Ebben a hónapban a gyerekek megismerkedtek az optimizmus, és a pesszimizmus szó jelentésével. Mindenki elkészítette, ki díszítette az “optimista varázsszemüvegét”, és közben megbeszéltük, hogy ha ezt a szemüveget fölveszik, akkor a rossz dolgokban is meg fogják látni a jót. Saját maguk fogalmaztak meg olyan helyzeteket, amikor úgy érezték, hogy rossz dolog történik velük,végül mégis volt benne valami jó, jól végződött. Egy nagy, tükör elé állva mindenki arckifejezésével mutathatta meg, pillanatnyi lelkiállapotát, vidámságukat vagy szomorúságukat.
A végén mindenki megfogalmazott egy optimistán szóló gondolatot és így próbáltuk meg eltölteni a nap további részét: OPTIMISTÁN.

A gyermekek beszélgettek a velük történt jó és rossz dolgokról. A lelki állapotukat, kedvüket az arckifejezésükkel is megpróbálták kifejezni. A csodálatos varázsszemüveget mindenki elkészítette, majd ebbe belenézve elmesélték, milyennek látják maguk körül a világot. Általában szebbnek, jobbnak látták a gyermekek a környezetüket.

Talán e hónap a témája, annak megértése és megértetése a legnehezebb az óvodás korosztály számára. Az új, óvodásoknak szóló könyv nagyon sokat segített a feldolgozásban. De vegyük is sorra miket csináltunk:
Mindenekelőtt választottunk egy relaxációs gyakorlatot, a \\\”Medve vagyok és cammogok\\\”, nagyon tetszett a gyermekeknek, megtapsolták egymást. Eljátszottuk a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékot is, amely nagy hatást gyakorolt a gyermekekre, sikerült egymást megnevettetni, voltak nagy kacagások, a jókedv biztosított volt. A havi mese Tódi Törpe varázs-szemüvegéről szólt, melyet érdeklődve hallgattak végig a gyermekek. Ezt követően, mint a mese-vers foglalkozások alkalmával megbeszéltük a mese tartalmát, a benne foglalt érzelmeket, történéseket, kérdezhettek, elmondhatták meglátásaikat. Házi feladatot is kaptak: gondolkozniuk kellett azon, milyen dolog történt velük eddig, ami rosszul esett, vagy szomorúak lettek tőle, de végül meglátták a jót benne. Következő alkalommal felvették a narancssárga szemüveget, amely segít pozitívan látni a világot, és elmesélték a saját kis történetüket ezzel kapcsolatosan. Pár példát kiemelnék ezek közül:
– Megsebesült a kutyus, keresztapu nem engedte, hogy hozzá nyúljak és játsszak vele, ettől szomorú voltam. De rájöttem, hogy csak engem féltett, mert szeret, és nem akarta hogy bajom essen.
– Iza sírt éjszaka és felébresztett, nem tudtam tőle aludni. De anya jött és megsimogatott minket, olvasott mesét, ettől ő is megnyugodott és én is aludtam utána.
– Bicikliztem, és megütöttem a térdemet, apa megvizsgálta, és fújta, és megnyugtatta, le is ragasztotta, ezért az volt a jó benne, hogy gondoskodott rólam, rájöttem, mennyire szeret.
– Át szerettem volna menni játszani Tifaniékhoz, de nem vették fel a telefont, ezért szomorú lettem. De rá kellett jönnöm, hogy csak türelmesebbnek kellett volna lenni, mert Tifani anyukája visszahívott és átmehettem hozzájuk.
-Odaadtam az új játékmackómat Lillának, de ő eldobta, ez nagyon rosszul esett. De tudtam hogy ő még pici, ezért nem haragudtam rá, majd ha nagyobb lesz megtaníthatom,hogy vigyázni kell a játékokra, mert neki is meg kellett tanulni.
Nagyon érdekes dolgokat meséltek a gyermekek, a fent leírtak csak egy részét képezik ezeknek. A közös meseírás előtt óvó néni elmesélte a a Csillagfény feladat lényegét, hiszen ezt választottuk. Felolvasta nekik a feladattal kapcsolatos idézetet, majd megbeszélték ennek jelentését, hogy ennek tükrében kezdjék el a gyermekek által kitalált történetet:

A csokis varázssüti
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese. Ebben a mesében volt egy törpe, akit Hókinak hívtak. Hóki elment sétálni az erdőbe, látott egy farkast, aki nem akarta bántani a törpét, hanem barátja szeretett volna lenni. Ettől a farkastól mindenki félt, mert rémisztőnek nézett ki mindenki szemében. Azt hitték, hogy bántani akarja őket, pedig csak barátkozni szeretett volna. Ezért volt nagyon szomorú a farkas, akit Farkas Farkinak hívtak. Hóki megkérte Farkas Farkit, hogy menjen vele a házába, mely az erdő közepén állt. Farkas miután bement a törpe házába, megkínálta őt üdítővel és sütivel. A sütemény csokis ízű volt, melyet, ha valaki megevett, boldoggá vált tőle, és minden rosszban meglátta a jót. Beleharapott hát a farkas a sütibe és boldog lett tőle. Nagyon megköszönte a süteményt. Hóki rájött arra, míg csemegéztek, hogy először meg kell ismerni azt, akit még előtte nem ismert. Hóki készült egy meglepetéssel is: összehívta az erdei állatokat. Sütizés után visszasétáltak az erdőbe. Ekkor Hóki már nem félt a farkastól, mert rájött arra, hogy az ijesztő külső jó szívet takar. Miután meglátta a farkas az erdei állatokat, nagyon félt, mert azt hitte, hogy mindenki megijed tőle, és elszalad. Hóki azt kérte, hogy egyen megint a csokis sütiből, amitől boldog és bátor lesz.Ezután a farkas odament az állatokhoz, és összebarátkozott velük. Hóki és Farkas Farki nagyon jó barátok lettek. Ezután együtt játszottak, beszélgettek, egymás mellett kiálltak, fontosak lettek egymásnak. Itt a vége fuss el véle…
A mese után a gyermekekkel együtt meghallgattuk a hónap dalát, amit szintén nagyon élveztek. Pihenőidőben a gyermekek kérésére óvónéni újra elmesélte a Csokis varázssüti történetét.
Úgy érezzük, sikerült a gyermekekben elültetnünk az optimista gondolkodás magocskáit, remélem gondozással, törődéssel szépen fejlődik majd bennük, a magocska kicsírázik, szárba szökken, és sokáig virágzik majd. Jobb velük a világ! A pozitív gondolkodásról tett megnyilatkozásokat a gyermekekről keretekbe foglaltuk. A testhelyzetek, arckifejezések, a társak odafigyelése egymásra sokatmondó és árulkodó. Látszik, hogy komolyan veszik és gondolják, és kis felnőttek, akiknek ugyanúgy megvan a véleményük a világban, csak hallgatni kell őket, és tudjuk, hogy nagyon nagy szívük van.