Boldogságóra Alapprogram
Az 5. osztályosokkal ettől a tanévtől csináljuk a boldogság programot. Így előzetes feladatként azt kapták, hogy nézzenek utána, mi az optimizmus, milyen az optimista ember. Majd kaptak egy-egy „cetlit”, hogy készítsenek iskolatársaikkal, tanáraikkal „interjút”. A cetliken egy-egy kérdés szerepelt: Mi jut eszedbe az optimista szóról? Ki az optimista? Milyen az optimista ember? Miért jó, ha optimista vagyok? Majd miután megbeszéltük, ki az optimista, mi az optimizmus, végignéztük a kérdésekre adott választ,és megbeszéltük, melyikkel értünk egyet. Ezután csoportba dolgoztunk. Volt aki a közmondásokat „rakta össze”, Volt aki pozitív üzenetű képeket vágott ki és ragasztott plakátként, mások az optimista ember gondolatait rendezték.
Nagyon élvezték a munkát!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos rét. A rét felett egyszeriben gyülekeztek a felhők. Ezek a felhők nagyon szerették egymást, ezért gyűltek össze. Amint összegyűltek, nagyon összevesztek össze is verekedtek. Csihi- puhi, dirr- durr, csitt- csatt, elkezdett dörögni az ég, villámlott és eleredt az eső. Ahogy az eső a földre ért, a virágok csodálatos nedűhöz jutottak és elkezdtek gyönyörűen kinyílni. Ekkor arra járt a réten egy kis lány, akiről annyira sugárzott a boldogság, hogy egyszeriben még a nap is kisütött, a felhők megbékéltek és egy szivárvány tűnt fel az égen. Gyönyörű fény áradt a virágokra és a rétre. Mindenki boldog volt és fénnyel teli, este mikor lement a nap, csillagok gyúltak az égen és ezek mutatták a kislánynak a haza vezető utat. Amint haza ért, nagyon megörült a testvérének és boldogság öntötte el a szívét. Itt a vége fuss el véle, aki nem hiszi járjon utána.
Az osztályban megtartottuk a boldogságórát. Milyen legyen a szép új világ? Sok szép gondolat elhangzott, csak néhányat osztanék meg veletek:
– Tiszta szívűek és becsületes lelkűek legyenek az emberek.
-Tiszta legyen a levegő!
-Legyen sok fa, virág!
-Vigyázzunk a környezetre, a Földre!
Az ajánlott mese elolvasása után beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy ki miért volt szomorú. Aki szerette volna elmesélte egy szomorú pillanatát és azt, hogy mi segített neki megvigasztalódni. Egy másik alkalommal elkészítettük a képességeink fáját, a leveleket ujjpöttyözéssel díszítették a gyerekek. A levelekre felkerültek a gyerekek maguk által megnevezett erősségei.
Iskolatípusunkból adódóan tanulóink gondolkodása konkrétabb, képzeletük a megtapasztalt valóság elemeire épít. Az elképzelt szép új világ számukra mai világunk értékeit tartalmazza.
Ők ezt így fogalmazták meg arra a kérdésre, hogy mi okoz örömet számukra, mitől érzik boldognak magukat:
-Ha otthon lehetek.
-Hintázom a tesómmal.
-Focizok a kistestvéremmel és a barátommal.
-Szeretek veletek lenni!
-Ha megölelhetlek benneteket!
-Ősemberes játék.
-Játszhatok a barátnőmmel.
Ebben a hónapban az optimizmus gyakorlása volt a feladatunk. Nehéz feladat ez! Hiszen valahogy pesszimistának könnyebb lenni, mint optimistának! A mai társadalmi helyzetben valahogy a kudarcaink felismerésében szinte profik vagyunk, de a saját sikereink felismerésével, azok kimondásával valahogy már hadilábon állunk, nem akarjuk vagy inkább nem merjük ezeket kimondani. A pozitív jövőkép elképzelése így nehéz feladat. Valahogy a gondolkodásmódunkat kell átkapcsolni: „ Meg tudom csinálni! Képes vagyok rá! Pozitív lesz a gondolkodásmódom!”
Ezekre a mondatokra fókuszáltunk ebben a hónapban. A hónap dala ismét nagy sikert aratott és a szünetekben, bizonyos tanulási helyzetekben már maguktól dúdolták a refrént: „ Pozitív gyerek vagyok!”