Az optimizmus témájának megbeszélését az Állatok világnapjához kapcsoltam, mivel a tanulók számára szemléletes, könnyen megfoghatóvá válik a fogalom. Környezetismeret tanóra elején megnéztük a Piper című animációs kisfilmet, melyben egy vízparti kismadár félelmével való küzdelmét és győzelmét láthattuk. A kisfilm megbeszélése során más állatoknak az élethez való optimista hozzáállásáról is beszéltünk. Ezt követően kitöltöttek az állatokról egy kvíz totót. Az állatvédelmi témahét keretén belül örökbe fogadott állatkánkat Lurkót megetettük, beszéltünk a házi állatok hűségéről, akik mindig szolgálatra készek. Az óra végén felelevenítettük a témahéten átélt élményeinket,a segítő kutyusokkal való találkozást és a Madártani Intézet gyűrűzést bemutató foglalkozását. Mindkét alkalommal sokat tanultunk az állatok életvidám, optimista viselkedéséről.
Boldogságóra Alapprogram
Kicsi elsősöknek elég nehéz bevezetni az optimizmus fogalmát, hiszen egy ilyen pici gyerek legtöbbször optimistán áll a világhoz, vagy pedig nagyon énközpontúan reagál… mikor, hogy.
Először fontosnak éreztem az érzelmeinkről beszélni, és megismerni őket.
Mesével kezdtem, ahol egy kisgyerek félt egy hétköznapi teendőtől, és a félelme egyre csak nőtt.
Majd elbeszélgettünk arról, velük történt-e már ilyen, és ők hagyták-e a félelmüket nagyra nőni. Beszélgettünk az érzelmekről, hogy milyen érzéseket szeretünk, melyeket nem, de hogy azok is figyemeztetnek valamire, és bármit érezni nem döntés kérdése. Az érzések csak úgy jönnek.
Először le is rajzoltuk őket, megbeszéltük ha dühösek vagyunk, akkor álljunk meg, és beszéljünk róla, hogy valójában miért voltunk dühösek, hiszen a düh egy jogos érzés, de mindig elfed valamit, van mögötte egy másik érzés. Egy-egy esetpéldán keresztül megkerestük ezeket.
Így nem tűntek már olyan felelmetesnek a negatív érzések. Megbeszéltük, hogy mindig akadhat olyan, hogy nem jó nekünk, vagy felelmetesnek tartjuk, de mi most már tudjuk hogy ezeket az érzéseket picit „közel kell engedni magunkhoz”, lerajzolhatjuk, beszélgethetünk róla, felvehetünk egy „másik szemüveget”, és akkor már megoldást is kereshetünk.
Fontos volt még, hogy kiemeltük, nem kell egyedül megoldani semmit, beszéljünk az érzéseinkről, mikor, mi esett rosszul, miért szomorodtunk el stb.
Azóta ha van bármilyen kis vita köztük, aranyosan igyekeznek megfogalmazni, mi is epp a bajuk, és ha dühösek, odajonnek szólni, hogy melyik „szörnyike”is ütötte fel a fejét. 🙂
Persze ez nagyon hosszú út, nem is megy egyformán, de az már jó, hogy kezdenek magukra es az érzéseikre figyelni. Ez az első lépés ahhoz, hogy tudják a helyzeteket később optimistán kezelni.
Az idén kicsi elsősökkel kezdtem el a boldogságóra programot.
A picikkel az első foglalkozáson körbesétáltuk az iskolai udvart és arra kértem őket, hogy figyeljék meg, mennyi szépet, érdekeset lehet észrevenni, ha egy picit odafigyelünk és tudatosan tesszük mindezt. Mivel sokan vagyunk, az osztályt 5 csapatra osztottam, és a nagy udvarunk 1-1 részén végezhették a minikutatást. 5-10 percenként „csatornát” váltottunk. Először a szemünket, majd a fülünket és az orrunkat, végül a kezünket (tapintás) használtuk. Óra végén összeültünk, és beszélgetőkör keretében átbeszéltük, mi mindennek örülhettünk, mi mindenben gyönyörködhettünk.
Következő foglalkozásokon már arról beszélgettünk, hogy mindezért hálásak is lehetünk, egyáltatlán mi az a hála, mikor érezzük. Kiterjesztettük az ő kis életükre is, hogy gondolják végig, ők most miért a leghálásabbak. Erről rajzot is készítettek, ami egy hétig díszítette a táblánkat.
Azóta pedig kis üvegbe gyűjtjük a „hála- kövecskéket”, ha valaki úgy érzi, hogy hálát érez épp, beledob egy színes üvegkavicsot, és elmondja 1-2 mondatban, mit jelképez az ő halakövecskéje. 🙂
Az idén kicsi elsősökkel kezdtem el a boldogságóra programot.
A picikkel az első foglalkozáson körbesétáltuk az iskolai udvart és arra kértem őket, hogy figyeljék meg, mennyi szépet, érdekeset lehet észrevenni, ha egy picit odafigyelünk és tudatosan tesszük mindezt. Mivel sokan vagyunk, az osztályt 5 csapatra osztottam, és a nagy udvarunk 1-1 részén végezhették a minikutatást. 5-10 percenként „csatornát” váltottunk. Először a szemünket, majd a fülünket és az orrunkat, végül a kezünket (tapintás) használtuk. Óra végén összeültünk, és beszélgetőkör keretében átbeszéltük, mi mindennek örülhettünk, mi mindenben gyönyörködhettünk.
Következő foglalkozásokon már arról beszélgettünk, hogy mindezért hálásak is lehetünk, egyáltatlán mi az a hála, mikor érezzük. Kiterjesztettük az ő kis életükre is, hogy gondolják végig, ők most miért a leghálásabbak. Erről rajzot is készítettek, ami egy hétig díszítette a táblánkat.
Azóta pedig kis üvegbe gyűjtjük a „hála- kövecskéket”, ha valaki úgy érzi, hogy hálát érez épp, beledob egy színes üvegkavicsot, és elmondja 1-2 mondatban, mit jelképez az ő halakövecskéje. 🙂
Szegedi Vörösmarty Általános Iskola
Hálás vagyok a természetnek!
Megfogalmaztuk mit jelent a hála. Hálatáviratot és hálagyöngysort készítettünk. Tornáztunk a Szép nap ölelj át engem című Bagdi Bella dalra.
Meséltem a gyerekeknek, hogy én mennyire hálás vagyok a természetnek, mert én fantasztikusan fel tudok töltődni a természetben. Ezt tudatosan használom is, ha úgy érzem fáradt vagyok, vagy nehéz időszakom van, tudom hogy időt kell szakítanom, hogy feltöltődjek a természetben. megbeszéltük, hogy ki mit szokott csinálni a természetben, ami örömet okoz, és amiért hálás. Kiderült a természet rengeteg lehetőséget biztosít a feltöltődésre.
Szorgalmi feladatként ők is készítettek fotót a természetben töltött pozitív élményekről.
Az ősz témakörén belül a boldogságóra anyagát feldolgoz átbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi is az az optimizmus, majd vizuális nevelés során optimista levélképeket készítettünk. Megnéztük, hogy milyen jó hatással van a mosolygás. Az időjárással kapcsolatban mondtunk példát arra, hogy minden rosszban van valami jó, például a gyerekekkel megbeszéltük, hogy milyen jó, hogy ősz van, lehullottak a falevelek, és mi csodálatos képeket készíthetünk belőlük. Sorra el is készültek a csodálatos alkotások, és bár fel volt ajánlva, hogy lehet mosolygós, vagy szomorú arcot készíteni, mindenki mosolygós arcú virágot, vagy oroszlánt készített.
A hónap témája az optimizmus volt, amelyet az Ölelés világnapján megvalósított foglalkozással kapcsoltunk össze.
A foglalkozást egy közös beszélgetéssel kezdtük. Ennek kapcsán az érzelmek világába vezettük be a gyerekeket: mit érzünk, ha gondterheltek, szomorúak vagyunk, vagy éppen örömünkben . Megöleltük egymást és a gyerekekkel közösen megállapítottuk, hogy az ölelés jókedvre derít, feltölt és megnyugtat.
A foglalkozás végén Bagdi Bella „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dalára táncoltunk, tapsoltunk, dobbantottunk és énekeltünk. Zárásként egy közös „nagyölelés” és a „Szeretlek!” szó kimondása tette igazán meghitté és derűssé a pillanatot.
A gyerekek örömmel és felszabadultan vettek részt a foglalkozásban.
Megerősített abban, hogy a pozitív élmények, a közös mozgás és az érintés (például egy ölelés) milyen fontos szerepet játszik a lelki egészségben.
Úgy érzem, sikerült egy bensőséges, szeretetteljes légkört teremtenem, amelyben minden gyermek biztonságban érezhette magát.
Szeptember hónapban járunk, megkezdődött a nevelési év. Csoportunk létszáma 27 fő. Vegyes életkorúak, 12 fő 3- 4 éves és 15 fő 5- évet tölti ebben a nevelési évben. Az első hónap nagyrészt a beszoktatással telt, az új gyerekek megismerésével és beilleszkedésüknek a segítésével. A hónap téma köre a hála gyakorlása volt. Elsősorban ezt a témát a nagyobb gyerekekkel dolgoztam fel. Ismertettem a gyerekekkel, hogy boldogságórákat fogok tartani, szeretném, ha ők is, aktívan részt vennének rajta. Tíz témakört dolgozunk fel 10 hónap alatt, amelyből az első a hála. Szeptember 21. -e a Hála Világnapja, ezért erre a napra tettem a téma feldolgozását. Miért is lehetünk, mi hálásak, ezt boncolgattuk. Szüleinknek hálával tartozunk, amiért annyit fáradoznak értünk, hogy legyen étel az asztalon, legyen tiszta ruha, amit felvehetünk, legyenek játékok, amivel játszhatunk. Megbeszéltük, hogy a pénzt, amiből vásárolni tudunk, azért dolgozni kell, mert fizetést csak akkor lesz. Testvéreinknek is hálásak lehetünk, hiszen egy jó testvére midig lehet számitani, a bajban is. Barátainknak is hálával tartozunk, hiszen velük lehet nagyon jókat játszani. A természetnek, annak a sok csodának, amit add. Az őszi falevelek, amelyek gyönyörűek, sokszínben pompáznak. A napfénynek, amely energiával tölt fel. A víznek, amely az élet forrása, mert víz nélkül nincs élet. A fa lombjának, amely árnyékot add. A gyümölcsöknek, zöldségeknek, amely sok vitamint tartalmaz, amitől mi erősek és energikusak leszünk. Elolvastam a gyerekeknek A hála fa történetét, amely nagyon tanulságos volt. Megbeszéltük, hogy miért volt szomorú és bánatos a fa és hogyan segítettek az állatok, hogy a fa la lelke meggyógyuljon. Több alkalommal is meghallgattuk a „Szép nap ölelj át engem” című dalt, a gyerekeknek nagyon tetszett.
Hála sétát is tettünk az óvoda környékén. Nagyon sok látni valót fedeztünk. Az idő kellemes volt a táj gyönyörű. A református templomba is betekintettünk. Festmény kiállításon is részt vettünk a Malom Gallériában. Megpihentünk a Vécsei parkban és a szökőkútban még a vízben is pancsolhattak. Nagyon tartalmas délelőtt volt, a gyerekek nagyon jól érezték magukat.
Ebben a hónapban Tök jó napi rendezvényünkre is készültünk. A hagyományoktól eltérően, ez most nem volt szülős rendezvény. Minden csoport készített pogácsát, a mi nagy sikert aratott. A gyerek a begyúrt tésztát, nyújtották, ki szaggatták, sajttal megszórták, tepsibe rakták, majd mikor megsült jó ízűen fogyasztották. A tornateremben közös népi dalosjátékokon vettünk részt. De csoportonként különböző helyszíneken volt kukoricamorzsolás, kép készítés magvakból és eldugott tök megkeresése. A Süni csoport feladata volt: mozgásosjáték a tornateremben, amihez tököket használtunk fel. A rendezvény végén a gyerekek báb előadáson vettek részt. Mindenki nagyon jól érezte magát a Tök Jó Nap-i rendezvényünkön, amiért ismét hálások lehetünk.
Óvodánk minden csoportja csatlakozott az Erdő ajándéka Mesefa mozgalomhoz. Szeptember 30.-án a, Magyar Népmese Világnapján az óvoda udvarán a gesztenyefa alatt minden csoportból egy óvónéni mesét mondott. A gyerekek csendben és türelemmel hallgatták. A mese címe: A kiskakas gyémánt félkrajcárja. A közös mesélést, emléklappal jutalmazták, amit hálásan köszönünk. A maci csoport meghívására a művelődési házban mese dramatizáláson vehettünk részt. A mese címe: A répa. A gyerekeknek nagyon tetszett a mese ezért, a nagyobb gyerekekkel mi is eljátszottuk a történetet.
Ez a hónap élményekkel és tartalommal teli volt, amiért szintén nagyon hálásak lehetünk
Októberi témánk: Az optimizmus gyakorlása.
Pöttömke eltűnik című mesével kezdtük a mai Boldogságórát. Kérdéseket tettem fel a mesével kapcsolatban, amire nagyon jó válaszokat kaptam. Relaxációs gyakorlattal egy kicsit megmozgattuk magunkat és előkerült Szomorú Szilárd és Boldog Blanka. Velük játszottunk sokáig, mert ez a játék mindenkinek nagyon tetszett.
Egymással szembe raktam két széket, melyeket leterítettem szép, színes kendőkkel. „Aki erre a székre leül, csak a jót látja meg a másikban.” A páronként leültetett gyerekek egymás jó tulajdonságairól beszéltek. Érdekes dolgokat mondtak, tanulságos volt hallgatni.
Kiskunmajsai Móra Ferenc Óvoda, Általános Iskola,
Fejlesztő Nevelés-Oktatást Végző Iskola, EGYMI
2025/2026
Boldogságóra – Optimizmus
Időpont: 2025. október
Helyszín: Szivárvány csoport,
Kapcsolódás: A zene világnapja – saját készítésű hangszerekkel zenélés, őszi gyümölcsnap, mosolygós arc színezése.
Az optimizmus azt jelenti, hogy jókedvűek vagyunk, és elhisszük, hogy minden jól fog sikerülni. Aki optimista, az akkor is mosolyog, ha valami nem megy elsőre — mert tudja, hogy újra megpróbálhatja.
• Ha elesel, felállsz és újra próbálod.
• Ha esik az eső, akkor is találunk benne valami jót — pl. ugrálhatunk a pocsolyában.
• Ha mosolygunk, ha jókedvűek vagyunk, a világ is szebb lesz körülöttünk.
Zenés hangulatkeltéssel megmutattam a gyerekeknek az elkészült hangszereket. Közösen kipróbáltuk, hogyan szólnak: rázás, kopogás, ütögetés, dobolás. A gyerekek felfedezték a különböző hangokat, ritmusokat.
Ezt követően a gyerekek meghallgatták Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, közben hangszereikkel együtt zenéltek és mozogtak.
A dal után beszélgettünk:
– Milyen volt a dal? Vidám? Jó kedvű?
– Milyen érzés volt együtt zenélni?
A gyerekek a zenélést követően asztalhoz ültek és közösen ízlelgették az őszi gyümölcsöket.
Megneveztük a gyümölcsöket, a gyerekek bátorítást kaptak, hogy kóstoljanak meg mindenfélét.
A gyerekek a hallott dal és a jókedv hatására kiszínezték a mosolygós arc sablont.
A boldogságóra során a gyermekek a zenélés, az alkotás és a közös élmények segítségével megtapasztalták, mit jelent optimistának lenni: örülni a zenének, a közösségnek, az ízeknek és a mosolynak. Az újrahasznosított hangszerek készítése a környezettudatosságot is erősítette, miközben minden tevékenység az öröm, pozitív érzések és sikerélmény köré épült.
Kiskunmajsa, 2025.október 20.
Készítette: Molnár Katalin