Boldogságóra Alapprogram
A gyerekek imádják az állatokat, ezért nagy kedvvel álltak neki az előttük álló feladatnak. A beszélgetés során fontos dolgokat fogalmaztak meg a társas kapcsolatokról. A leporellónk bemutatja, hogy az állatokat milyen tulajdonságokkal ruházták fel a gyetekek. 🙂
Harmadikosaim nagyon szeretik és várják a hétkezdő boldogságórákat. Igyekeztünk 15 fontos tulajdonságot összegyűjteni. Így mindenki a számára legfontosabbat rajzolta le, majd közösen megalkottuk a tablót.
A mindennapokban inkább több pesszimista megnyilvánulással találkozhatunk, mint elégedettséggel, boldogságtól sugárzó arccal. Hiányzik a kitartás, kevés az önbizalom, márpedig a sikerhez szükség van ezekre. Ha kudarc éri a gyerekeket, legtöbbjük kedvetlen, nem próbálkozik újra, kifogásokat keres, mást okol és hibáztat, éppen ezért nagy szükségét látom az optimizmus gyakorlásának. A sok bátorítás, dicséret mellett a pozitív megerősítéseket gyakoroltuk. Erősségeink, jó tulajdonságaink felsorolása néhány eddig ismert, használt kifejezéssel ki is merült, ezért a megerősítő kártyákkal próbáltuk szélesíteni a palettát. Kedvükre válogathattak a gyerekek, a nekik legtetszőbb, legjellemzőbb lapokat gyűjtötték össze, beírták a szövegbuborékokba. Megbeszéltük, hogyha ezeket használják is, akkor sok jó dolog fog történni velük. Jó volt látni az izgatott, vidám arcokat. Ezután kellett egy nagyon boldog, elégedett, erőtől sugárzó tükörképet rajzolniuk.
A téma közel állt a gyerekekhez. Nagyon bölcs dolgokat említettek, s pontosan megfogalmazták, hogy mi kell ahhoz, hogy egy barátság működőképes legyen. A belső tulajdonságokhoz állatokat rendeltünk, melyekből néhányat állatsablon segítségével lerajzoltak a gyerekek.
Mi az oktatási segédanyagban levő gyakorlatokat igyekeztünk elvégezni és mivel a társas kapcsolatok volt a havi tematika, ezért a barátságról beszéltünk.
Mindenki külön beszélt a számára fontos emberről, barátról, mindehhez pedig pozitív érzelmeket próbáltunk fűzni : pl. szeretet, bizalom, őszinteség stb.
Zárógyakorlatként elvégeztük a pókháló gyakorlatot, ami egyfajta szociometriai tényezőként is értelmezhető volt számunkra, ugyanis a csoporton belüli társas kapcsolatokra is fényt derített, azonban mégiscsak együtt voltunk.
A mi csoportunk is volt Bella koncertjén, ami egy igazi meglepetés és élmény volt, azóta is egyre többet hallgatjuk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalt, néha magunkban is dúdolva pl. szüneten.
Köszönjük Bella !