Kristóf királyfi
Boldogságóra Alapprogram
Egy elképzelt élet…
A társas kapcsolatokat szűkebb és tágabb értelemben is bemutatta a kis csoportunk. Először egy plakátot készítettek a szorosabb baráti kapcsolatokról, amelyen pókhálószerűen a barátaik kapcsolatait is fel kellett tüntetni. Ezt követően egy kisebb kört alkottak a gyerekek az aszfalton. Azt a feladatot kapták, hogy saját magukat tekintsék kiindulási pontnak, és egy krétával kössék össze magukat azzal, aki számukra valamiért fontos. Egy vagy több társukat is megjelölhették. Ezt követően azokhoz is kellett vonalat húzni, akikre számíthatnának egy nagyobb baj esetén. Rengeteg vonal keletkezett így a körben. A legvégén próbáltuk megszámolni, hogy kihez hány vonal kapcsolódott. Saját maguk beszéltek ezt követően hosszú perceken át arról, hogy éppen rájuk miért ilyen kevés vagy miért ilyen sok választás esett. Azt is ecsetelték, hogy ez milyen érzést vált ki belőlük. Az óra végére a barátságokon túl tudtunk tekinteni, és rájöttünk, hogy minden vonal összekapcsolódik a MI körünk közepén.
A tanodában sokat beszélgettünk a kapcsolatainkról, azok fontosságáról. Tettük ezt úgy, hogy aznap két vendég tanulónk is volt, akiket a gyerekek teljesen bevontak a csapatmunkába. Két videót is megnéztünk: egyiket az ingyen ölelésről, a másikat pedig arról, mennyiféle ember él a földön, és mi minden közös bennünk velük. Nagyon tartalmasra sikeredett az óra, nagyon bevonódtak a gyerekek. Ez alkalommal a közös produktum egy plakát volt, melynek közepébe saját magukat helyezték és e köré rajzolták meg a társas kapcsolatok hálóját.
Az optimizmus hónapjában próbáltuk az önbizalmunkat erősíteni. A „Nem tudom megcsinálni!” „Úgy sem sikerül!” „Nem értem!” – megjegyzések helyett egyre többször hangzott el az „Egyre ügyesebb vagyok!” „Már nekem is megy!” „Végre sikerült!” – kifejezések. Az optimista mesét egy csoportmunkás órán dolgoztuk fel. Az első csoport Vidámfalvát rajzolta le olyannak, amilyennek ők képzelték, a második csoport Szomorúfalvát. A harmadik egy hidat tervezett Vidámfalva és Szomorúfalva közé, a negyedik csoport pedig egy lányos és egy fiús varázsszemüveget rajzolt. Az optimista képregényt a következő héten készítettük el, amikor már ügyesen tudtunk optimistán gondolkodni.
Meghirdettük iskolánkban a 20 NAPOS JÓ CSELEKEDETEK KIHÍVÁST!
A program célja, hogy minden nap tegyünk valami jót egymásért, ehhez kitettünk a faliújságra egy 20 napra elosztott jó cselekedetek táblázatot. Ehhez kapnak a gyerekek egy jó cselekedetek leltárt, amiben pontosan vezetni tudják, hogy éppen milyen jó dolgot hajtottatok végre. A leltárt elkérhetik a tanáriban!
Ha mind a 20 napon eleget tesznek a kihívásnak, észre fogják venni azt a pozitív változást, ami elindul bennük! Ugyanis a jó cselekedetek gyakorlása fejleszti az önbizalmat, az optimizmust és a hasznosság érzését. A jó cselekedetek életünk értelmességét és értékét is emelhetik. Elkezdik jobban értékelni magukat,és rájönnek, hogy igenis tudnak tudnak valami olyat tenni, amitől jobb lesz Veletek a világ.
A kihívás december 1-től december 20-ig tart, az utolsó tanítási napon pedig mindenki átveheti jól megérdemelt jutalmát!
A karácsonyi hangulathoz pedig elkészült iskolánkban egy gyönyörű kandalló, a hozzáillő faliújsággal, és egy adventi naptárral, az adventi naptáron gyönyörű karácsonyi idézetek vannak.
A helyi televízió felkért, hogy tartsak egy boldogságórát. Gondoltam, a társas kapcsolatok lezárásaként ez nagyszerű alkalom lesz. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, minden úgy zajlott, ahogy elképzeltem. A híradóban jelent meg, de a magazinműsorban részletesebben mutatják az órát. A riporternőnek elmondtam, hogy eddig a hálával, az optimizmussal és a társas kapcsolatokkal foglalkoztunk. Ő egy kicsit továbbgondolta. Nagyon szerettem az órát, a gyerekeket, mert igaz szívükből ölelték meg egymást, s adták át a maguk készítette kis ajándékaikat a barátaiknak. Örülök, hogy részese lehetek a programnak! Mert jobb Veled a világ!
A gyerekek elkészítették saját név/tulajdonság kártyájukat azon jó és rossz tulajdonságokkal, melyek saját magukat jellemeznék.Mindenki felolvasta a sajátját, a többiek pedig kiegészíthették azokat.Nagyon élvezték, mert sokan kaptak pozitív megerősítést arra, hogy a társaik szeretik őt.