A Hála Világnapja alkalmából az óvodánk csoportjainak plakátjai.
Budaörsi Csillagfürt Óvoda
Boldogságóra Alapprogram
A hála
A Boldogságóra foglalkozásokat az Alsópáhoki Szivárvány Óvodában kezdtem el oktatni. A saját csoportomban a Nyuszi csoportban tartom a középsős ovisaimnak. 16 középsősöm van, 8 kisfiú és 8 kislány. A 2025/2026-os tanévet kezdhettem Velük miután óvodát váltottam. Úgy érzem, hogy egyre szorosabb a kapcsolatom a gyermekekkel, illetve a kollégákkal egyaránt.
A hála foglalkozást megelőzte egy alkalom amikor a gyermekekkel elkészítettük a Boldogság várát, hogy láthassák azt a helyet minden nap maguk előtt, ami előttünk van minden nap. Attól a naptól fogva, hogy elkészítettük az álom várunkat a gyerekek minden áldott nap emlékeztették a szülőket, hogy milyen szép helyen leszünk Mi majd.
Illetve, azt is elmesélték, hogy milyen jól érezték magukat miközben elkészítettük a várat.
A hálával kapcsolatban a gyermekeknek elmondtam, hogy mi is a hála miután a relaxációval felkeltettem a gyermekek érdeklődését és segítettem nekik kicsit megpihenni, megnyugodni és a testüket felkészíteni erre a csodálatos kalandra. Ezt követően pedig elénekeltük Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem című dalát. Közben táncoltunk és rengeteget nevettünk. Így készen álltunk mindnyájan, hogy átbeszéljük mi is a hála. Megbeszéltük, hogy a hálát nagyon sok mindenért érezhetünk. Elmeséltem Nekik, hogy én hálás vagyok azért, hogy az Ő óvó néniük lehetek, azért, hogy ma felébredtem azért, amiért ők ide járnak az oviba. Illetve több példát is mondtam számukra, hogy magukénak érezhessék a példák alapján ez a téma mit is jelent. Ezt követően pecséteket adtunk egymásnak a Gyűjtögetős játék keretein belül, majd elmeséltem a Hálafa történetét. A mese segítségével átbeszéltük a történetet és annak a mondanivalóját, így még jobban megértették, hogy mit is jelentett ez az érzés. Majd elkészítettük a tenyereinkkel a saját Hálafánkat. Ezt követően kiszíneztük a hála jelét és Bagdi Bella Boldog vagyok című dalára táncoltunk. Majd a gyerekek a foglalkozás végén elmondták, hogy mi volt a kedvenc részük a mai foglalkozáson és elmesélte mindenki, hogy ők kiért vagy miért hálásak. Mindnyájan a szüleiket mondták, szednek majd Nekik virágokat és leveleket, hogy ezzel kimutathassák hálájukat.
A gyerekek nagyon sok dolgot említettek amiért hálásak lehetünk, a rengeteg gondolat és kedves szó rá is nyomta a bélyegét a napjukra. Érezhetően türelmesebbek, kedvesebbek, figyelmesebbek voltak egymással, olyan gyerekek is játszottak együtt, akik előtte csak akkor játszottak egymással, ha épen úgy hozta ki a sors. A gyerekek többször is kiemelték a napban a jó dolgokat. Mindenki, amikor megkapta a labdát elmondhatta esetleges gondolataikat a hálával kapcsolatban miközben egy körben ültünk a szőnyegünkön.
Véleményem szerint a magyarázat és a mese is sokat segített a világos fogalmak kialakulásában. A gyerekek nagyon érdeklődőek voltak, így könnyű volt számomra az együttműködés. Differenciálni a mindfulness alatt a kisfiúkkal mást képzeltettem el, mint a kislányokkal, illetve a közös alkotás alatt volt, akinek többet volt, akinek kevesebbet segítettem képességeiket figyelembe véve. A gyerekek együttműködőek voltak, ugyanakkor gyakran utánozták is egymást. Én egy facilitátorként voltam jelen, illetve amikor én is bekapcsolódtam a játékba, hogy a gyermekekkel jobban átérezhessem a feladat nehézségeit. A gyermekek nagyon pozitívan számoltak be róla. Tetszett nekik, hogy ennyire érdekes volt, illetve örültem neki, hogy ők maguk is pozitívan számoltak be mindenről. Véleményem szerint, amit elterveztem mindent megtudtam valósítani, első próbálkozásként véleményem szerint megfelelő volt minden, természetesen a jövőben más elemek beillesztésével próbálom majd ki.
Én nem változtatnék a foglalkozáson a gyerekeknek így tetszett és így bevált, nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Megtanultam, hogy a gyermekeket nyugodtan, sok szeretettel és türelemmel nehéz érzelmekkel teli témákon át is el tudom kísérni. Boldog vagyok, hogy tudtam segíteni a saját eddigi módszereimmel és nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen ügyesen átugrották a gyerekek az egyes akadályokat, amik elöttük álltak már az első foglalkozás alatt. Számomra a legnagyobb élményt a közös alkotás adta. A Boldogságóra pozitívuma volt, hogy a könyv segítségével feltudtam úgy építeni a témát, ahogy a gyermekek számára érthető és elég biztonságot adtam nekik abban, hogy igenis jól végzik a feladatukat. Kihívást nekem az okozott, hogy a sok-sok kedves szót mind eltudjam vinni magammal, amit ezen a napon hallottam.
A mi osztályunk Bartos Erika meséjéhez készített illusztrációt, illetve épített LEGO-ból a Gellért-hegyre lakóházakat, építményeket, ahol a családok élnek. Közben a család jelentőségéről beszélgettünk, arról, hogy ki hogyan éli meg személyesen azt, hogy családban él. Volt aki azt emelte ki, hogy számára érzelmi biztonságot nyújt a család, a nyugalom, a védettség az érzelmi támogatás forrása számára ez a közeg. Volt aki a szeretetet, az elfogadást hangsúlyozta, ahol az embert elfogadják olyannak amilyen. Volt, aki a támogatást, az összetartozást tartotta a legfontosabbnak. Mindenki hálás lehet , hogy biztonságot nyújtó családi szeretet , támogatás veszi körül. Ahol legfontosabb értékek az egymás iránti tisztelet, megértés, megbecsülés, támasz nyújtás, mely igen nagy szerepet játszik a gyerekek fejlődésében, boldogságában.
A hála téma tovább gondolása céljából hála befőttet készítettünk, amire a gyerekek csillagokat ragasztottak és arra azt írták fel, amiért maguknak hálásak lehetnek. A hálabefőttet mindenki tetszés szerint díszítette.
A hála téma lezárásaként egy “Hála-fát” készítettünk. A gyerekek színes falevelekre írták le a gondolataikat, hogy miért hálásak. Megható, mély gondolatok születtek. Öröm volt olvasni!
Mivel új kis csoportos gyermekek érkeztek a csoportba, így közösen a hálafa történetének megismerésével dolgoztuk fel a Hála jelentőségét. A középső csoportosokkal spontán beszélgetések alkalmával egyénileg dolgoztuk fel a témát, a csoport összeszokását elősegítve ezek a beszélgetések közös kézműveskedések közben történtek.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
Ezen a boldogságórán az optimizmust gyakoroltuk a gyerekekkel. Felolvastam nekik az „Úgysemegy és Debizony” című mesét, ami segített megérteni, milyen fontos, hogy higgyünk magunkban, és ne adjuk fel akkor sem, ha valami elsőre nehéznek tűnik.
A mese után sokat beszélgettünk arról, hogy néha mi is viselkedünk úgy, mint Úgysemegy manócska, aki mindent lehetetlennek lát. Megtanultuk, hogy mindig érdemes pozitívan nézni a dolgokat, és bízni abban, hogy képesek vagyunk megvalósítani az álmainkat. A gyerekek elmesélték, mik azok a célok, amiket most még nem tudnak elérni, de hisznek benne, hogy később sikerülni fog.
A beszélgetés végén mindenki megkapta a remény és kitartás erősségi jutalmát, amely arra emlékezteti őket, hogy ha pozitívan látják a világot, minden sikerülhet. Meghallgattuk Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát is, majd kiszíneztük a kifestőt.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
A mai boldogságórán a hálát gyakoroltuk a gyerekekkel. Beszélgettünk arról, mi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban – például, ha valaki segít nekünk, ha van egy barátunk, aki mindig mellettünk áll, megvigasztal és bátorít. Közösen eljátszottunk néhány ilyen történetet is, hogy jobban átérezzük, milyen jó érzés, amikor hálát adhatunk.
Ezután meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok” című dalát, amely még inkább ráhangolt bennünket a pozitív gondolatokra. A gyerekekkel napokon keresztül gyöngyöt fűztünk, és minden gyöngyszem azt jelképezte, hogy valamiért hálásak vagyunk. A gyöngyökből végül egy karkötő készült, mindenki számára, amely emlékeztet minket arra, milyen fontos, hogy minden nap észrevegyük, miért lehetünk hálásak.
A boldogságóra témája a hála. Egy kis bevezetőt követően relaxációval indítottuk az órát. A „Körbe, körbe karikába” módszerrel, miközben kellemes, relaxációs zene szólt. Megbeszéltük, hogy mit éreztek közben. A legtöbben azt a választ mondták, hogy semmit, hisz ismeretlen dolog volt előttük. A következő lépés egy fotó elemzése volt, amelyen egy hálát kifejező nő volt látható. Beszélgetés módszerével átbeszéltük, hogy miért, milyen okból, kinek lehetünk hálásak. Nagyon sok ötletet vettetek fel a gyerekek. „család, tanáraink, barátaink, azért, hogy megszülettünk, azért, hogy van mit ennünk, van hol aludnunk stb… A számunkra legfontosabbat felírtuk a lányok egy-egy virágsziromra, a fiúk pedig egy-egy viráglevélre. Így együtt alkottuk meg a hálavirágot, melyet a tanterem falán helyeztünk el, hogy akár napi szinten rápillantva újra és újra fel tudják idézni. Megnéztünk egy youtube videót, amelyen egy aranyos hála dal volt, ennek szövegét és dallamát próbáltuk megtanulni több, de egyenlőre kevesebb sikerrel. Azért választottam ezt a dalt, mert stílusában, hangvételében közelebb áll az osztályhoz és ehhez a korosztályhoz. Ezt követte az Egy pohár tej történetének felolvasása. A hangsúlyozás miatt választottam azt, hogy én olvasom fel, majd közösen beszéljük meg. A gyerekek többségét megérintette a történet. Tovább beszélgettünk arról, hogy milyen újabb dolog fogalmazódott meg közben a hálával kapcsolatosan. A zárófeladatra elég sok időt kellett biztosítani. A gyerekek kaptak egy papírszívet. Színes ceruzával, esetleg filctollal bele kellett rajzolni, hogy miért hálásak. Nem volt megkötés, hogy hány rajzrészletet készíthet egy-egy tanuló. Az ötletekből sok volt, de a megvalósítás egy picit nehezen indult, de végül fantasztikus alkotások születtek, melyek a fotókon is láthatóak.
Ma a Megyei Könyvtárba látogattunk el, ahol egy nagyon jó történettel ismerkedtünk meg. Interaktív foglalkozás volt, a gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a mesét, majd válaszoltak kérdésekre.
A látogatás végén a kedves könyvtáros hölgyeknek elénekeltük iskolánk himnuszát.
Nagyon jó kis foglalkozás volt, biztos megismételjük!