Boldogságóra – hála, szeptember Az újdonság jegyében
Újult erővel kezdtük az új tanévet, mivel új tanulók csatlakoztak hozzánk, erősítve csoportunkat. Az újdonság az órákat is érintette, mivel havi két órában a mindfulness -Pillanatkapitány és az önbizalomprogram elemeit is beépítettem a boldogságórákba. Nemcsak a tanulók számára volt új az egész, hanem számomra is, mivel az utóbbi két témában megszerzett tudásomat most kamatoztattam először a gyakorlatban. A Pillanatkapitányt az ismerkedéssel kezdtük, kiemelt helyet kapott a légzőgyakorlat – nagy segítség a Szívmanó: Nyugilégzés kártyák- , elkészítettük saját varázscsákónkat is. Az önbizalomprogram javasolt témaköréből is – Pozitív kapcsolatok – merítettünk. Sok páros – csoportos gyakorlatot végeztünk: Tükörjáték, Tánc: Nem kellesz…, Fonjuk meg a láncot…, Cseréljenek helyet…, stb. A hegy szimbólumot többször is „megmásztuk” – egyrészt a rajzkalandon keresztül valamint meghallgattuk és beszélgettünk Bartos Erika meséjéről is. A hála világnapján kollázst készített mindenki egy számítógépes program segítségével. Az új tanulóknak nagyon tetszettek a boldogságórák, nyitottan és jókedvűen vettek részt a foglalkozásokon.
Boldogságóra Alapprogram
A mai alkalommal elsőtől hatodik osztályig képviseltették magukat a gyerekek. A hála témakörben mélyültünk el. Egy idézet felolvasásával hangolódtunk. Ezt követően hálakört alkotva farmerből újrahasznosított babzsákkal játszottunk helycserélős játékot. Elmondhatta mindenki, hogy miért hálás.
Ritmusgyakorlattal folytattuk. Lapokat rejtettem el, melyeken egy-egy gondolatot láthattunk. Örömmel keresték a gyerekek, majd felolvasták, megbeszéltük a hála lényegét. Meghallgattuk a Jól érzem magam című dal, melyre mozogtunk kedvünkre. Körben állva megfogtuk egymás hüvelykujját, az összetartozásunkat erősítve. Kiraktuk a hála feliratot a tanteremben található dolgokból. Az interaktív táblán szerencsekerék forgatásával és a boldogságóra értékelésével zártuk a foglalkozást. Mindenki gazdagodhatott, feltöltődhetett. Külön hálás vagyok, mert a felsősök segítették, kísérték a kisebbeket. Az együttműködés teljes mértékben megvalósult. A cél megvalósult, a témánkat körbejártuk amennyire csak lehetett. Bízom benne, hogy a résztvevő tanulók viszik tovább a jó hangulat hírét, a hála fontosságát. Azon leszünk, hogy minél több gyerekre, felnőttre pozitív hatást gyakoroljuk magunk által. Jobb általunk a világ! Jobb velünk, veletek a világ!
A 9/E-2. osztály szeptemberben hálagyöngysort készített.
Gyöngyöt fűzni jó, közben beszélgetünk, zenét hallgatunk. Az osztályban a gyöngyfűzés után megterveztünk és megrajzoltunk egy-egy szívet, ki is színeztük. A fiatalok osztálytársaikat nevezték meg címzettnek, és amiért sokan hálát éreztek: figyelem, törődés, barátság.
A gyöngysor szép is, funkciója is van, és még valaki szeretetből adta! Csupa jó dolog! Ezért az örömteli pillanatért én is hálás vagyok!
Iskolánk 3. évfolyamán minden évben Meseposta foglalkozáson vesznek részt a gyerekek. Ez és közös olvasmányunk, Az időgladiátorok c. könyv adta az ötletet, hogy a programot megelőzően saját készítésű képeslapokon fejezzék ki tanulóink hálájukat. Nagyon kedves kis lapok születtek! <3
Hálanyakláncot fűztek a foglalkoztató csoport tanulói. Ajándékba adhatták annak a felnőttnek, vagy gyermeknek, aki leginkább kedves a számukra, kifejezve hálájukat a kedvességért, gondoskodásért, barátságért.
A 2025/26-os nevelési évet mini-kis csoportban kezdtem új társammal Betti nénivel és 24 kis piCinke gyermekkel a Cinke csoportban. A hála nehéz szó, sokat gondolkodtam miként tudom majd a gyermekeinknek megfogalmazni, érthetővé tenni, hiszen még sokan bátortalanok, halkan beszélnek, vagy nem tudják magukat kifejezni. A boldogságfokozó hála hónapjában Boldog Dórával köszöntöttem a gyermekeket: „Kerekerdő kalandra hív Téged, hallgasd, mit súgnak a tündérek. Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját, mesevilág ajtaja előtted nyitva áll. Tikk-takk ketyeg a kis óra, ezt üzeni Neked Boldog Dóra. Minden hónapnak van egy szimbóluma, szeptembernek a virág, így kezdésként egy kis virágot adogattunk körbe, ahol mindenki ügyesen elmondta a jelét. Majd elmeséltem a gyerekeknek, hogy Boldog Dóra nagy bajban van, mert elvesztette kirándulása során az ajándékot, melyet Boldog Barbarának szeretne odaadni. Mit adhatunk annak, aki segít nekünk? Pl. egy ölelést? Most figyeljetek, mutatok egy mozdulatot, ezt kellene továbbadnod a szomszédodnak. Minden gyermek megölelte a szomszédját, majd erőt gyűjtöttünk az elveszett ajándék megtalálásához. Táncoltunk Bagdy Bella: Boldog vagyok c. dalára, majd gyümölcsevés után elindultunk a folyóból, alagútból, hegyekből, völgyekből, hidakból álló akadálypályán. Közben nagyon kellett figyelni, hogy megtaláljuk az elveszett ajándékot. Az alagút közelében aztán előkerült az ajándék, így Boldog Barbara nagyon hálás volt és hálájának jeléül segítettünk neki virágot ültetni, egy szép hálakertet készíteni Dórának. A gyermekek végig aktívak és lelkesek voltak. Boldogságvárunk felső tornyába év végén fogunk eljutni, addig is még sok-sok kaland vár reánk és reméljük még sok csodát fogunk megélni ebben a nevelési évben a Cinke csoportos gyermekekkel!!!
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Elkezdődött egy új tanév, így újra belevetettük magunkat a Boldogságóra világába. Szeptemberben sok újdonsággal találkoztunk, hiszen lett új osztálytársunk, új lett az órarendünk, illetve sok minden megváltozott! Amiért azonban hálásak lehetünk, hogy a mi kis osztályközösségünk továbbra is együtt van és együtt küzd meg a mindennapok nehézségeivel.
Szeptember 30.-án van a népmese napja, így ezzel kapcsolatos játékos feladatokat oldottunk meg ebben a hónapban. Közösen összegyűjtöttük, hogy mi minden juthat eszünkbe arról a szóról, hogy mese, majd a tanulók azt is elmesélték, hogy miért szeretik a meséket. Ezt követően ráhangolódásként két csoportban kiraktunk egy-egy kirakóst, mely utalt a fő témánkra (A népmesék napja). Közösen megnéztük diafilmen „Az aranypálca” népmesét. Átbeszéltük, hogy kik a szereplők, mik történnek a mesében. Kiemelt figyelmet fordítottunk a legkisebb királyfira. Megbeszéltük a „jó tett helyében jót várj” közmondás jelentését, majd játékoskeretek között megtapasztaltuk, hogy milyen külső és belső tulajdonságok tesznek minket egyedivé.
Szeptember 19. és 26. 6.óra 3.o.
Szeptember témaköre: Hála gyakorlása
Az órát közös énekléssel kezdtük, majd jött a relaxáció.
A gyerekek teljes mértékben tudtak azonosulni a népmese (A csodakantár) főszereplőjével. Íráskészségük és szóbeli kifejezőkészségük nagy mértékben fejlődött. Nagyon aktívan dolgoztak, sikerült őket már az óra elején motiválni, így sokan jutottak szóhoz az órán. Úgy gondolom, hogy érthetően elmagyaráztam a különböző fogalmakat. Mivel tetszett a diákjaimnak a történet, ezért érdeklődéssel fogadták a szituációs feladatokat. Az eltérő képességű gyerekek természetesen más-más feladatot kaptak. A tehetséges gyerekek inkább az önálló véleménynyilvánítás terén tudták megcsillantani képességeiket. De a gyengébb képességű gyerekek is kaptak testhezálló feladatot a különböző játékokban. Az egész órán remekül együttműködtek, senki sem volt kiközösítve, közösen segítették egymást. Az óra közben többször felhívtam a figyelmüket arra, hogy kit, hogyan lehetne bevonni a munkába. Úgy láttam, hogy az órám elérte célját, hiszen a diákjaim megértették a történet tanulságát és ezzel kapcsolatban el is mondták véleményüket. Az óra után már nem kellett figyelmeztetni őket arra, hogy fejezzék ki a hálájukat, ha kapnak segítséget valakitől. Maguktól is képesek voltak a köszönet kifejezésére. Nem változtatnék az órám felépítésén, mert úgy érzem, hogy pozitív nevelő hatása volt a gyerekek viselkedésére. A legjobb élményem az volt, hogy boldognak és aktívnak láttam a gyerekeket a feladatok oldása közben. Még a viselkedészavarral küzdő gyerkőcöm is elfogadóbb volt társaival szemben, amiért természetesen nagyon megdicsértem a többiek előtt. Sok jutalomkártyát és ötös érdemjegyet tudtam kiosztani az óra végén. Meditációval zártuk az órát.
Szeptemberben folyamatosan készítették a gyerekek a csodás hálagyöngysort köszönetük kifejezéseképpen. Majd felraktuk az osztályterembe, azért, hogy a termünk legszebb dísze legyen.
Óvodánkat már hétfő reggel a hála járta át: a kis szorgos kezek egymás után gyártották a hálaalmájukat a csoportunkban kopaszon álló hálafánkra. Valaki rajzzal díszítette, valaki az óvónő fülébe súgta, titkon miért is hálás. Mindegyik ott ékeskedik most a csoport immár roskadásig teli hálafáján. Az ötletet az előző héten feldolgozott mesénk (Szutyejev: Az alma) ihlette, így a nap elején átvettük ismét a mese elemeit, és megbeszéltük, mi is az a hála, miért/ hogyan lehetünk hálásak, illetve a mesében is hogyan jelent meg ez az érzés. A mi csoportunk nem csak szavakkal és rajzokkal fejezték ki hálájukat, hanem cselekedettel is, ugyanis egy Veronika zeneprojektben ismert dalra minden lepotyogott őszi gyümölcsnek meg kellett keresnie a párját, és a hála jegyében megölelni, puszit adni, integetni, pacsizni lehetett az ismét meglelt párjával.
Középső csoportunkban nagyon szép kis hálakertet kerteltek a gyerekek, telis- tele finomabbnál- finomabb őszi zöldségek teremtek benne, „amiből” a hét vége felé ízletes zöldségsalátát készítettek, és az egész óvodát megkínálták.
Jubileumi kirándulás a Gellért-hegyre