Számomra talán a legnehezebb az optimizmus hónapja. Na nem azért, mert nem vagyok optimista, sokkal inkább azért, mert a gyermekek nehezebben értik meg, hogy mit is jelent ez a szó. Annak érdekében, hogy könnyebben menjen az ismeretlen szó befogadása a játék tevékenységet „hívtam” segítségül.
A projekt témám az „Iciri – piciri kis tök” volt, így adott volt, hogy ebben a témakörben szervezek játékot. Az első és legfontosabb feladatom az volt, hogy a gyermekek elhiggyék, hogy a cél, amit magunk elé tűztünk ki, az sikerülni fog.
Egy térképet készítettem, amit körbe égettem, kávéval lefestettem a könnyebb asszociáció érdekében. A térkép a csoportszobánkat ábrázolta. Elsőként meg kellett festeni, hogy mi is van a térképen. Őszanyó elrejtette nekünk különböző tököket, a csoportszoba hét pontján. (meseszám) A térkép megmutatta azokat a pontokat, ahol tököt fogunk találni. Kis nyilak jelezték, hogy mikor, merre kell menni ahhoz, hogy felleljük a rejtekhelyeket. A térképen sorra haladtunk, a számozásokat figyelembe véve megkerestük az ősz kincsét, a tököt. Miután megtaláltuk, megtapsoltuk magunkat, hogy sikeresen megtaláltuk az elrejtett kincseket és megbeszéltük, hogy a csapatmunkának és a hitünket köszönhetjük, hogy mind egy szálig meglett. Csoportokba rendeztük őket fajták szerint, majd megbeszéltük az azonosságokat és a különbségeket is. Képeket osztottam ki a gyerekeknek, mely alapján párosítani kellett a képen látható tökfajtákat a megtalált tökökkel. Az egyik kislány nem ismerte fel elsőként, hogy melyik fajta látható a képen. Egy másik kisfiú biztatta, hogy: „Okos vagy, menni fog, csak bízz magadba!” Ennek a mondatnak köszönhetően úgy érzem, hogy a gyermekek megértették mi is azaz optimizmus, így sikeres volt az optimizmus érzésének átadás, átélése.
A tevékenység végén meghallgattuk a hónap dalát, amit már biztonsággal énekeltek a gyermekek, hiszen évről évre, hónapról – hónapra sokat hallgatjuk. A szülőknek köszönhetően hét különböző tökfajtával is megismerkedtünk, hiszen gyűjtőmunka keretén belül kerültek csoportunkba a különböző fajták. Ezúton is köszönöm a kedves szülőknek, hogy támogatják pedagógiai munkámat és színesítik a fogalkozásaimat.
Boldogságóra Alapprogram
A Hála téma feldolgozását rövid relaxációs gyakorlattal kezdtük.Majd ezt követően beszélgettünk a hála fogalmáról. Mindenki mondott egy mondatot amiért,akiért hálát érzett aznap.
Másnap egy Hála mesével kezdtem a tevékenységet,röviden beszélgettünk a mese mondanivalójáról. Egymáshoz fordulva minden gyermek akinek volt kedve elmondhatta a kiválasztott társának,hogy miért érez hálát iránta.
A téma zárásaként közösen Hála -fát készítettünk illetve volt aki Hála levelet is, egy rövid de annál szívhez szólóbb üzenettel.
A Makói Óvoda Kassai Utcai Tagintézménye 2024-ben gyűjtést szervezett a hódmezővásárhelyi Igéző Állatmenhelynek. Az adományokat a Boldogságórát vezető kolléganőmmel adtuk át. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy a következő nevelési évben is szeretném, ha egy összefogás keretén belül újból meg tudnánk ajándékozni a menhely lakóit. Annak érdekében, hogy minél több eledelt is összetudjunk gyűjteni kibővítettem a kezdeményezést az óvodánk négy tagintézményére. A szervezés során plakátot készítettem, melyben megfogalmaztam, hogy mit gyűjtünk, valamint azt, hogy nem csak az óvodánkba járó gyermekeket szeretném invitálni erre a nemes cselekedetre, hanem Makó város lakóit is. A négy tagintézmény három épületébe lehetett bárkinek vinni a felajánlást. Azok, akik csatlakoztak bármilyen formában a gyűjtéshez egy ajándék medált kaptak, amin szerepelt a következő mondat: „Én is segítettem”. A gyermekekkel rengeteget beszélgettünk a felelős állattartásról és arról, hogy milyen jó adni azoknak, akiknek nincs. Ebbe a gazdátlan állatok is beletartoztak. A beszélgetőkör során körbe adtuk a csoport kabaláját, Somát megsúgtuk neki, hogy miért vagyunk hálásak és miért szeretjük az állatokat. A foglalkozás végén szeretet simogatást adtunk társunknak, miközben elmondtuk neki, hogy „Hálás vagyok azért, hogy a barátom vagy!”
Az állatok világnapját intézményünkben az idei nevelési évben is ünnepeltük, révén, hogy az Örökös állatbarát” címmel rendelkezünk. A gyermekek lovas kocsikáztak, pónilovon lovagoltak. Megetettek lovakat, nyuszit és törpemalacot is. Fontosnak tartom, hogy a gyermekek értelmi és szociális készsége is fejlődjön, és igyekszek lehetőséget biztosítani a saját tapasztalás általi fejlődésre, valamint arra, hogy minél több érzékszerv által tudjanak a gyermekek tapasztalni.
Október 8.-án az adományt átadtam a menhelynek, akik hatalmas hálával köszönték meg a Makói Óvoda összefogását. A városi televízió is kiemelte a kezdeményezést amiról újságcikk és interjú is készült.
Interjú: https://mindigmako.hu/2025/10/az-allatok-vilagnapja-jegyeben-gyujtottek-a-makoi-ovisok-a-menhelyi-kedvenceknek/?fbclid=IwY2xjawNZ29RleHRuA2FlbQIxMQABHmbRQNu1NquO5Hjw-TB9g7A3cTk7WRfjrclv9PBYFmzW6ZenVmPduaHqV8Jn_aem_-CsoM2swmIEfpsLpphBYcQ
1-ES SZÁMÚ NAPKÖZIOTTHON, NAGYKÁROLY
A foglalkozás kezdetén felolvastuk „Úgysemegy és Debizony” című mesét, amelyben a két főszereplő szemléletén keresztül a gyerekek megismerhették, milyen különbség van a pesszimista és az optimista gondolkodás között. A mese segített megérteni, hogy a „meg tudom csinálni” hozzáállás mennyire fontos a mindennapokban.
A mese feldolgozása után közösen beszélgettünk arról, mikor érezték már a gyerekek azt, hogy valami nehéz, de végül mégis sikerült nekik. Ezután minden gyermek kapott egy „varázsgömböt” – ábrázoló lapot –, amelybe lerajzolhatták mindazt, amire nagyon vágynak, amiben szeretnének hinni vagy amit el szeretnének érni.
A tevékenység lezárásaként meghallgattuk „A pozitív gyerek vagyok” című dalt, amely jókedvű, bátorító üzenetével megerősítette a gyerekekben az optimizmus fontosságát. A dal közben sokan együtt énekeltek, tapsoltak, és vidáman mozogtak a zenére.
Tapasztalatok, megfigyelések:
A gyerekek érdeklődve és aktívan vettek részt a tevékenység minden részében. A mese mély benyomást tett rájuk, sokan megosztották saját élményeiket arról, amikor kitartással sikerült valamit megvalósítaniuk. A varázsgömbökbe készült rajzok színesek és ötletesek voltak, tükrözték a gyerekek vágyait, álmait és pozitív gondolatait. A dal közös meghallgatása és éneklése tovább erősítette a jókedvet és az összetartozás érzését.
Összegzés:
A foglalkozás hozzájárult a pozitív életszemlélet, az önbizalom és a kitartás fejlesztéséhez. A gyerekek megtapasztalták, hogy a hit önmagukban és az optimista gondolkodás segíthet abban, hogy álmaik valóra váljanak.
A gyerekek beszélgetés közben megfogalmazták, hogy miért hálásak, ezáltal felismerték az őket körülvevő szeretetteljes világot. Megemlékeztünk a Szív világnapjáról, melyet szeptember 24-én ünneplünk világszerte. Az óra elején megbeszélt hálaérzéseinket egy nagy szív alakú papíron le is jegyeztük, a szélét pedig mindenki saját kis névre szóló szívével díszítette fel.
A foglalkozás során Bartos Erika: Megsértődött a Gellért-hegy című meséje is elhangzott, mely olyan fontos dolgokra világított rá, mint a pozitív emberi kapcsolatok, a kedvesség és a hála érzése. A mese feldolgozása során színezőt is készítettek a tanulók. A hálakártyák segítségével vizualizáltuk érzéseinket, majd relaxációs zenével zártuk az alkalmat.
Szorgalmatos Mesekert Óvoda,Bölcsőde és Konyha
A nevelési év első foglakozása a Hála gyakorlása, mindig is egy kedves téma a gyerekek körében!
Nagyon szeretem hallgatni, ahogy mesélnek élményeikről, kinek miért hálásak. Megértik a mese mondanivalóját, figyelmesen végig hallgatták. Szívesen készítik a feladatlapokat, nagyon élvezik a zenéket. Kisebb csoportokban tartom a foglalkozásokat, hogy több idő jusson beszélgetni egy-egy adott témáról.
A 9. A-val októberben az optimizmusról beszélgettünk. Az óra elején megbeszéltük, hogy mi is egyáltalán az optimizmus, majd a kérdéskártyák segítségével részletesebben is körüljártuk a havi témát. A tanulók szerint az emberek testtartásából, arcáról, hangszínéről, beszédéből lehet észrevenni leginkább azt, ha valaki optimista. Ha valakinek nehéz fenntartani a reményt, az azért lehet szerintük, mert túl sok időt szentelnek a negatív dolgoknak, kitartás hiány, problémamegoldási nehézségei lehetnek. Az optimista sétát több tanuló is bemutatta, határozott, egyenes testtartással, enyhén megemelt fejjel, nyitott kezekkel. Az élet sokkal könnyebb lenne, ha mindenki optimistán gondolkodna. Ha a pesszimizmus eluralkodna a világon, akkor kizárólag a negatívra koncentrálnánk és nem haladnának előre, megrekednénk bizonyos fejlődési szinteken és végül teljesen elmagányosodna az emberiség.
A feladatok közül a „Meleg zuhany” címűt végeztük el, kicsit módosítva. Mindenki kapott egy lapot, amire felírta a nevét, majd körbe ültek, és mindenki az lapon szereplő tanulóhoz írt egy – egy pozitív, optimista tulajdonságot, jellemzőt, amit szeretnek benne. Amikor végeztek, akkor felolvasták a kapott tulajdonságlistákat. Voltak tanulók, akik nem akarták elhinni, hogy ennyi pozitív tulajdonságuk van, vagy hogy mi mindent tartanak pozitívnak bennük (pl. kifinomul, vicces, energikus, szorgalmas, stb.). A tapasztalat azt mutatta, hogy könnyebben mondtak másokról pozitív vélemény, míg amit kaptak, az nehezebben fogadták el.
A szeptemberi boldogságóránk témája a hála volt. A beszélgettünk arról, mit is jelent hálásnak lenni, és miért fontos, hogy észrevegyük a mindennapok apró örömeit. A gyerekek először bátortalanul, aztán egyre őszintébben beszéltek arról, hogy kinek lehetnek hálásak és miért.
Felolvastam a Hálafa című mesét nekik. Megbeszéltük, hogy melyik szereplő kinek hálás.
Ezután beszélgettünk a hála színeiről, ki milyen színűre képzeli a hálát, ha színekben kellene kifejeznie. Papírból faleveleket színeztünk a saját hálafánkra, mindenki olyanra színezte a levelét, amilyen színekkel a hálát szerinte ki lehet fejezni.
A hálafát az iskola folyosóján helyeztük el, hogy a többi osztály is gyönyörködhessen a fában.
Az állatok világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.
A szeptember a kollégiumban a megérkezés, az egymásnak való örülés és az új gyerekek megismerésének időszaka.
Kis nyári képkeresővel kezdtük a foglalkozást. Felidéztük a nyári emlékeket, mennyi mindenért hálásak lehetünk. Ezt követően az iskolakezdésről, az új helyzetek elfogadásáról beszélgettünk, és arról, milyen jó, amikor új emberek, új barátok kerülnek az életünkbe.
A foglalkozás végén egy kis ismerkedős játékkal közös tulajdonságokat kerestünk egymásban, végül meghallgattuk az ajánlott dalt.