Az első boldogságórán a háláról beszélgettünk, miközben kikerekedett a kis csapatunk hálavirága.
Kiváló alkalmat teremtett arra, hogy megosszuk egymással azt, amiért és akiért hálásak vagyunk.
Örömteli élmény volt!
Boldogságóra Alapprogram
Szeptember 21 – A HÁLA világnapja
A gyerekek a Hála világnapja alkalmából saját szavaikkal fogalmazták meg, miért éreznek hálát. Őszinte és szívet melengető gondolataikban gyakran említették a családjukat, barátaikat, az otthon melegét, valamint azokat az apró örömöket, amelyek boldoggá teszik őket a mindennapokban. Szavaik egyszerre voltak meghatóak és elgondolkodtatóak, tükrözve, hogy a hála érzése már egészen fiatal korban is milyen mélyen jelen lehet.
Nőtincsi Vár-Lak Óvoda és Bölcsőde
Hála a csoportunkban
A szeptemberi Boldogságóra témája a Hála volt. Az új nagycsoportosok már nagyon várták a Boldogságórát. Bemutattam nekik Boldog Dórát, a bábunkat. Beszélgettünk a Háláról. A boldogságkutatók szerint ez az egyi leghatékonyabb boldogságszint-növelő technika. Majd Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatait csináltuk. Táncoltunk Bagdi Bella zenéjére. Elbáboztam a Hálafa történetét. Játékos feladatként mindenki elmondta, hogy kinek hálás és miért? Majd rajzoltak egy rajzot annak, akinek hálásak. Végezetül elkészítettük a közös őszi hálafánkat. A gyermekek nagyon ügyesek és figyelmesek voltak. Tetszett nekik ez a témakör.
A nevelési évet rendhagyó módon a „Boldogító jócselekedetek” témával kezdtük. Már évek óta ez a téma december hónapban kerül sorra, mivel az ünnepekre készülve már hagyománnyá vált óvodánkban a jótékonysági gyűjtés, általában egy rászoruló intézmény javára.
Augusztusban segítségkéréssel fordult hozzánk egy régi óvodásunk, aki azóta már gimnazista. Sajnálatos halálesetek és betegségek miatt a családja nehéz helyzetbe került, így tartós élelmiszer gyűjtést szerveztünk a család javára.
A gyermekekkel a csoportban több alkalommal szóba került a gyűjtés, a szülőket kértük, hogy vonják be a gyermekeket, otthon is legyen szó a segítő szándék fontosságáról.
A zárófoglalkozás alkalmával a nagycsoportos korú gyermekekkel dolgoztuk fel a témát, kerestük a jó és nem helyes cselekedetek közti különbséget, olyan élethelyzetekről beszélgettünk, melyet már ők is megéltek és valakinek a segítségére számítottak vagy ők nyújtottak segítséget.
Végül közösen csomagoltuk az összegyűlt élelmiszereket.
Az első Boldogságóránkat szeptember végén tartottuk meg összevont 1-2. osztályban. A „Napimádás” relexációs gyakorlattal kezdtünk. Ezután meghallgattuk a hónap dalát, mellyel ráhangolódtunk a témára. Megbeszéltük, miért lehetünk hálásak a mai nap,
majd felsoroltunk olyan dolgokat, amik természetesek, és csak akkor szembesülnénk
az értékükkel, ha hiányoznának a napunkból! (reggel/napközben/este)
Látszott a gyerekeken, hogy soha nem foglalkoztak még azzal, hogy megfogalmazzák az ilyen jellegű érzéseiket, gondolataikat. Először én mondtam el, kinek voltam legutóbb hálás és miért, majd mindenki sorban elmesélte a kis történetét, a többiek figyelmesen hallgatták.
Elolvastam a Hálafa történetét, és hosszasan beszélgettünk arról, milyen dolgokért lehetünk hálásak és kiknek, mivel szokták meghálálni a segítséget, vagy kedvességet, illetve hogy hogyan kapcsolódik össze a hála a boldogságérzetünkkel. Ezután felálltak, és odamentek társaikhoz, megölelték egymást, és elmondták, ki miért hálás a másiknak. Elkészítettük a Hálakertünket is. Virágokat színeztek és nyírtak, majd egy tojástartóba ragasztottuk azokat, és elmondták, kire gondoltak színezés közben.
A Hálakert az osztálytermünket fogja díszíteni, és valahányszor ránézünk, mindig eszünkbe fog jutni, hogy miért is érdemes kifejeznünk a hálánkat a másik ember felé.
Az órát meditációval zártuk: „anya szeret, apa szeret, biztonságban vagyok….”
….hogy ne engedjük el a Hála témakört októberben sem, mindenki elkészítheti majd a Hálagyöngysorát. Amikor valamiért úgy érzi, hogy hálás lehet valakinek, ráfűzhet egy gyöngyszemet. Október végén megnézzük, kinek lett a leghosszabb a gyöngysora. A gyerekek megtarthatják, vagy oda is ajándékozhatják majd valakinek.
A hatodik osztályos tanulókkal a Boldogságóra program keretében az optimizmus, azaz a pozitív gondolkodás témáját jártuk körül. Az óra során beszélgettünk arról, mit jelent optimistának lenni, és hogyan segíthet ez a nehéz helyzetek kezelésében.
Egy rövid történet segítségével rávilágítottunk, hogy ugyanazt a helyzetet lehet pesszimistán vagy optimistán is szemlélni – és ez kihat a hangulatunkra és döntéseinkre is.
A tanulók ezután kreatív feladatot kaptak: vagy egy nehéz helyzetet írtak át pozitív végkimenetelű történetté („Pozitív forgatókönyv”), vagy személyes „Napfény-naplót” készítettek, amelyben az aznapi örömeiket gyűjtötték össze.
A gyerekek nagy lelkesedéssel vetették bele magukat az alkotásba, és meglepően mély gondolatokat fogalmaztak meg.
Az óra végén közösen összegeztük, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy minden jó – hanem azt, hogy a nehézségek ellenére is kereshetjük a jót. A visszajelzések alapján a tanulók pozitív élménnyel és motiváló gondolatokkal zárták az órát.
Az optimizmus gyakorlása a 2. számú napközis csoportban
„Nagyon kevés kell a boldog élethez; mindez benned van, abban, ahogy gondolkodsz.”
(Marcus Aurelius)
Októberben a pozitív gondolkodás gyakorlását állítottuk a boldogságóra középpontjába. Az optimista szemlélet abban segít, hogy a gyerekek minden helyzetben a lehetőséget, a fejlődés és a tanulás oldalát lássák. A kutatások is alátámasztják, hogy a bizakodó hozzáállás erősíti az önbizalmat, javítja a lelki jóllétet és kitartóbbá tesz a nehézségekkel szemben.
A Komplex Alapprogram művészeti alprogramjához kapcsolódva zenehallgatással és kézműves tevékenységgel dolgoztuk fel a témát. Meghallgattuk a hónap dalát. A zene élményt nyújtott. Ráhangolt a derűs érzésekre és motiválta a gyerekeket abban, hogy saját élményeiket, gondolataikat is megosszák.
Játékos feladatként pozitív érzelmeket kifejező emojikból tablót készítettünk, ami segítette a gyerekeket abban, hogy felismerjék és kifejezzék érzéseiket. Ezt követően közösen fogalmaztunk meg optimista mondatokat a mindennapi élethelyzetekhez kapcsolódva. A tanulók megértették, hogy a nehézségek nemcsak akadályt, hanem új lehetőséget is jelenthetnek és az előremutató szemlélet sokszor elvezet a megoldáshoz.
A foglalkozás végén beszélgettünk arról is, hogy a derűs gondolkodás és a humor hogyan segíthet az iskolai kihívások, a baráti nézeteltérések vagy akár a családi viták megoldásában. Lelkesen osztották meg saját példáikat, és kimondták: ha bizalommal és derűsen közelítünk a helyzetekhez, az események is kedvezőbben alakulhatnak. Mindenki megtapasztalhatta, hogy az életöröm és a remény erőt ad a mindennapokhoz, és segít abban, hogy bátrabban tekintsünk a jövő felé.”
Figura Tünde
napközis nevelő
Kiskunmajsa, 2025. 10. 09.
Az idei tanévben újra elkezdtük a Boldogságórákat, ráhangolódásként egy ölelős játékot játszottunk. Miután körbeértek az ölelések, arról beszélgettünk, milyen érzés volt, mikor megöleltek…
Hálás szívvel gondoltunk vissza az átélt nyári élményeinkre, és örömmel töltött el minket, hogy újra együtt lehetünk. Felolvastuk Varga Katalin: Milyen a jó óvodás című meséjét. Mivel nagycsoportosok lettünk, átbeszéltük a gyerekekkel, hogy nekünk kell példát mutatni a többieknek. Buzdítottuk őket, hogy segítsenek beilleszkedni a legkisebbeknek, támogassák a középsősöket ha szükségük van rá.
Mindennapjainkba is igyekszünk belecsempészni azokat a pillanatokat, amik melegséggel tölthetik fel a szívünket. Új szokásként hála kézfogással köszönjük meg egymásnak a közös játékot minden mozgásos foglalkozás végén.
A hála gyakorlása volt a mai téma. Terveim szerint sikerült. Sok gyerek volt gyorsan elfáradtak. A virágokat kiszínezték majd azoknak adták oda, akit barátjuknak tekintenek. Relaxáltunk is.