A lelki egészség világnapjához kapcsolódva az optimizmussal foglalkoztunk az elsőseimmel. A foglalkozást azzal kezdtük, hogy megkérdeztem a gyerekeket, halloták-e már azt a szót, hogy optimizmus. Volt, aki már hallotta, de a jelentésével még nem voltak tisztában.
Bevezetésként a „hervad a virágom, nyílik a virágom” relaxációt csináltuk. A következő játékba nagy lelkesedéssel vágtunk. Két csoportra osztottam az osztályt, a két csoport megpróbálta egymást megnevettetni. Nem volt könnyű dolguk, a gyerekek nagy fokú önfegyelmet mutattak, de aztán megtört a jég, hangos, önfeledt kacaj töltötte be a teret. Ez után beszélgetéssel folytattuk. Kértem őket, hogy idézzenek fel egy olyan élethelyzetet, amiről úgy gondolták, hogy nem fog jól alalkulni, majd mégis jó lett a végkimenetel. Sok példát tudtak hozni. Ezt követte a szemléletváltás nevű feladat, amiben viszont nehézségeket tapasztaltam, egyelőre nem igazán tudták megfogni a lényegét. Egy fordulattal áttereltem a beszélgetés abba az irányba, hogy próbálják meg átgondolni, miért is jó az, ha pozitívan tekintünk az egyes élethelyzetekre. Nehezen, de nagyon okos, jó meglátások születtek (nagyobb kedvvel vágunk a dolgokba, többet mosolygunk, mások kedvelik a társaságunkat). Így zártuk az első foglalkozást.
A második alkalommal a rágógumi gyakorlattal indítottunk. A gyakorlat jótékony hatását hamar felfedezték (bizsereg az állkapcsom). Összefoglaltuk, miről beszélgettünk az előző órán. Majd a munkafüzetben található témákat olyan módon vetettem fel, hogy csak arra a részére koncentráltunk, ami pozitív abban a bizonyos negatív történésben. Itt már jobban megfogták a lényeget, több nagyszerű pozitív meglátás érkezett. Ami igazán sikeresnek bizonyult, amikor én kértem őket, hogy hozzanak fel olyan helyzeteket, ami alapvetően negatív színezetű és többiek kerestek benne pozitív felhangot. Ebbe aktívan mindenki be tudott kapcsolódni. Ezt követően felolvastam a szomorú királykisasszony meséjét. Leleményes és mókás hozzászólások érkeztek annak kapcsán, miért lehetett szomorú és hogyan vígasztalnák őt meg. A foglalkozást meditációval zártuk.
Más tanítási órákon is bevetem azóta is az optimista hozzáállást, amikor egy-egy nem kedvelt vagy nehéz feladat áll előttünk. Sok mosolygó arc jelzi a sikerességet.
Boldogságóra Alapprogram
A második boldogságfokozó témánk alkalmával előkerült a csoportunk hálaszíve, majd a hála zenéjével relaxáltunk. Mesébe hívogató énekkel kezdtem a „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét. Mese után beszélgetéssel dolgoztuk fel a témát. A gyerekek elmesélték, hogy milyen esetben voltak boldogok és szomorúak. Nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak, szívesen osztották meg egymással az életünkben lévő szép és jó dolgokat, aminek érdemes örülni.
Ezután a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka”-játékkal szomorú és vidám csapatot alkottunk, melyben a gyerekek az arcukkal és testhelyzetükkel utánozták az érzelmeket.
A gyerekek belenézhettek az optimista tükörbe, ahol elmondhatták magukról, hogy mi a szép, a jó bennük. Ezután vegyes technikával elkészítették arcképüket és saját optimista szemüvegüket, amelybe az élet szép, jó dolgait rajzolták bele. A közös alkotásokat kiraktuk a folyosóra, megbeszéltük, értékeltük egymás munkáját. A hónap zenéjére örömmel táncoltunk, énekeltünk.
Tanulásban akadályozott felsősökkel is megpróbáltunk a Hála gyakorlásának témájával foglalkozni. Közösen készítettünk kézlenyomatot, melyek köré összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amiért hálásak lehetünk. Beszélgettünk a család, barátok fontosságáról, a köszönöm szó fontosságáról, varázs hatásáról.
Szeptemberi hónapunk a hála gyakorlásának jegyében telt. Tanulásban akadályozott gyermekekkel beszélgettünk a témáról és játszottunk. Közösen készítettünk Hála virágot, melynek szirmaira minden kisgyermek összegyűjtötte a számára legfontosabb dolgokat, amelyért hálás. Nagyon fontos dolgokat emeltek ki: család, barátok, édesanya gondoskodása, saját szoba. Élvezettel készítették a virágot. Bagdi Bella dalaira táncoltunk, közben nagyokat nevettünk és beszélgettünk. Csodás boldogságórát töltöttünk el együtt. Az óra végén hála cukorkát osztottak ki egymás között. Mindenki odaadta egy társának a cukrot, megfogalmazva, miért hálás neki. Közösen készítettünk egy Hála bödönt is, kiterjesztve az iskolára a témánkat, melyet kihelyeztünk a többi osztály részére, hogy gyűjtsünk bele minél több dolgot, amiért hálásak lehetünk.
Az optimizmus gyakorlását, az Ölelés Világnapján mutattuk be. Óvó nénikként fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek az élet szebb, jobb oldalát is láthassák, mert sok gyerek van, akiknek az otthonról hozott minta, a kevésbé napos oldalt mutatja be. Pozitív, optimista hozzáálásunkkal hisszük, hogy a gyerekek könnyebben tanulják meg mintázással azt, hogyan oldjanak meg hétköznapi problémákat. Bárkivel történhetnek rossz dolgok, de hogy hogyan reagálunk rájuk, az csak rajtunk múlik.
Az Alma együttes-Mutasd meg című dalával hangolódtunk a tevékenységre. Elmutogattuk a dalszöveget, szívet formáltunk az ujjainkkal, mosolyt varázsoltunk az arcunkra, megölelgettük magunkat, majd az égbe emeltük a kezeinket. Ez kellőképpen meghozta a jókedvet a csoportba. Egy nagy körbe leültünk a szőnyegre és a kör közepén papírszíveket helyeztünk el. A feladat az volt, hogy egy gyerek válasszon egy szívet magának, keresse meg a párját és akassza annak a nyakába, aki kedves a számára, akit szeretne megölelni, vagy éppen szeretné szebbé varázsolni a napját. Ezt addig csináltuk, amíg mindenkinek került szív a nyakába, végül jól megölelgettük egymást. Nagyon érzelemdús és megható volt látni, hogy a gyerekek megértették, azt hogy egy apró gesztus elég ahhoz, hogy valakinek jobb legyen a kedve, boldogabb legyen, hogy más legyen a hangulata, látásmódja.
” Minden gyermek megérdemli az esélyt, hogy nagyot álmodjon és hogy olyan gondoskodó kapcsolatot kapjon, amely mindent megváltoztat.”
Optimizmus gyakorlása
A „Boldogságóra” program keretében megvalósított „Optimizmus gyakorlása” című foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megismerjék mennyi jó dolog veszi őket körül a mindennapokban. A tevékenységek során arra törekedtem, hogy a gyerekek játékos, élményszerű formában tapasztalják meg a jókedv, a mozgás, a közös alkotás és az egymásra figyelés örömét.
A foglalkozást egy vidám, „Ha jó a kedved” c. mozgásos dallal indítottuk, ami segített a ráhangolódásban és a pozitív hangulat megteremtésében. Már az első percekben érzékelhető volt, hogy a gyerekek felszabadultan, örömmel kapcsolódtak be a közös éneklésbe és mozgásba. A gesztenyegyűjtő séta során lehetőségük nyílt a természet közelségének megtapasztalására, ami nemcsak mozgásos tevékenység volt, hanem a megfigyelőképességet és az együttműködést is fejlesztette.
A „Gesztenye fejek, szivecskék és az őszhöz kapcsolódó formák elkészítése különösen kedves része volt a foglalkozásnak. Fontosnak tartom, hogy a kézműves tevékenységek során ne csak a finommotorika fejlődjön, hanem az érzelmi intelligencia is, hiszen ezek az élmények mélyebb önismeretet alapoznak meg.
A Bagdi Bella dalok Rosszkedv elűző dalocska, Pozitív gyerek vagyok –beépítése a foglalkozásba nagyon hatékony eszköznek bizonyult a hangulat formálásában és az optimista attitűd erősítésében. A mozgással kísért zenés játékok oldották a feszültséget, és segítették a gyerekeket abban, hogy kifejezzék önmagukat. A rengeteg gesztenyével való közös játékok a közösségi élmény csúcspontja volt: a közös alkotás és az örömszerzés másoknak mindannyiunk számára maradandó élményt jelentett.
Összességében a foglalkozás elérte célját: A tevékenységek jól illeszkedtek az életkori sajátosságaikhoz, és lehetőséget adtak a differenciálásra, így minden gyermek a saját tempójában és képességeihez mérten tudott bekapcsolódni. Pedagógusként megerősítést kaptam abban, hogy a boldogságórák nemcsak a gyerekek jóllétét, hanem a közösség összetartását is erősítik. A jövőben szeretném még tudatosabban beépíteni a pozitív pszichológia elemeit a mindennapi nevelőmunkába, hiszen ezek a pillanatok valódi értéket teremtenek mindannyiunk számára.
Nagyon sokat beszélgettünk, a fő cél minden helyzetben pozitív gondolkodás erősítése.Csináltunk plakátot, hallgattunk zenét ,hajtogattunk Origami világnapjára.
Az állatok világnapjához közeledve, illetve a heti témánkat figyelembe véve az állatok segítségével merültünk el ebben a témában.
Ráhangolódásképpen beszélgetéssel kezdtük. Mindenki elhozhatta a kedvenc állatát plüss formájában az óvodába, melyeket egyesével bemutattak nekünk. Mindenki elmondta, hogy milyen állata van otthon, hogyan gondoskodik róla és megválaszolták azt a kérdést is, hogy miért szeretjük az állatokat.
Utána elmeséltem egy mesét, mely arról szólt, hogy a kis süninek miért volt hálás napja. Minden kisgyerek figyelmét lekötötte a történet, érdeklődve hallgatták. A meséhez kapcsolódóan kérdéseket tettem fel: Kinek mondott sün Samu köszönetet? Ti mikor és miért szoktatok hálásak lenni?
Ezután kicsit megmozgattam őket. Különböző állatok mozgását, hangját kellett utánozniuk. Minden bemutatott állat után, egy mondattal, hálát adtunk az adott állatnak( Köszönjük kutyus, hogy megvédesz és jó barát vagy!).
Befejezésképpen mindenki kiszínezte a kedvenc állatát.
Megnéztük Piper történetét, beszélgettünk az optimizmusról. Miért kell kitartónak lenni. Mindenki belebújt egy állat bőrébe és elmondta, hogy miért és miben kell neki kitartónak lennie. Majd megtanultunk különböző állatokat rajzolni. A megmaradt időben megismertük Úgysemmegy és Debizony történetét is. Ez a történet is tetszett a gyerekeknek. Kerestünk egyéni példákat is.