Boldogságóra Alapprogram
Megküzdési stratégiák
Ezt az órát relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezután a téma bevezetéseként labirintus játékot oldottunk meg. Majd olyan helyzeteket idéztek fel a gyerekek, melyekről úgy érezték, hogy reménytelenek, kilátástalanok vagy félelmetesek voltak, de már sikerült túllendülniük rajta. Például többen említették, hogy kíváncsiak voltak, meg kicsit izgultak is, hogy milyen lesz az iskola, és, hogy meg tudnak-e birkózni az olvasás, számolás, írás tudományával. Ehhez kapcsolódóan olvastam fel nekik „A bugyelláris, a pipa meg a süveg” című népmesét. Megbeszéltük, hogy az életben többször kerülhetünk nehéz helyzetbe, de, ha kitartóak, optimisták vagyunk, akkor szembe tudunk nézni a kihívásokkal. Elmondták azt is, hogy ki szokott nekik segíteni a nehéz időszakokban, – legtöbbször anya, apa – illetve, hogy ők kinek nyújtottak már támogatást. Ezután színezős, rajzos feladatot oldottunk meg. Majd mozgásos feladat következett. Végül légző gyakorlattal lazítottunk.
Együtt eldöntöttük, hogy egy következő órán aktualizáljuk az e havi feladatot, és farsangi álarcokat készítünk, mely mindegyikére 1-1 megküzdési stratégiát fogalmazunk meg.
Tanulóim most is nagyon lelkesek voltak.
Máhr Attiláné
1. o. osztályfőnök
A téma feldolgozását az aktuális dal meghallgatásával kezdtük. Arról beszélgettünk, hogy miért fontos, hogy legyenek álmaink, és hogy azokat meg is valósítsuk. Mindenki elmondta, hogy mi az ő nagy álma, mit kell tennie azért, hogy az/azok meg is valósuljanak. Ezt követően a munkafüzetből kimásolt aranyhalakba rajzolták bele a gyerekek a nagy álmaikat.
Most is a mese meghallgatásával és megbeszéléséval kezdtük a foglalkozást. Az ő szintjükön még inkább csak érzik, mint értik, mi az a megküzdés, de a saját életükből sok példát tudtak felsorolni, ahol valamilyen nehézséget kellett leküzdeniük. Cipőkötést, víztől való félelmet, tanulási nehézségeket említettek, és a hegyeknek is ilyen neveket adtak. Ez könnyebb téma volt számukra, mint az előző.
Eddig a legnehezebb téma volt az elsősökne. Bár a mese kedves volt és a megbeszélés során úgy tűnt, értik is a lényegét, mondanivalóját, a saját céljaikra való átültetés nagyon elvontnak tűnt számukra. Nem tudtak elvonatkoztatni a tárgyi kívánságoktól. Ezt a témát is KIP-es órán dolgoztuk fel. Az egyik csoport készítette a felhívásban szereplő céltáblát, ami a legnehezebb volt számukra. Az, hogy ki milyen messze illetve közel van a céljai megvalósításához, sokuk számára nem volt megfogható. Egy másik csoport olyan feladatot kapott, hogy találjanak ki különböző foglalkozásokat és azt próbálják kitalálni, milyen céljai lehetnek azt a bizonyos foglalkozást űző személynek. Ez kicsit könnyebb feladatnak bizonyult.
A megküzdési stratégiák témakörével foglalkoztunk több órán is. Legpraktikusabb hozadéka az óráknak azok a megoldás keresési folyamatok voltak , amiket az osztályban lévő konfliktusok kezelésére próbáltunk alkalmazni. A gyerekek saját maguk próbáltak a megtanult stratégiákból választani, aztán konkretizálni a megoldást. Sok olyan probléma jött felszínre, amire nagyon jó alkalom volt, hogy megbeszéljük őket és felhívjuk rá egymás figyelmét, hogy mik azok, amin változtatni kell, ahhoz, hogy a közösség még inkább össze tartson.
Iskolai oszlopainkra is kikerültek az új témához kapcsolódó feliratok.
Szerettük volna a Valentin napot kicsit a szeretet és a hála tükrében ünnepelni. Az iskolai Boldogság Falunkra rövid ismertetést tettünk ezzel kapcsolatosan, illetve hála üzeneteket lehetett küldeni előre elkészített kártyákkal, nem csak diák társaknak, hanem tanároknak is. Az iskolát ellepték az egymásnak adott hálakártyák és a tanároknak küldött köszönő üzenetek. Így lett nálunk a Széchényiben a szerelem ünnepéből, inkább szeretet ünnepe :)…
Nehéz feladatnak éreztem a megküzdési hegységet, így inkább a biztonság felől közelítettük meg a feladatot. Mindenki elkészítette a rajzát. Nagyon örülök, hogy a csoportba járó gyerekek az otthonukat, a nagyszüleik otthonát és az iskolát rajzolták le annak a helynek, ahol biztonságban érzik magukat. Nagyon jó volt ezt hallani és érezni.