A hónap témáját az Úgysemegy és Debizony mese segítségével dolgoztuk fel, a manónak új nevet adtunk: Úgyismegy.
Boldogságóra Alapprogram
Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
A „Célok kitűzése és elérése” témájú boldogságóra 4. osztályban kiemelkedően sikeres volt, főként a vizuális megközelítésnek köszönhetően. A diákok rendkívül élvezték a rajzos feladatot, mely során kreatívan ábrázolták a távoli és közeli célok különbségét. Ez a vizualizáció segített abban, hogy a gyakran elvont fogalmak kézzelfoghatóvá váljanak számukra. A célok 5 területhez való megfogalmazása nagyfokú elmélyülést és önreflexiót igényelt, amit a gyermekek – meglepően éretten – teljesítettek. A foglalkozás végére mindenki egy egyedi, személyes „céltérképpel” gazdagodott, ami motivációs eszközként is szolgál majd. A célok írásbeli rögzítése megalapozta a későbbi tervezés fontosságának megértését.
Az egyik októberi napon az iskolában borongós, esős reggelre ébredtünk. Az ablakon végigfolyó esőcseppek, a szürke égbolt és a hűvös idő mindenki hangulatát kicsit elkomorította. Már a nap elején érezhető volt, hogy a gyerekek csendesebbek, fáradtabbak, mint máskor. Úgy döntöttem, hogy a Boldogságóra keretében ma valami olyat csinálunk, ami nemcsak felvidít bennünket, hanem segít megtapasztalni, mit is jelent az optimizmus a mindennapokban.
A beszélgetést azzal kezdtük, hogy kinek mit jelent az eső: van, akit elszomorít, másokat megnyugtat. Innen indultunk tovább, és arról beszélgettünk, hogyan tudjuk a nehéz vagy szomorkás helyzeteket is pozitív szemmel nézni. A gyerekek ötletei nagyon kreatívak voltak – például, hogy az esőnek köszönhetjük a virágokat, vagy hogy a pocsolyákban is lehet ugrálni és nevetni.
Ezután kitaláltuk, hogy az esernyőinket nemcsak a védekezésre, hanem örömszerzésre is használhatjuk. Összegyűjtöttük az esernyőket, és elhatároztuk, hogy megtanulunk egy rövid, vidám táncot a Mary Poppins „Mosolyogni kell” című dalára. Amint megszólalt a zene, a gyerekek szeme felcsillant. A színes esernyők alatt forgások, ugrások és rengeteg nevetés követte egymást. A tánc közben egyre felszabadultabbak lettek, és a korábbi komor hangulatnak nyoma sem maradt.
A foglalkozás végén közösen megbeszéltük, hogy mit tanultunk ebből a napból. A gyerekek egyhangúan azt mondták: „Nem baj, ha esik, akkor is lehet jókedvünk!” – ami tökéletesen összefoglalja az optimizmus lényegét.
A tevékenység során a tanulók megtapasztalták, hogy a pozitív gondolkodás, a közös élmények és a mozgás segítenek átlendülni a nehezebb napokon. Fejlődött érzelmi tudatosságuk, együttműködési készségük, valamint az a képességük, hogy tudatosan válasszák a derűlátást a rosszkedv helyett.
A nap végére az osztályban újra jókedv és derű uralkodott – bebizonyítottuk, hogy egy kis optimizmussal, zenével és mosollyal még az esős nap is ragyogóvá válhat.
Furtai ÁMK Bakonszegi Zöldliget Óvoda
A gyerekeket a pozitív gyerek vagyok c. dallal hívtam a játékba. Erre már érkeztek is a meseszőnyegre, ahol várták őket a mese szereplői. Be is mutatkoztunk egymásnak, elmeséltük kinek milyen feladata van a mesében. A mese eljátszását követően a doktor bácsi mindenkit megvizsgált, megállapította, hogy ide egészséges gyerekek járnak. Majd a gyerekek kérésére a mese szereplőivel improvizáltunk táncot a dal újbóli meghallgatása során.
Relaxációs játékokkal folytattuk, mely segítette mégjobban a ráhangolódást a figyelem fenntartását. Előkerült a kosárból a szomorú és mosolygós smile, ezzel jót játszottunk, mindenki vidám lett, sikerült a gyerekeknek egymást megnevettetni, a szomorúakat felvidítani. A tükörrel is beszélgettünk, elmondtuk, hogy „tükröm, tükröm mond meg nékem mi az ami szép bennem?”. Itt próbáltunk egymásnak segíteni, akinek nem jutott eszébe magáról tulajdonság, annak adtunk ötleteket. A kedvencük a varázs fényképezőgép használata volt, amellyel sikerült lefotózniuk olyan pillanatokat, amelyek csak jók és szépek, hiszen ha belenéztek csak jót láthattak. A gyerekekkel zárásként párt alkotva a remény, optimizmus, erősség dalát hallgattuk meg, melyre táncoltunk és közben eljutottunk oda ahol varázsszemüveget is lehetett díszíteni. Akinek volt kedve alkotni az jött, aki táncolni szeretett volna az még táncolhatott.
Az októberi téma az optimizmus gyakorlása során készített képek.
Lelkes jelentkezők fotózkodtak „mosolymanókkal”.:)
A hónap témája az optimizmus volt, amelyet az Ölelés világnapján megvalósított foglalkozással kapcsoltunk össze. Bár a betegségek miatt a csoportlétszám ezúttal kisebb volt, a gyerekek nagyon aktívan és nyitottan vettek részt a tevékenységekben.
A foglalkozást egy közös beszélgetéssel kezdtük, amely során a „összecsaptak a fejünk felett a hullámok” kifejezést jártuk körül. Ennek kapcsán az érzelmek világába vezettük be a gyerekeket: mit érzünk, ha gondterheltek, szomorúak vagyunk, vagy éppen örömünkben sírunk? Megbeszéltük, hogy az öröm és a boldogság nem ugyanaz – egy édesanya például, amikor először veszi kezébe gyermekét, óriási örömöt érez, és ennek hatására akár örömkönnyeket is hullathat.
Ezután egy mesét mondtam el a vihartól félő Kishullámról és az őt vigasztaló Nagyhullámról, aki ölelésével segített testvérének megnyugodni, és együtt várták, hogy újra kisüssön a Nap. A mese után egymás átölelésével is kifejeztük a szeretetet és a megnyugvást. Megfigyeltük, milyen érzelmek tükröződnek egymás arcán — mindenki mosolygott. 🙂
A gyerekekkel közösen megállapítottuk, hogy az ölelés jókedvre derít, feltölt és megnyugtat.
Ezt követően kooperációs ernyő segítségével mozgásos játékot játszottunk: az ernyő mozgásával jelenítettük meg a víz különböző állapotait — a hullámzást, vihart, nyugalmat. A szavak („vihar”, „napsütés”, „mennydörgés”) hatására változtattuk a mozgás intenzitását, így a gyerekek testükön keresztül élhették meg az érzelmek változását.
A foglalkozás végén Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalára táncoltunk, tapsoltunk, dobbantottunk és énekeltünk. Zárásként egy közös „nagyölelés” és a „Szeretlek!” szó kimondása tette igazán meghitté és derűssé a pillanatot.
A gyerekek örömmel és felszabadultan vettek részt a foglalkozásban. A kisebb létszám lehetővé tette az intimebb, személyesebb kapcsolódást, ami különösen jól illett a téma hangulatához. A mesén és a mozgásos feladatokon keresztül sikerült érzelmi tudatosságukat fejleszteni, miközben megtapasztalták, hogy a negatív érzések is enyhülhetnek, ha odafigyelünk egymásra, és szeretettel fordulunk a másik felé.
Számomra ez a foglalkozás különösen megható volt. Jó érzés volt látni, ahogy a gyerekek megnyíltak, és bátran fejezték ki érzéseiket — akár szavakkal, akár mozdulatokkal. Megerősített abban, hogy a pozitív élmények, a közös mozgás és az érintés (például egy ölelés) milyen fontos szerepet játszik a lelki egészségben.
Úgy érzem, sikerült egy bensőséges, szeretetteljes légkört teremtenem, amelyben minden gyermek biztonságban érezhette magát. A jövőben szeretném tovább erősíteni ezt az irányt, és még több olyan tevékenységet beépíteni, amely segíti az érzelmek megélését és kifejezését.
Szeptember a Hála hónapja volt. A gyerekek nagyon nyitottak és kedvesek voltak, örömmel fogadták ennek a témának a feldolgozását. A fogalom ismertetése után beszélgettünk arról, hogy ki miért lehet hálás, mik azok a dolgok vagy kik azok a személyek akikért hálásak lehetünk, hogy vannak. Meghallgattuk a Hála dalt, minden mondatát megbeszéltük, „megízleltük”.
Az óra végén egy kört alkottunk, megfogtuk egymás kezét, és a mellettünk levőnek elmondtuk, hogy miért vagyunk neki hálásak, majd miután körbeértünk, véletlenszerűen új kört alkottunk. Ezt 3 alkalommal ismételtük meg, figyeltünk rá, hogy ne kerüljünk olyan mellé, akinek már elmondtuk a hálánkat.
Beszámoló a Boldogságóra program szeptemberi foglalkozásáról
Intézmény: Áldás Református Óvoda
Cím: 4642 Tornyospálca, Kossuth u. 111.
Korcsoport: nagycsoport
Téma: A hála gyakorlása
Foglalkozást vezette: Dicsőné Berecz Enikő
Időpont: 2025. szeptember hónap
A mai foglalkozás során a gyermekek érdeklődéssel és nyitottsággal vettek részt a tevékenységekben. A szervezés gördülékenyen zajlott, az eszközök előkészítése biztosította a zavartalan megvalósítást. A ráhangoló játékok oldották a gyermekek feszültségét, és elősegítették a közös munkára való hangolódást. A szívecske körbeadása és a mondókázás játékos formában erősítette az érzelmi kapcsolódást.
A relaxációs gyakorlatok mozgásos elemei sikeresen bevonták a gyermekeket az óra folyamatába. A mozdulatok utánzása segítette a testtudat és a figyelem fejlesztését. A kendős simogatás hatékonyan járult hozzá a kiegyensúlyozott légkör megteremtéséhez.
A téma bevezetésénél a gyermekek megtapasztalták a hála kifejezésének fontosságát. Az „AFGÉS” módszer alkalmazásával minden gyermek lehetőséget kapott az önkifejezésre. Ennek köszönhetően gyermekek többsége képes volt kimondani, miért hálás. Ez a feladat hozzájárult az empátia fejlődéséhez és a szociális készségek erősítéséhez.
A mesehallgatás során a gyermekek figyelmüket a történetre összpontosították. A mese feldolgozását segítő kérdések elősegítették a szövegértés és a gondolkodási képesség fejlesztését. A gyermekek személyes példákat is hoztak, amelyekből kiderült, hogy képesek összekapcsolni élményeiket a mesével.
A kézműves tevékenység során mindenki aktívan és érdeklődéssel dolgozott. A Hálafa elkészítése lehetőséget adott a kreativitás kibontakoztatására. A tenyérlenyomat technika fejlesztette a finommotorikát és az esztétikai érzéket. A közös fa szimbolikus jelentése erősítette a csoporthoz tartozás érzését. A boldogságmondóka közös elmondása vidám hangulatot teremtett az együttlét során.
A közös tánc oldott és felszabadult légkörben zárta a foglalkozást. A tevékenység komplexitása több területet érintett: érzelmi, értelmi, mozgásos és szociális kompetenciákat. A gyermekek közötti kapcsolatok erősödtek a közös élmények révén. A hála gyakorlása hozzájárult a pozitív érzelmi attitűdök kialakulásához. A foglalkozás illeszkedett az óvoda pedagógiai programjához és a Boldogságórák célkitűzéseihez. A családok bevonására irányuló feladatok tovább erősítették az óvoda és a szülők együttműködését.
Fejlesztési lehetőségként megfogalmazható, hogy a visszahúzódó gyermekeknek további támogatást kell nyújtani a megszólaláshoz. Összességében a foglalkozás eredményesnek bizonyult, és elérte pedagógiai célkitűzéseit
Az októberi boldogságóra keretein belül az optimizmus fogalmát jártuk körbe. A gyerekekkel közösen alkottuk meg – saját szavakkal megfogalmazva – az optimizmus definícióját, megbeszéltük, milyen az az ember, aki optimista. Kézműves tevékenységünk is volt az órán, amivel a téma lényegét szerettem volna elmélyíteni: fekete alapon satíroztuk sárga színű krétával papírból kivágott denevér körvonalát, így olyan hatást keltve mintha világítana a sötétben. Ennek azt a jelentést szántuk, hogy amikor a legnagyobbnak is érezzük a sötétséget, és nem látjuk a kiutat, akkor is mindig van remény, amelyben bíznunk kell, és hinni a legjobbakat.
Schneider Anita
A hála fogalmával foglalkoztunk, mit jelent hálásnak lenni, majd mesét hallgattak (A csodakantár), ebből szerepjáték is volt, majd hálaüzenetet fogalmaztak egymásnak. Továbbgondolásként a szülinaposoknak a régebb alkalmazott rajzos emlékkönyv helyett Hálakönyvet adunk egész tanévben, amely tartalmaz minden osztálytárs részéről egy rajzos üzenetet, amelyben egy hálaüzenet is van, ezeket pedig könyvecskévé fűzöm.