tapasztalják meg a hála érzését, és erősödjön bennük a csoporthoz való tartozás élménye, miközben fejlődnek szociális és érzelmi készségeik is.
A foglalkozás első részében egy nagy piros textilszívet helyeztünk el a csoportszobában, amely a csoport közös „szívét”, lelki középpontját szimbolizálta. Minden gyermek – egyenként – felhelyezhette saját jelét a szívre tépőzár segítségével. Ez az egyszerű, de szimbolikus mozzanat segítette az énazonosság, az önállóság és a csoporthoz való tartozás érzésének erősítését. A tevékenység különösen szép példája volt a csoport elfogadó, nyitott légkörének. A gyermekek között egy vietnámi kislány is van, akit a csoport szívből befogadott. A többiek természetes nyitottsággal, szeretettel fordulnak felé, ami jól mutatja, hogy már ebben a korai életkorban is kialakulhat az elfogadás, a különbözőség értékként való megélése. A gyerekek nagy örömmel és büszkeséggel tették fel saját jelüket, ezzel mintegy „kapcsolódtak” a közösséghez. Miután mindenki elhelyezte a jelét, körbeálltunk, és egy-egy szeretetteljes öleléssel köszöntük meg egymásnak a részvételt, az együtt töltött időt. A tevékenység végén közösen kimondtuk: „Egy csapat vagyunk, összetartozunk.” Ez a mondat megerősítette a gyermekekben a közös élmény jelentőségét, és mélyítette a csoporthoz való érzelmi kötődést. A tevékenység zárásaként a piros textilszívet – rajta a gyermekek jelével – kihelyeztük a csoportszoba falára, jól látható helyre, hogy a gyerekek nap mint nap láthassák azt. Így ez a szimbólum állandó megerősítésként szolgál számukra: emlékezteti őket arra, hogy fontos tagjai a közösségnek, és hogy egy elfogadó, szeretetteljes csapathoz tartoznak.
Ezután következett a hálafa elkészítése. A fa alapját mi, felnőttek – óvodapedagógusok és dajka – festékkel készített tenyérlenyomatai alkották, ezzel is szimbolizálva azt, hogy biztonságot nyújtó, támogató hátteret biztosítunk a gyermekek számára az óvodai élet kezdetén. Ezután a gyermekek is elkészítették saját színes tenyérlenyomataikat (ők választhattak színeket), amelyeket a fa ágain helyeztünk el. Ez a játékos alkotás fejlesztette finommotorikájukat, szenzoros tapasztalataikat, valamint segítette kreatív önkifejezésüket. Emellett megerősítette őket abban, hogy ők is értékes részei a közösségnek, hiszen egy közös alkotásban vettek részt. A végén kihelyeztük a csoportunkban a nagy mágneses táblánkra, hogy mindig láthassák a közös hálafánkat.
Reflexió, szakmai indoklás:
A tevékenység során a hála és az összetartozás élményét játékos, élményszerű és szimbolikus formában élhették át a gyermekek. A különálló, textilből készült piros szív, amelyre mindenki a saját jelét helyezte fel, lehetőséget adott az egyéni identitás kifejezésére, miközben a közösséghez való tartozás érzését is elmélyítette. A tépőzáras megoldás önálló cselekvésre ösztönzött, sikerélményt adott, és erősítette a kompetenciaérzést.
A foglalkozás során megmutatkozott a csoport sokszínűsége is: egy vietnámi kislány aktív, boldog résztvevője volt a tevékenységnek. A többiek szeretettel fogadják őt, ami jól tükrözi az elfogadó, nyitott csoportlégkört, és erősíti a gyermekek kulturális érzékenységét is. Az ilyen pozitív interakciók korai tapasztalatai hozzájárulnak a másság elfogadásához, az empátia fejlődéséhez. Az ölelés, valamint a közös mondat („Egy csapat vagyunk, összetartozunk”) érzelmi lezárásként hatott, és mélyítette a gyermekek közti kötődéseket. A piros szív, és a hálafa csoportszobai elhelyezése pedig hosszú távon is vizuális és érzelmi kapaszkodót nyújt a gyermekeknek, különösen a beszoktatási időszakban. Segíti a biztonságérzet kialakulását, és folyamatosan emlékezteti őket a közösséghez való tartozásukra. A festékes kézlenyomatok készítése során fejlődött a finommotorikájuk, szenzoros észlelésük, valamint kreativitásuk. A felnőttek kézlenyomataiból készült faalap biztonságot és stabilitást szimbolizált, amelyre a gyermekek bizalommal építkezhettek.

Az első témánk a hála feldolgozása volt. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy van egy boldogságvár, becsukott szemmel elképzeltük, amelyhez 10 lépcsőt kell megtennünk. Elénekeltük a háladalt, ahol kicsit mozogtuk, sokszor megöleltük magunkat és a társainkat. Napfény légzést gyakoroltuk, mellyel beszívtuk a sok, sok jót és minden rosszat kifújtunk. A hálás kisfecske mesét meséltem nekik majd a hálaverset is elmondtam, utána mindenki elmondhatta, hogy miért hálás. Ezután elkészítettük a közös hálaszívünket, amit a körberajzolt, kiszínezett kezecskékből készült.

A hála gyakorlása volt az első témánk, amit a heti témával, az őszi gyümölcsökkel, összekapcsoltam. Olyan mesét kerestem, melyben mint a két téma megjelenik. Így a hálás gyümölcskösár című mesét választottam a gyerkeknek, melyet érdeklődve hallgattak . A mesét követően átbeszéltük, hogy mi a hála, miért tudunk hálásak lenni az életben. Egy labdát körbe ülve dobáltunk a gyerekekkel, és elkellett mondaniuk, hogy az nap miért voltak hálásak. Sok pozitív dolgot soroltak fel miért is lehetünk hálásak. A heti témának megfelelően hála befőttet készítettünk, színezéssel, festéssel, vágással, amibe belekerült a gyerekek által megfogalmazott három hála. A vizuális tevékenységben szívesen vettek részt. A téma lezárásaként felkerültek a hála befőttek a faliújságra, melyet a gyereke boldogan mutattak meg szüleiknek.

Az óvodás csoportomban a Hála kifejezésének módjairól beszélgettünk. Legelőször a szőnyegen ülve egy mesét játszottam el a gyerekeknek kesztyűbábokkal, Sün Samuval és Brumi Macival. A bábok mesélték el barátságuk történetét, mert nem voltak ők mindig jóban, de Sün Samu megmentette Mackó Brumit, s attól kezdve a legjobb barátok lettek. Mackó Brumi hálás volt Sün Samunak a bátorságáért, a Süni pedig hálás volt a mackó barátságáért, mert addig bizony senki sem barátkozott vele szúrós bundája miatt. A mese után beszélgettünk a köszönetről, a háláról és arról, hogyan fejezhetjük ki: egy kedves szóval, mosollyal, öleléssel, simogatással. A beszélgetés végén emoji arcok segítségével készítettünk egy „Hála rétet”.