A mi osztályunk Bartos Erika meséjéhez készített illusztrációt, illetve épített LEGO-ból a Gellért-hegyre lakóházakat, építményeket, ahol a családok élnek. Közben a család jelentőségéről beszélgettünk, arról, hogy ki hogyan éli meg személyesen azt, hogy családban él. Volt aki azt emelte ki, hogy számára érzelmi biztonságot nyújt a család, a nyugalom, a védettség az érzelmi támogatás forrása számára ez a közeg. Volt aki a szeretetet, az elfogadást hangsúlyozta, ahol az embert elfogadják olyannak amilyen. Volt, aki a támogatást, az összetartozást tartotta a legfontosabbnak. Mindenki hálás lehet , hogy biztonságot nyújtó családi szeretet , támogatás veszi körül. Ahol legfontosabb értékek az egymás iránti tisztelet, megértés, megbecsülés, támasz nyújtás, mely igen nagy szerepet játszik a gyerekek fejlődésében, boldogságában.
Boldogságóra Alapprogram
A hála téma tovább gondolása céljából hála befőttet készítettünk, amire a gyerekek csillagokat ragasztottak és arra azt írták fel, amiért maguknak hálásak lehetnek. A hálabefőttet mindenki tetszés szerint díszítette.
A hála téma lezárásaként egy “Hála-fát” készítettünk. A gyerekek színes falevelekre írták le a gondolataikat, hogy miért hálásak. Megható, mély gondolatok születtek. Öröm volt olvasni!
Mivel új kis csoportos gyermekek érkeztek a csoportba, így közösen a hálafa történetének megismerésével dolgoztuk fel a Hála jelentőségét. A középső csoportosokkal spontán beszélgetések alkalmával egyénileg dolgoztuk fel a témát, a csoport összeszokását elősegítve ezek a beszélgetések közös kézműveskedések közben történtek.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
Ezen a boldogságórán az optimizmust gyakoroltuk a gyerekekkel. Felolvastam nekik az „Úgysemegy és Debizony” című mesét, ami segített megérteni, milyen fontos, hogy higgyünk magunkban, és ne adjuk fel akkor sem, ha valami elsőre nehéznek tűnik.
A mese után sokat beszélgettünk arról, hogy néha mi is viselkedünk úgy, mint Úgysemegy manócska, aki mindent lehetetlennek lát. Megtanultuk, hogy mindig érdemes pozitívan nézni a dolgokat, és bízni abban, hogy képesek vagyunk megvalósítani az álmainkat. A gyerekek elmesélték, mik azok a célok, amiket most még nem tudnak elérni, de hisznek benne, hogy később sikerülni fog.
A beszélgetés végén mindenki megkapta a remény és kitartás erősségi jutalmát, amely arra emlékezteti őket, hogy ha pozitívan látják a világot, minden sikerülhet. Meghallgattuk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát is, majd kiszíneztük a kifestőt.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
A mai boldogságórán a hálát gyakoroltuk a gyerekekkel. Beszélgettünk arról, mi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban – például, ha valaki segít nekünk, ha van egy barátunk, aki mindig mellettünk áll, megvigasztal és bátorít. Közösen eljátszottunk néhány ilyen történetet is, hogy jobban átérezzük, milyen jó érzés, amikor hálát adhatunk.
Ezután meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok” című dalát, amely még inkább ráhangolt bennünket a pozitív gondolatokra. A gyerekekkel napokon keresztül gyöngyöt fűztünk, és minden gyöngyszem azt jelképezte, hogy valamiért hálásak vagyunk. A gyöngyökből végül egy karkötő készült, mindenki számára, amely emlékeztet minket arra, milyen fontos, hogy minden nap észrevegyük, miért lehetünk hálásak.
A boldogságóra témája a hála. Egy kis bevezetőt követően relaxációval indítottuk az órát. A „Körbe, körbe karikába” módszerrel, miközben kellemes, relaxációs zene szólt. Megbeszéltük, hogy mit éreztek közben. A legtöbben azt a választ mondták, hogy semmit, hisz ismeretlen dolog volt előttük. A következő lépés egy fotó elemzése volt, amelyen egy hálát kifejező nő volt látható. Beszélgetés módszerével átbeszéltük, hogy miért, milyen okból, kinek lehetünk hálásak. Nagyon sok ötletet vettetek fel a gyerekek. „család, tanáraink, barátaink, azért, hogy megszülettünk, azért, hogy van mit ennünk, van hol aludnunk stb… A számunkra legfontosabbat felírtuk a lányok egy-egy virágsziromra, a fiúk pedig egy-egy viráglevélre. Így együtt alkottuk meg a hálavirágot, melyet a tanterem falán helyeztünk el, hogy akár napi szinten rápillantva újra és újra fel tudják idézni. Megnéztünk egy youtube videót, amelyen egy aranyos hála dal volt, ennek szövegét és dallamát próbáltuk megtanulni több, de egyenlőre kevesebb sikerrel. Azért választottam ezt a dalt, mert stílusában, hangvételében közelebb áll az osztályhoz és ehhez a korosztályhoz. Ezt követte az Egy pohár tej történetének felolvasása. A hangsúlyozás miatt választottam azt, hogy én olvasom fel, majd közösen beszéljük meg. A gyerekek többségét megérintette a történet. Tovább beszélgettünk arról, hogy milyen újabb dolog fogalmazódott meg közben a hálával kapcsolatosan. A zárófeladatra elég sok időt kellett biztosítani. A gyerekek kaptak egy papírszívet. Színes ceruzával, esetleg filctollal bele kellett rajzolni, hogy miért hálásak. Nem volt megkötés, hogy hány rajzrészletet készíthet egy-egy tanuló. Az ötletekből sok volt, de a megvalósítás egy picit nehezen indult, de végül fantasztikus alkotások születtek, melyek a fotókon is láthatóak.
Ma a Megyei Könyvtárba látogattunk el, ahol egy nagyon jó történettel ismerkedtünk meg. Interaktív foglalkozás volt, a gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a mesét, majd válaszoltak kérdésekre.
A látogatás végén a kedves könyvtáros hölgyeknek elénekeltük iskolánk himnuszát.
Nagyon jó kis foglalkozás volt, biztos megismételjük!
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola Örömsziget Óvodája
Szeptember első napjaiban nagy örömmel üdvözölték újra egymást. Meghallgatták a hónap meséjét, ami sok gyermekben indított el gondoskodó, segítő szándékú gondolatokat. Végig jártuk az óvoda épületét, udvarát és minden helyiségben megbeszéltük ott miét is lehetünk hálásak. A hónap zenéje is nagy sikert aratott. A téma zárásaként elkészítettük a hála sünt, aki takaróként rá hulló levelekért volt hálás a nagy tölgyfának.
Szomorú, hogy a gyerekek arra a kérdésre, hogy miért lehetünk hálásak, először nem tudták vàlaszolni. Amikor készítettünk egy hálafát, és elkezdtem mondani, hogy én miért lehetek hálás, akkor jöttek a gondolatok, amit fel is tettünk a falra, hogy ne feletkezzünk el erről. Később rajzokban fejeztük ki ezt az érzést!