A diákok közösen gondolkodtak el azon, mit is jelent derűsen szemlélni a világot. Bence és a törött esernyő története segített nekik felismerni, hogy nehézségek közepette is lehet vidám gondolatokat találni. Kulcsszavakat gyűjtöttek, majd saját készítésű „pozitív szemüvegen” keresztül próbálták meg a hétköznapi eseményeket jókedvűen értelmezni. Gondolataikat játékos mondatbefejezésekkel örökítették meg az osztály optimista naplójában. A programot egy vidám mosolygyűjtéssel zárták, ahol mindenki elmondhatta, mi okoz számára örömet.
Boldogságóra Alapprogram
Játékos feladatokon és kreatív alkotásokon keresztül tapasztalhatták meg a gyerekek, hogy a hétköznapokban mennyi apró öröm rejlik. A közös hálakör és az egyéni munkák segítették őket abban, hogy mélyebben átéljék ezeket a pillanatokat, miközben a hálafa vizuálisan is megjelenítette a közösség gondolatait és érzéseit. A program zárásaként mindenki lehetőséget kapott arra, hogy megossza, milyen érzésekkel vagy új nézőponttal gazdagodott, így a közös élmény valóban maradandóvá vált.
A havi Boldogságórák során körbejártuk az optimizmus, pesszimizmus fogalmát. Az alkalmazott feladatok segítségével bővítettük ismereteinket, szókincsünket e témában.
Az első alkalommal például az optimista és a pesszimista emberrel kapcsolatos fogalmakat, jellemzőket, tulajdonságokat csoportosítottuk szóképek segítségével.
Megbeszéltük, hogyan folytatná, mit érezne a következő helyzetekben egy pesszimista és egy optimista ember! Például: Lekéstem a buszt…Anyukám nem tudja most megvenni nekem azt a ruhát…Mindenki csak Tomival játszik…Leejtettem a vajas kenyeremet…Esik az eső, nincs nálam esernyő… Apukám nem tudott eljönni a meccsemre…Az osztálytársam nem hívott meg a szülinapi bulijára…Holnap vége az őszi szünetnek…Elestem, és kilyukadt a farmerem…Nem sikerült a dolgozatom…stb.
Egy kis papírra jelképes szájakat rajzoltunk. Mosolygósra állítottuk a szájformát, ha optimistán folytatta valaki a mondatot, szomorúra, ha pesszimista lett a folytatás. A szemléletváltás volt a cél. Megvizsgáltuk az egyik és másik gondolkodásmódot, és azok következményeit.
Második Boldogságórán az erősségek kertjében ápoltuk a „remény és optimizmus” virágát. Megtekintettük a hozzá kapcsolódó kisfilmet is. Tanulgattuk a „Remény, optimizmus erősségmondókát.
Ez alkalommal a mesék, és a képzeletünk segítették a téma feldolgozását. Elolvastuk az „Úgysemegy és Debizony” című mesét. Ennek kapcsán beszélgettünk a lemondásról, feladásról és erőfeszítésről, kitartásról. Miért fontos, hogy erőfeszítéseket tegyünk? Miért tesz boldoggá, ha sikereket érünk el? Hogyan növelhetjük evvel önbizalmunkat?
Mindenki elkészítette a maga „Optimista vándorcipő”-jét, amelybe, ha belebújunk, segít minket az utunkon, reménnyel, bátorsággal, kitartással.
Optimista szókereső rejtvényt alkottunk. Optimista jegyzetet készítettünk, megtöltöttük a lapot a témával kapcsolatban megfogalmazott érzésekkel, fogalmakkal, színekkel. Idézeteket ragasztottunk rá. Eljátszottuk a „Kérdés-válasz” játékot. Például: Ha optimista szobor lennél, hogy néznél ki? Hogyan sétál egy optimista? Számodra milyen a remény színe? Neked hol van a remény helye? stb.
Ebben a hónapban az iskolai, és osztályprogramok is segítették, jól kiegészítették a témánk feldolgozását.
Az optimista október az egyik legkedvesebb októberi megemlékezéssel kezdődött, megünnepeltük az Állatok Világnapját. Kis házi kedvenceikről beszélgettünk. A gyerekek erre a napra elhozhatták kedvenc plüss állatukat. Velük együtt rendeztünk a tornateremben egy vidám, játékos csapatversenyt. Megnéztük az ajánlott Piper című rövidfilmet. Ennek kapcsán esett szó kitartásról, nehézségek leküzdéséről. Az állatoknak miért küzdelmesebb megszerezni az élelmet? Hogyan segítheti az optimizmus a célok elérését?
A művelődési házban egy színvonalas zenei előadást hallgathattunk homokanimátor illusztrálásával. Csodálatos, pozitív élmény volt osztályközösségünk számára.
A szombati munkanap a közösségépítés, érzékenyítés jegyében telt. Megtekintettük az „Igazi csoda” című filmet. A történet megérintette a gyerekeket. A film utáni beszélgetés során beszámolhattak érzéseikről elmondhatták, véleményüket. Barátság, elfogadás, kihívás, beilleszkedés, szeretet, család, megküzdés, optimizmus, együttérzés elmaradhatatlan szavak voltak ezúttal is.
A pályaorientációs napon, amellett, hogy a programokon szakmákkal ismerkedhettünk, jó alkalom nyílott, hogy optimistán tekintsünk a jövőnkbe. Milyen életet, foglalkozást képzelünk magunknak? Hogyan tudjuk elérni ezeket a céljainkat?
A hónap az október 23-i ünnepi megemlékezéssel zárult. A forradalom szomorú eseményeinek ellenére is jól illettek ide az optimista szótárunkba írt szavak: remény, tettrekészség, összefogás, küzdés, bátorság, a magadba és a jövőbe vetett hit.
E gazdag, programokkal teli hónapból magunkkal visszük a meséből hozott mottót:
🎵 Lépj egyet, csak egyet, megéri majd a vége,
Aki megy és nem adja fel, az megérkezik végre. 🎵
A hónap Boldogságóráin a hála témáját jártuk körül.
Az első napon, ha nem is mindenki érkezett felhőtlen örömmel, hiszen mégiscsak a vidám vakációtól kellett búcsút venni, igyekeztünk egymást felvidítani nyári sztorikkal, élmények mesélésével. Volt, aki fotókat is hozott a nyaralás pillanatairól, így tartott élménybeszámolót. Sorba vettük, ki miért lehet hálás a nyárnak.
Rendeztünk egy nagy társasjátékozós délutánt, „Még mindig vakációóó!!!”… címmel.
Megosztottam tanítványaimmal a hatalmas örömhírt, hogy a június havi beszámolónk alapján elnyertük a hónap csoportja címet. Mindenkinek kinyomtattam, hogy a Boldogságfüzetébe beragaszthassa.
A hónap alkotása a Hála-almafa lett, mely a faliújságunkat díszítette. A fán egy-egy alma, egy-egy jelképes üzenet valakinek, akire hálával gondolt az írója jóságáért, szeretetéért, barátságáért. Az alma-üzenet segítségével mondhatták el, miért voltak hálásak társuknak.
Az egyik pénteki napon különleges Boldogságórát tartottunk, megajándékoztuk magunkat egy jó adag vidámsággal. Iskolánk előtti téren kezdetét vette a Dödölle fesztivál, ide látogattunk ki a programokra.
A hónap nevezetes napjai közül is választottunk. Szeptember 24-én megünnepeltük a Szív világnapját a testnevelésóránkon. Mindenki kapott egy piros szívecskét, amely jelképezte, hogy vigyáznunk kell a szívünkre. A mozgás, az egészséges életmód fontosságáról is szó esett. A papírszívek egész órán emlékeztettek bennünket, miért kell hálásnak lennünk a szívünknek a kitartó munkájáért.
A hónap végén, szeptember 30-án pedig megünnepeltük a Magyar Népmese Napját. Hálás szívvel gondoltunk Benedek Elekre, aki annyi szép mesével örvendeztetett meg bennünket, hiszen olvasásórákon éppen Meseországban jártunk, és Elek apó meséit is olvastuk.
A hónap végén készítettem egy fotómontázst a gyerekeknek a közös programokon készült fotókból. Beragasztottuk a Boldogság-füzetünkbe, hogy mindig emlékeztessen bennünket a hónap legszebb pillanataira.
A gyermekek ügyesen vissza szoktak az óvodába. Örültek egymásnak. 2 új gyermek érkezett a csoportunkba. A beszokott gyermekek örömmel elfogadták őket.
A hála témakört bele szőttem a mindennapjainkba. Őszi sétát is tettünk szeptemberben, amikor a gyerekek sok levelet gyűjtöttek. Megbeszéltük a falevelek színeit, formáit és azt is, hogy melyik fának a levele. Leültünk a szőnyegre és játszottunk egy olyan játékot, hogy Add tovább a falevelet! Először egy majd kettő-három falevelet adtunk tovább. A gyermekek nagyon élvezték ezt a játékot. A figyelmüket, gyorsaságukat kívántam fejleszteni.
Megbeszéltük azt is, hogy ki miért hálás. Ilyen mondatok hangoztak el: Pl.: Hálás vagyok, mert egészséges vagyok. Hálás vagyok, hogy van családom.
Ki raktuk a Boldogság várat is. Vannak gyermekek, akik gyorsan kirakják a kirakókat, de vannak akik segítségre szorulnak.
A hónap végén Idősek világnapja alkalmából Nagymama és nagypapa napot tartottunk, ahol z unokákkal együtt alkothattak őszi díszeket a nagy szülők. Valamint játszhattak és a program végén pedig sütizhettek.
Októberben az optimizmus gyakorlásán igyekeztünk megtalálni a boldogsághoz vezető utat. A Boldogságóra programban a nagyszüneti boldogságperceiben feltettük a „rózsaszín szemüveget“, megállapítottuk, hogy az a bizonyos pohár igenis félig tele van és a felhők felett mindig kék az ég!
Az egész iskola diákságát és tanári karát bevonni igyekező 3 foglalkozáson különböző, ám mindenki által ismert optimista jelképet dolgoztunk fel.
Az első héten különböző mondatokat vizsgáltunk meg (igazi) rózsaszín szemüveggel és anélkül. Az átalakulás csak a bizonyos szemüveg segítségével, fantasztikus volt.
A második héten arra igyekeztünk rávilágítani, vajon képesek vagyunk-e a félig lévő poharat félig tele pohárnak látni?
A harmadik héten pedig az itt látható levélkét írták meg az erre jelentkezők:
Levél 1 évvel későbbi önmagamnak 2025. október 16.
• Mi az, amiért most épp „felhő” van az életetekben
• Mit reméltek, hogyan fogjátok ezt egy év múlva látni
• Mi segíthet addig, hogy ne adjátok fel
Kedves Én!
Most még lehet, hogy felhők vannak körülöttem, de tudom, hogy a kék ég ott van felettem…….
Mindennapi életük a testmozgás: box, úszás, néptánc, foci edzések, mindennapos testnevelés….
A Világ Gyalogló Nap alkalmából megtartott boldogságórán az optimizmus gyakorlására fókuszáltunk a 2.a. osztály tanulóival. A mozgás öröméről sokat beszélgettünk, és az iskola előtt már nagyon vártuk az indulás pillanatát! Optimistán, jó hangulatban vágtunk neki az októberi erdei gyalogtúrának a település melletti Ricsika erdőben.
A boldogság, öröm meghatározza a gyerekek mindennapjait. Ez a mozgatórugója életüknek. Rádöbbenni, hogy mi mindenben látják meg az örömet, boldogságot, igazán érdekes látvány volt. E témában rengeteg észrevételük van, beszélgetéseink, játékaink során döbbennek rá azokra az apró örömökre, amelyek eddig is körülvették őket, de nem tulajdonítottak jelentőséget neki.
Októberben az optimizmus lebegett az osztályunk felett. Meghallgatták az Úgysemmegy és Debizony meséjét. Mindenki választott magának manó nevet. Körberajzolták a kezüket és mindenki írt pozitív üzeneteket az ujjak helyére.
