A novemberi boldogságórán a társas kapcsolatok ápolásának fontosságával foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, hogy miért jelent örömet és biztonságot, ha vannak olyan emberek körülöttünk, akikre számíthatunk, és hogyan tudjuk mi is erősíteni a barátságainkat, családi és iskolai kapcsolatainkat.
Az óra során közös játékokkal tapasztaltuk meg, milyen jó érzés együttműködni, figyelni egymásra és támogatni a másikat. A gyerekek megosztották egymással saját élményeiket is: mikor érezték azt, hogy valaki kedves volt velük, és mikor tettek ők valami jót másokért.
Elkészítettük osztályunk barátságláncát, mely jelképezi a csoport összetartozását.
Az óra meghitt, jó hangulatban telt, és segített a gyerekeknek felismerni, milyen fontos érték az egymás iránti figyelmesség, törődés és együttműködés.
Boldogságóra Alapprogram
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond u. Telephely
Ebben a hónapban a társas kapcsolatok témakörét dolgoztuk fel. Csoportunk harmadik éve alkot egy kis közösséget, ahol mindig is fontos volt nekünk, pedagógusoknak is a baráti kapcsolatok támogatása. Kezdetektől fogva figyelemmel kísértük a bontakozó baráti megnyilvánulásokat, és ezeket a saját eszközeinkkel támogattuk. Például mindig megengedjük, hogy egymás mellett üljenek étkezések közben, vagy aludjanak a délutáni pihenés során. Mára kirajzolódott, hogy kik azok a gyerekek, akik keresik egymás társaságát. Ők szinte mindig együtt játszanak, együtt tevékenykednek a kezdeményezések során. Természetesen, mint minden kapcsolatban előfordulnak konfliktusok. Ezeket többnyire a gyerekek oldják meg. Ebben az életkorban gyakori a panaszkodás, árulkodás egymásra. Ilyenkor, ha kell, segítünk. Ötleteket adunk nekik mi lehet a megoldás a konfliktusok feloldására. Csak akkor avatkozunk be, ha végképp nem tudják önállóan megoldani a felmerülő problémát. Egyre többször tapasztaljuk, hogy képesek egymástól bocsánatot kérni. A kibékülés után ott folytatják a játékot, ahol abbahagyták.
Az érzelemvadászat mondás nélkül is jól megy. Nagyon gyorsan észreveszik, ha valaki bánatos, vagy rosszkedvű a csoportban. Azt is érzékelik, ha mi felnőttek vagyunk bánatosak, és rákérdeznek az érzelmeink okára. Azonnal öleléssel reagálnak. A testi érintkezés, ölelés nagyon sok kisgyereknél megoldás szokott lenni, az érzelmek megbeszélése után a feloldásra. Az egymásnak való bemutatkozást egy telefonos játékkal játszottuk. A szituációs játék jó alkalom volt arra, hogy mindenki gyakorolja a csoporttársai teljes nevét, és a saját címüket. Játszottuk a „kis barátom hogy vagy” című játékot is. Itt is az érzelmeket kellett felismerniük saját magukban. Természetesen kellett segíteni nekik, mert a kifejezéseket még sokszor keresik egy-egy érzelem megfogalmazására.
A csapatmunka megjelent a csoportban. Egyre több olyan feladatot adunk nekik, melyeket vagy párosan, vagy kisebb, nagyobb csoportban kell megvalósítaniuk. Egyre ügyesebbek a csapatjátékokban is. Testnevelés foglalkozáson két csapat versenyzett egymással. A labdát kellett a fejük felett adogatni. Az a csapat győzött, ahol a labda hamarabb visszaért az első kisgyerekhez. Öröm volt nézni, ahogy figyeltek egymásra. A veszteség feldolgozása még nehezen megy. A kudarctűrő képesség még kialakulóban van több kisgyereknél. Azt is tanítanunk kell még nekik, hogy a győzelem nem jogosít fel arra, hogy a többieket kicsúfolják.
A hónap témájához kapcsolódóan beszélgettünk a helyes viselkedési formákról is. Ehhez egy olyan játékot készítettem nekik, ahol képeket kellett elhelyezni két táblán. Az egyikre a helyes, a másikra a helytelen viselkedési formákat kellett elhelyezni. Sokat beszélgetünk arról is, hogy kinek mi az erőssége. Egyre jobban érzékelik saját magukban és másokban is. Gyakran, szinte minden ábrázoló tevékenység után megkérdezzük a gyerekektől, hogy kinek melyik munka tetszik. A szépség észrevételére próbáljuk ráirányítani figyelmüket. Ebben a hónapban több kisgyerek is részt vett egy rajzpályázaton, ahol az egyik kislány második helyezést ért el. Megtekintettük közösen a kiállítást, ahol a második helyezettünket megjutalmazták. Örömmel tapasztaltuk, hogy a többiek büszkék voltak csoporttársukra. Olyan kifejezésekkel jutalmazták, hogy nagyon ügyes voltál, nagyon szépet rajzoltál. A szépség és a kedvesség erőssége is előbukkant, melyet mi is megerősítettünk.
A közösségek – legyen az család, baráti kör, testvéri kapcsolat, szerelmi kötelék vagy iskolai közösség – mind-mind abban segítenek, hogy érzelmileg stabil, boldog és kiegyensúlyozott emberekké váljunk. Támogatást, szeretetet és biztonságot adnak, miközben fejlesztik a társas készségeket és gazdagítják az életet.Plénum munkakörben beszélgettünk erről, fogalmazásokat hallgattunk meg és elemeztünk.
A novemberi boldogságórák igazán jó hangulatban teltek, hiszen két olyan feladatot csináltunk, amit a gyerekek mindig különösen szeretnek: elkészítettük a boldogság-fát, majd összeállítottuk az osztály barátsághálót.A boldogságfa különösen jól sikerült: mindenki a saját kezét rajzolta körbe, majd kiszínezve és díszítve tette fel a közös fára. Ahogy sorra kerültek fel a „levek”, szépen kirajzolódott, milyen sokszínű a csoportunk és milyen jól kiegészítik egymást a gyerekek. Jó volt látni, hogy mennyire büszkék lettek arra, hogy az ő kezük is része a közös alkotásnak. A barátság háló készítése szintén sok pozitív élményt hozott. A gyerekek lelkesen nevezték meg, kihez érzik a legszorosabb kapcsolatot, kivel szeretnek együtt játszani vagy dolgozni. A fonal lassan bejárta a kört, és egy színes, kusza, de nagyon szép háló rajzolódott ki pont olyan, mint egy valódi közösség. Külön öröm volt látni, hogy olyanok is kaptak figyelmet és kedves szavakat, akik a hétköznapokban kevésbé kerülnek a középpontba. Úgy gondolom, a mai alkalom nagyon szépen hozzájárult ahhoz, hogy még összetartóbb, még elfogadóbb közösséget formáljunk.
„Barátsághetet” tartottunk. Ez a témakör közel áll a gyerekekhez, a legkisebbek is könnyen megértik.
Hétfőn a reggeli körünket, mint mindig, simogatás körbeküldésével kezdtük, aztán oldalra fordulva megmasszíroztuk az előttünk ülő pajtásunk hátát a „Mit csinál a kis kezem?” kezdetű versikére, majd hátra fordulva viszonoztuk a kedveskedést. Mágnes táblára színes szíveket ragasztottam, minden színből kettő volt, erről lehetett választani. Az egyiket magukra, a másikat a barátjukra. Közben azt is elmondták, miért őt választották. Aztán székfoglalót játszottunk. A szabályt úgy módosítottam, hogy akinek nem jutott szék, az beleülhetett a pajtása ölébe. Nagy sikert aratott az új játék, lelkesen hívták pajtásaikat, hogy megmentsék a kieséstől.
Keddi körünkben a „Kis barátom hogy vagy?” játékot játszottuk, majd arról beszélgettünk, miért jó, hogy van barátunk. Jó volt hallani, hogy milyen tiszta érzéseik vannak, milyen egyszerűen tudják megfogalmazni azt, amin nekünk felnőtteknek gondolkoznunk kell.
Szerdán hoztam egy tányér kekszet, de sajnos csak kevés volt. Azért a biztonság kedvéért megszámoltuk a kekszet is, a csoport létszámát is, de így is arra jutottunk, hogy a keksz jóval kevesebb, mint ahányan vagyunk. Mit tehetünk? Hamar rájöttek hogy el kell törnünk, és így mindenkinek jut belőle. Miután megettük, arról beszélgettünk, hányféle módon tudjuk kimutatni a szeretetünket a barátaink, pajtásaink felé. A segítségadástól az ölelésig, rengeteg dolgot sikerült összegyűjtenünk.
Csütörtökön barátság képet készítettünk. Puzzle darabokra rajzolták magukat a gyerekek, amiket kisebb csoportokba úgy lehetett összeilleszteni, ahogy barátkoztak. Nagy képet is készítettünk tenyérlenyomatokból, hiszen így együtt vagyunk a Maci csoport, így is összetartozunk.
Pénteken újra székfoglalót játszottunk a gyerekek kérésére az új szabállyal, aztán barátságkört készítettünk mozdulat körbeadásával. Először mindenki a földre tette mindkét öklét, aztán indítottam a mozdulatot, amit mindenki sorban átvett: kinyitottam az egyik, aztán a másik tenyeremet, miután körbeért a mozdulat, fölfordítottam először az egyik, majd a másik tenyeremet, mikor ismét körbeértünk, megfogtam a mellettem ülő kezét, ő a mellette ülőét és így tovább. A végén már mindenki közösen fölemelte a kezét és úgy mondtuk együtt: Jobb velünk a világ!
A technika órát bevonva idén elkezdtem a saját ötleteimet is bevinni az órákba.
A színek és a közös munkával kicsit egymáshoz is közelebb kerülnek. Gyakorolják a türelmet és azt is jó együtt dolgozni.
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
November 11.-én volt a Nemzetközi dominó nap, mely alkalomból játszottunk egy kicsit a 3. osztályos tanulókkal. Kezdetben minél magasabb tornyot próbáltunk építeni, ami félig meddig sikerült is! Ha ledőlt a torony, nevettünk egyet majd újra próbálkoztunk. Ezt követően megpróbáltuk úgy elhelyezni a dominókat, hogy ha egyet eldöntünk, akkor azzal együtt a többi is elboruljon. Ügyeskedtek a gyerekek és nem adták fel, míg nem sikerült.
Ebben a hónapban a Támogató kapcsolatok témakörrel foglalkoztunk. Kedves kis üzeneteket küldtünk egymás hátára rajzolva. Szituációs gyakorlaton keresztül beszélgettünk egymással, hogy hogyan érezzük magunkat. Majd a végén barátság ujjlenyomatokat készítettünk. A gyerekek mindenki lapján készítettek egy-egy ujjlenyomatot, így mindenkié rajta van mindenki lapján. Ezt követően pedig különböző ábrákat igyekeztünk készíteni belőlük. Lettek kalapos kis emberek, állatok, napocska és még sok más.
November hónapban sok szép élménnyel gazdagodtunk, és öröm látni hogy gyermekeink – akik mini-kiscsoportosok és akiknek a társas kapcsolatok kialakítása fontos a mindennapokban, de néhány gyermek még nem boldogul könnyen, mert a kommunikáció sokszor nehézséget okoz – boldogulnak, nyitnak társaik felé. November hónap témája átöleli az egész évünket, nagyon fontos a kapcsolatok ápolása, építése, gyakorlása sok-sok szeretettel, elfogadással.
A foglalkozást egy sünis mesével kezdtem, aki nem osztja meg a játékát a barátaival, majd belátja, hogy egyedül nem is olyan jó játszani.
Képek alapján megbeszéltük, hogy milyen varázsszavak színesíthetik mindennapjainkat pl. Szeretlek! , Játszhatok veled? Megkérdezhetem mi a baj? Ezután elmondhatták saját szavaikkal, hogy miért jó, ha barátkozunk. Kis barátjukat meg is nevezték a gyermekek, nagy mosollyal karöltve és jó volt hallani, hogy eszükbe jutott milyen jó amikor a kis barátunk vár reggelente az oviban. Egyik ovisunk hozott egyik reggel az Anyukájával 26 db kivágott szívecskét, ezeket a szívecskéket a gyermekekkel zsírkrétával kiszíneztük és a foglalkozás végén odaadhatták kis barátjuknak akit kiválasztottak, hogy szeretnek vele játszani a csoportban. Figyelmesek voltak, mindenkinek adtak, akinél nem volt szívecske. Ezután táncoltunk a hónap dalára: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek. Ezt követően a boldogságvárunkban elhelyeztük a barátságjelünket.
Köszönöm, hogy vagytok nekünk piCinkék:)
Mészárosné Ádám Andrea, óvodapedagógus
óvodaigazgató-helyettes
November a „Társas kapcsolatok ápolásának” hónapja, ezért ezt a témát dolgoztuk fel a diákjaimmal. Az óra elején megbeszéltük, miért fontosak az életünkben a társas kapcsolatok. Szóba kerültek a társas kapcsolataink életünkre gyakorolt pozitív hatásai, a barátság, a szerelem és a család. Ezután elkészítettük a már szokásos szófelhőnket a WordArt program segítségével. Zárófeladatként mindenki készített egy digitális üdvözlőkártyát annak a személynek, aki a legfontosabb számára. Előzetes feladatként azt kértem, hozzanak egy olyan fotót, amin ők láthatók a megajándékozandó személlyel együtt, majd ezt a képet a mesterséges intelligencia segítségével átalakítottuk kifesthető képpé, de a diákok választhattak bármilyen más, nekik tetsző témát is, így születtek pl. Disney-stílusú képek is. Ezután terveztek egy üdvözlőkártyát, amire németül írtak néhány mondatot arról, hogy mit szeretnek legjobban a megajándékozandó személyben, milyen közös emlékeik vannak és hozzászerkesztették a mesterséges intelligenciával készült képet is. Néhány pozitív jelzőt, rövid üzenetet egy-egy csipeszre is ráírtunk, ezeket is átadhatják a nekik kedves személynek. És egy jó hír: néhány nappal a novemberi boldogságóra előtt tudtuk meg, hogy mi lettünk október hónap csoportja!!!
