Boldogságóránkon a társasa kapcsolatok működésének fontos feltételeit jártuk körül és valósítottuk meg.
1. Ráhangolódás
-villanyáram relaxáció. ” Minden rendben, rendben minden…”
– névjegy: saját társas kapcsolatokat támogató erősségem
– adom a közösbe!
2. Jelentés teremtés
– 1,2, 3 …tapas gyakorlat és tanulságai
– közös szabályalkotás: játszani jó, de hogyan lehet mindenkinek jó?
– játokok párban, kiscsoportban
3. Lezárás: Mit tudtam meg ma magamról?
Boldogságóra Alapprogram
A hónapban a támogató kapcsolatokról volt szó. Az ajánlás alapján többször is meghallgattuk Bagdi Bella Ha boldog vagy című dalát, és többször táncoltunk is rá. Körben ülve egy héten legalább egyszer eljátszottuk a kis barátom hogy vagy játékot, mellyel erőstítettem a társas kapcsolatokat. A legjobban a barátság ujjlenyomat készítés tetszett nekik, ezt postás játékba fűzve játszottuk.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Bojti Tagóvoda
Szeptemberi Boldogságóránk témáját beszélgetőkörrel indítottuk, melynek során megbeszéltük, mit is jelent a hála fogalma, kinek vagy miért lehetünk hálásak. Hogy könnyebben megértsék ezt a fogalmat, inkább azt fogalmaztuk meg, hogy ki, vagy mi szerez nekünk örömet. A nagyobbak már jobban ráéreztek a hála jelentésére (hálás vagyok, mert anyukám szeret, örülök, hogy testvérem születik, hogy játszhatok a barátommal …) Témához illő verset is tanultunk. (Németh Andrea:”Hála vers”.) Ez után felelevenítettük nyári élményeinket, amikor is kirándultunk a bojti Nagy rétre és a tóhoz. Érzékeltetve ezzel, hogy hálásak lehetünk azért, hogy egy kellemes, szép napot tölthettünk együtt a természetben. Relaxációként szőnyegen fekve, behunyt szemmel hallgattuk meg Bagdi Bella: “Szép nap” című dalát, közben újra éltük a tóparti napozást, a madarak csicsergését, a természet hangjait.
Ezt követően elbáboztam a “Maci bajban van” című mesét, majd megbeszéltük annak mondanivalóját. Végül hálavirágot színezhettek, amire rárajzolhatták annak a gyereknek a jelét, akinek hálásak, vagy ami örömet szerez számukra.
Ebben a hónapban az optimizmus témakörét jártuk körbe. Először is megnéztük az Erősségek kertjében a Remény, optimizmus virágának videóját. Nagyon szeretik ezeket a kisfilmeket. Beszélgettünk magáról a szóról, mit is jelent. Milyenek vagyunk, ha a pozitív dolgokat látjuk és keressük, és milyenek ha nem. Milyen ember az, aki pesszimista. Példákat gyűjtöttünk a kétféle szemléletről. Játszottunk Add tovább a grimaszt! játékot és nevetés versenyt rendeztünk. Szeretem, hogy ennyire kedvelik a játékokat. Jól érzik magukat ezekben a helyzetekben, de ez természetes. Belenéztünk a „Varázsgömb”-be és elképzeltük, milyenek lesznek 20-30 akár 40 év múlva. Optimistán tekintettünk a jövőbe. Ami a hónapban a legjobban tetszett nekik, az az ‘Ennyire szeretlek’ kis papír figura elkészítése.
Gabriella Mónika Kőszeginé Szűcs
A novemberi hónapban a társas kapcsolatok ápolásával foglalkoztunk. Az első osztályosokkal páros munkában memóriakártyákkal együtt játszottunk. A harmadik osztályosok sztorikocka segítségével együtt alkottak egy közös történetet, amelyben az együtt gondolkodás, a fantázia, az egymás elfogadása és a kreativitás volt a fókuszban. Az elsősök megfogalmazták az 5 legfontosabb gondolatot a barátságról és ezt le is rajzolták egy barátságötösben. (Szeretet, együttműködés, egymás meghallgatása és elfogadása, humor és kedvesség). A harmadikosok verset írtak a barátságról. Nagyon jó hangulatban teltek az órák, hiszen mindenki az osztályban lévő barátjával együtt munkálkodhatott. Színes, vidám és értékes gondolatok fogalmazódtak meg a foglalkozásokon.
Megismerkedtünk a hónap dalával: Pozitív gyerek vagyok. 🙂
Elolvastuk A szomorú királykisasszony meséjét. Tréfás nyelvtörőket mondtunk egymásnak. Lerajzoltuk, hogy mi nevettet meg minket.
Örök mosolyú “tükörképet” készítettünk. Megfejtettük a munkafüzet keresztrejtvényét.
Tanulmányoztuk a pesszimista, illetve az optimista gondolkodásmódot és következményeit.
Nagy plakátra felírtuk, hogy mit mondanánk magunknak, hogy sikereket érjünk el.
Megcsinálom! Képes vagyok rá! Sikerülni fog! Erős vagyok! Kitartó vagyok! Minden rendben!
Elültettük az optimizmus magjait (nárcisz és tulipán)
A téma bevezetéseként beszélgetés közben a munkafüzet „Hálás vagyok mindazért, amim van” rajza alapján színeztünk, majd hálaleltárt készítettünk közösen. Hálásak vagyunk az együtt töltött minőségi időért, közös játékért… Zenét hallgatva hangolódtunk tovább a témára. Meghallgattuk a hálahónap dalát: Bagdi Bella- Szép nap, ölelj most át engem. Keresztrejtvényt fejtettünk. A tanulók megosztották egymással, hogy miért hálásak, kiknek hálásak. Mik azok a dolgok, cselekvések, történések, személyek és élőlények… amik, ha nem lennének, hiányoznának nekik a mindennapokban. Zárásként hálavirágokat is készítettünk.
\\\”Van nekem egy szemüvegem, ha felveszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat.\\\”
A gyermkek nagy örömére ismét ellátogatott csoportunkhoz Boldog Blanka és Szomorú Szilárd, akik különböző utasításokat adtak a két csapatra osztott gyerekeknek. Ezután meghallgatták Tódi Törpe varázsszemüvegének a történetét, amely során megérhették, mit is jelent pozitívan, optimistán gondolkodni. Aki kedvet kapott elkészíthette a saját varázsszemüvegét, majd ki is próbáltuk. Mindenki elmondhatott magáról és egy választott társáról pozitív tulajdonságokat.
Majd a varázs szemüvegen keresztül néztük a világot, a gyerekek számára rossz, nem tetsző dolgokat pozitív gondolattá, dologgá alakítottuk át. A varázs szemüveget ezentúl bárki felveheti, ha rossz kedve van, nem tud megoldani egy problémát. Táncoltunk, énekeltünk a pozitív gyerek dalára. Végül mindenki feldíszítette saját optimista szemüvegét.
A romániai Tasnádi Általános Iskola Előkészítő C osztályos tanulói a hála gyakorlását a ,,Jobb Veled a Világ!” kijelentéssel párosították. Beszélgetőkörben mindenki elmesélte, kinek és miért hálás, és azt, hogy ők hogyan fejezik ki a hálájukat mások iránt. Hálakártyákat készítettek a családi asztalra, hiszen a legtöbben szüleik, testvéreik, nagyszüleik iránt éreznek hálát. Azt is lerajzolták, hogy nekiek hogyan lehet hálásnak lenni. Ki ölelésben, ki pusziban, ki csokiban, ki együtt eltöltött időben méri az iránti kifejezett hálát, mások pedig csak telefon mentes estéket kérnek szüleiktől. Hála virágok is készültek, melyekkel megajándékozták egymást, elmondva, hogy kivel miért jobb a világ, az osztály közössége. A tevékenységek végére a gyerekek különbséget tudnak tenni egy köszönet és a hála érzése között, tudatosították önmaguk és társaik erősségeit, amelyek által jobbá teszik közvetlen környezetük világát.
,,Az egész univerzumnak hálás vagyok. Nekem mindenhol nagyon jó.” P. Dórika
Az októberi időszak egyik fontos eseménye nemzeti ünnepünk. Az óvodáskorú gyermek életében fontosnak tartom a hagyományok ápolását és a hazaszeretetre nevelést. A pozitív érzelmi kötődés kialakítása közvetlen lakóhelyünkhöz, szülőföldünkhöz, hazánkhoz elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges felnőttekké váljunk. Elolvastuk és megbeszéltük a hálafa történetét. Összehasonlítottuk a szabadságharc során kialakult állapottal. Egy szomorú ország, aminek szintén fáj a lelke megpróbált kiszabadulni ebből a rabságból. Csakhogy nem a szeretetet hívták segítségül, hanem a fegyvereket. Hálát adtunk, hogy békében és szabadságban élhetünk. Van enni- ,innivaló, játék és járhatunk óvodába. Meghallgattuk a „Boldog vagyok” című dalt. Majd vidáman táncoltunk is rá.Készítettünk az udvaron egy mandala szívet. Zászlót festettünk, megbeszéltük a piros a forradalom, a fehér a nyugalom, béke, míg a zöld a remény színei. Megemlékeztünk a szabadságharc áldozatairól az emlékműnél. Hálát adtunk, hogy nagyszüleink, szüleink velünk lehetnek.
