Boldogságóra Alapprogram
Februárban a megküzdés témaköréről beszélgettünk.
Megvalósításként 10 akadályból álló pályán kellett a gyerekeknek megküzdeni a medálért. Akadályok: alagút,keskeny padon átmenés,bordásfalon tériszony leküzdése,billegő híd,egy lábon ugrálás létrafokok között,bekötött szemmel akadályok kerülése,ugráló labdával szlalomozás,lufi átterelése karikán, emelkedő padon menés, kavicsok keresése üvegben amiben nem látták a gyerekek , hogy mi van mert beborítottam az üveget, így csak tapogatással „vakon” kellett a kavicsokat kiszedni kukorica közül, szivacsdababok és szúrós gesztenyehéj közül, havat tettem a harmadik üvegbe, abból kellett kiszedni a kavicsokat. Utána megbeszélgettük, hogy kinek melyik akadály volt a legnehezebb, miért, milyen érzés volt amikor pl-ul félt az üvegbe belenyúlni, vagy az emelkedő padon felmenni.Volt-e olyan már az életében amiért meg kellett küzdenie.Nagyon jó volt azt tapasztalni, hogy bár volt olyan gyerek aki félt egy-egy akadálytól , de mindenki teljesítette a pályát. A végén mindenki megkapta a jutalom medált.
Apró örömök! – már a téma címe is lenyűgözött, hiszen magam is törekszem minden apró örömöt érzékelni, észrevenni és örülni, örülni… Nagyon fontos, hogy rohanó világunkban a gyerekek figyelmét is felhívjuk az apró örömökre, megtanítsuk őket a cseppnyi dolgok feletti boldogságérzetre. A téma feldolgozása során a nebulókat és engem is sok-sok apró öröm ért. Az örömlistát még én jegyzeteltem, jól eső érzés volt, hogy most nem tárgyi örömöket soroltak a gyerekek, hanem családdal, barátokkal, társakkal, tevékenységekkel kapcsolatos örömökre asszociáltak. Nagyon bájos gondolataik voltak a \”Hálás vagyok …\” mondatok befejezéséhez. Csoportmunkában, kooperatív kerek asztalban dolgozták fel az érzékszervekkel kapcsolatos örömöket – ez látható a tabló közepén. Sarkok technikával újabb csoportok alakultak kedvenc évszakuk szerint, így készültek el a tablót körbeölelő rajzok. Remek hangulatot varázsolt a pantomim és a zárókörben megnevezett apró örömök is.
Nálunk a dobozok is örömmel énekelnek. Újrahasznosítottunk igazgatónővel. 🙂
A boldogságóra foglalkozását a hónap dalával kezdtük. ( Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dal )
Ehhez játékos mozdulatsort találtunk ki, ami igazodik a dal szövegéhez. Mozgásos tevékenységgel kombinálva sokkal fogékonyabbak lesznek az óvodáskorúak a dalt elsajátítani.
Nagyon élvezték a gyerekek , még a 3 évesek is végig együtt énekeltek velünk.
Ezután a beszélgető körben célokról ( álmainkról ) beszélgettünk.
Néhány gondolat a gyermekektől.
„Ha nagy leszek vadász szeretnék lenni. „ M.M. 4 éves
„Ügyes akarok lenni.” Cs.B. 3 éves
„Okos legyek az iskolában „B. Sz. 6 éves
Utána kitaláltuk, hogy a csoportunknak is legyenek közös céljai. Egymás után fogalmazták meg a Szivárvány csoport céljait.
( pl. Gyorsabban pakoljunk össze játékidő után, – Kérjük el társainktól a játékot stb.
Ezek azért voltak jók, mert a pedagógus elindította a gondolatokat, s a gyerekek önállóan fogalmazták meg ötleteiket.
Tízórai után került sor a Boldogvár meséjére. Lekapcsoltuk a villanyokat, gyertyát gyújtottunk, s a csengő megszólalása után kezdtük is ,, Kerekerdő kalandra hív téged……”
Kitűztünk egy közös célt az óvodába Minden ami maci….címmel kiállítást szerveztünk, amiben kértük a szülőket, hogy otthon gyermekeikkel készítsenek
macis alkotásokat.
Nagyon szép művek születtek, különféle vizuális technikákat használtak.
Foglalkozásunk a kiállítás megtekintetésével zárult.
Az óra eleji relaxáció és hónap dala után beszélgettünk, kinek mi okoz örömet. Majd az érzékszerveinket vettük sorra, aztán mindenki mutatott arra az érzékszervére, amelyikkel a felsorolt dolgokat élvezheti. Az óra második felében örömszerző tevékenységeket élvezhettek a gyerekek.
Végül a meditációval zártuk a témát.
Nap, mint nap feljebb és feljebb jutunk. Ha kitartóak vagyunk és nem lankadunk felérünk a csúcsra, s onnan gyönyörű lesz majd a „kilátás”.
A februári boldogságóránk témája, a megküzdési stratégiák volt. Nagyon várták már a gyerekek, hogy mesélhessenek róla, nekik mik jelentenek nehézséget, milyen akadályokba ütköznek az életük során.
Az óra elején arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy milyen érzések töltik el őket, amikor nagyon nagy boldogságot, örömöt élnek át, és milyenek akkor amikor valami rossz dolog történik velük. Egy hegyhez hasonlítottuk a megélt történéseket, hisz mélységeket élünk meg, amikor valami rossz történik velünk és szomorúak vagyunk, és magaslatokat, amikor olyan boldogok vagyunk, hogy szinte szárnyalnánk. Nagyon sok saját, megélt történettel gazdagodtunk.
Sok más feladat mellett, elkészítettük az indulathőmérőnket, de talán a legviccesebb az volt, amikor csukott szemmel kellett megérintenünk párunk orrát, lábfejét vagy kezét. Mindeközben meghallgattuk a hónap dalát.
Lerajzoltuk a megküzdés hegyeit, amelyen a gyerekek leírták, milyen általuk elképzelt akadályok állnak vagy állhatnak még előttük, amelyeket meg kell „mászni”, nem kikerülni, feladni, hanem pozitívan teljesíteni kell.
Megtanultuk minden nehézség, minden küzdelem csak erősít és előre visz.
Köszönöm nektek, csodás nap volt!