A Tulipán csoportba járó gyermekek már három éve együtt óvodások, így egy igazán összeszokott, egymást jól ismerő közösséget alkotnak. Erősen kötődnek óvodájukhoz, társaikhoz és az őket körülvevő felnőttekhez. Érzelmeiket őszintén ki tudják fejezni, melegszívű, érzékeny gyermekek. Bár néhányuknál még megfigyelhető az óvodáskorra jellemző egocentrikus gondolkodás, ez valószínűleg a családi nevelési stílusból is eredhet. A csoport tevékenységei során jól együttműködnek, képesek a közös célokért összefogni, egymást segíteni. Udvariasak, elfogadóak, nyitottak a másság iránt, és figyelmet fordítanak környezetük védelmére is. A különböző témák feldolgozásakor ezekre a pozitív érzelmi és közösségi értékekre tudunk építeni. A „Hála” témakör feldolgozását relaxációs tevékenységgel kezdtük, amelyet légzőkártyával gyakoroltunk, így testileg-lelkileg ráhangolódtak a foglalkozásra. Ezután meghallgattuk a hónap dalát, „Szép nap, ölelj most át engem”, amely nagy sikert aratott a gyerekek körében – többen lehunyt szemmel, elmélyülten hallgatták. A zenei élményt követően elmeséltem „A Hálafa történetét”, amely beszélgetést indított a hála érzéséről. A beszélgetés során arra törekedtem, hogy a gyerekek megértsék: az életben nem az anyagi dolgok a legfontosabbak, hanem az érzelmek és az egymás iránti szeretet. Bár óvodáskorban még erősen jellemző az egocentrikus gondolkodás, a beszélgetés végére egyre több önzetlen, érett megfogalmazás született. A foglalkozás következő részében „hálaerdőt” készítettünk: nyírással és pasztellkrétával dolgoztunk, majd a gyerekek leírták (vagy lediktálták), hogy ki miért hálás. Az elkészült erdőt a csoport öltözőjében helyeztük el. Ezt követően meghallgattuk a „Boldog vagyok” című dalt, amely tovább színesítette a tevékenységet. A foglalkozás egyik kedvelt része a bábozás volt – a történet bemutatása után a gyerekek is lehetőséget kaptak arra, hogy saját előadásban újrajátsszák a mesét, amit többször is örömmel meg is tettek. A záró tevékenység során kiszínezték a Boldogság vára hála-szimbólumát, amelyet közösen felhelyeztünk a „boldogság lépcső” első fokára. Összegzésként elmondható, hogy a „Boldogságra nevelés” foglalkozás újabb szintet hozott a csoport életébe: a gyerekek nyitottabban, empatikusabban és érzelmileg érettebben viszonyulnak egymáshoz és környezetükhöz.

A gyerekekkel a hála fogalmával ismerkedtünk. Elmesélték ők miért hálásak. Készítettünk hála fát, valamint hála virágot, amit a saját csoport társainak adhattak át a gyerekek és elmondhatták, hogy miért hálásak, miért annak a gyermektársaiknak adják át.