Az optimizmus gyakorlása a VI B és VI C osztály tanulóival.
Boldogságóra Alapprogram
A hónap témáját a következő idézet megbeszélésével kezdtük: „A megbocsátás nem érzelem, hanem az a döntés, hogy elfogadjuk a másik személyt annak ellenére, amit tett.” Gary Chapman
A következőkben egy játékra kerűlt sor, melynek neve „az összegyűrt papírlap”, minden diák kapott egy piros szivet, feladatuk az volt, hogy kövessék az utasításokat.
A játék tanúlsága az, hogy „az emberek szíve olyan, mint a papírlap”. A benyomást, az emléket melyet a megbántott szívben hagyunk ugyanolyan nehéz lesz kitörölni, mint amilyen nehéz eltüntetni a ráncokat a papírlapról. Még akkor is ha megpróbáljuk kijavítani a hibánkat, bocsánatot kérünk a „nyomok” megmaradnak.
Az óra üzenete: „Mától kezdve, e pillanattól kezdve, légy megértőbb és türelmesebb! Amikor úgy érzed, hogy szétrobbansz gondolj az összegyűrt papírlap-ra.”
A megbocsátás nem felejtés, nem elnézés, nem is mentegetés, hanem a boldogság egyik legfontosabb forrása, egyik fontos eleme a pozitív „beállítódásnak”.
1. Pihenj eleget!
2. Minden reggel tűzz ki aznapra legalább 1 megvalósítható célt!
3. Vesd be az ágyadat!
4. Légy igazságos!
5. Táplálkozz egészségesen!
6. Keresd a társaidban a jót!
7. Tegyél másokkal jót, segíts nekik!
8. Adj sok szeretetet!
9. Bocsáss meg!
10. Tanulj!
Ezt a napot az egész napi mozgás jellemezte.
Szabad játékidőben összeépítettünk egy akadálypályát, melyben lépegetőt, babzsákot, karikát, téglákat, padot használtunk fel. Így lehetőség nyílt a gyerekeknek bármikor szabadon mozogni, s ha elfáradtak, leülhettek játszani.
Óriási volt a mozgásigényük, jó pár kisgyermek a játékidőt végig az akadálypályán töltötte.
A „hívódalunk” elénekelése után egy nagy körben helyezkedtünk el. A lusta király című mesét elmeséltem, s megbeszéltük, hogy miért fontos a mozgás, milyen nagy szerepe van az egészséges életmódra szoktatást illetően.
A tükörjátékot is játszottuk a gyerekekkel. Először én, utána pedig már ők mutogattak mozgásformákat, sportokat.
A zárókörben elmesélhették milyen sportot végeznek. A hobbi sportoláson kívül (kerékpár, motor, roller) többen vannak, akik egyesületi szinten sportolnak.
Ezután az elmaradhatatlan tánc következett a „jól érzem boogira” találtunk ki mozgásformákat. Önfeledten, boldogan énekelték és táncolták végig a dalt.
Tízórai után – mivel gyönyörű, meleg tavaszi idő volt – az udvaron játszhattak tovább. Csúszdáztunk, mászókáztunk, labdáztunk és lehetett motorozni, futóbiciklizni.
A sok mozgás miatt nagyon kiegyensúlyozott, derűs, boldog gyermekek vehettek körbe minket.
A megbocsátásról való beszélgetést egy idézet elolvasásával kezdtem, az osztályommal.
„Megbocsátani annyit tesz, mint elfogadni a másik emberben lakozó értéket még akkor is, ha helytelen cselekedetét elítéljük.”
Ezzel az idézettel kapcsolatban nagyon sok minden előjött a gyerekeknél, mit jelent az, hogy elfogadom a másikat? Mi az, hogy érték? Mit értünk helytelen cselekedetek alatt? Ezekről mindenki elmondta a véleményét. Ezt követően elkezdtünk beszélgetni az osztályban történt dolgokról. Volt egy diák, aki magától elkezdte sorolni, hogy milyen helytelen cselekedetei voltak az elmúlt hónapokban. Az osztály segítségével megbeszéltük vele, hogy az a cselekedet akkor miért nem volt helyes. A diákok elmondták, hogy sokszor akaratlanul bántjuk meg a másik embert a cselekedeteinkkel. Ezt követően minden diák leírta egy papírra, hogy milyen helytelen cselekedetet követett el osztálytársával/osztálytársaival szemben és, hogyan lehetett volna másképp megoldani. Láttam a diákok arcán, hogy nagyon elgondolkodtak ezen, 2-3 diák kivételével mindenki írt valamit, amivel mást megbántott.Aztán azt írták le, hogy ki az aki megbántotta őket, mit éreztek akkor és miért bocsásson meg neki. Sok diák nem szeretett volna szóban erről a dologról beszélgetni, ezért találtuk azt ki, hogy könnyebb nekik, ha leírják.
Téma: A fenntartható boldogság
A téma feldolgozása az elemi osztályok diákjainak és tanítóinak együttes részvételével zajlott. A tanítók ugyanis a gyerekek számára 7 próbás játékot szerveztek, melynek során a gyerekek kiválaszthatták, melyek azok a boldogságfokozó technikák, melyeket válogatva, variálva a lehető leghatásosabb metódushoz jutnak.
A tevékenység során lehetőségük volt megtapasztalni a közös játék örömét, az egymás bíztatásának, megsegítésének felemelő érzését. Az öröm mellett természetesen bőven volt részük testmozgásban, a célok elérése érdekében pedig stratégiákat is ki kellett dolgozniuk. Mindenki számíthatott segítségre akár a diáktársak, akár a tanító nénik részéről, így a sikerélmény mindenik gyermek számára biztosított volt a nap végére.
A gyerekek mindvégig érezték, hogy figyelünk rájuk, fontosak számunkra, hiszen egész évben azon dolgoztunk, hogy jobb legyen velünk is a világ!
Mit is jelent a fenntartható boldogság?
E tanév utolsó boldogságóráján, a 10-es Számú Általános Iskola VI B és VI C osztályával erre a kérdésre kerestük a választ.
Megemlítésre került a három fontos összetevő: a pozitív érzelmek, társas támogatás valamint a szokássá válás. A gyakori pozitív érzelmek, a boldogság fő ismertetőjegyei (öröm, élvezet, megelégedettség, nyugalom, kíváncsiság, érdeklődés, lelkesedés, energia, büszkeség). Bár lehet, hogy nem minden nap jó, de minden napban van valami jó, és ha sikerül megtalálni azt a bizonyos jót, akkor gyakrabban élhetünk át pozitív állapotokat és így boldog emberré válhatunk. Szerencsére ebben a tanévben mindkét osztály tanulói rengeteg pozitív élményben részesűltek: jeles bizonyítványok, tantárgyversenyeken/sportversenyeken elért kitűnő eredmények, élményekben gazdag kirándulások emlékei, önkéntesség, Karácsonyi Vásár, gyermeknapi program stb. Miközben felelevenítették sikereikeit, boldog pillanataikat, tudatosult bennük, hogy mindehhez erőfeszítésre és elszántságra volt szükségük, a felkészülés pedig jóval könnyebb volt, ha közben megkapták szüleik, barátaik, testvéreik támogatását. Ahhoz, hogy a pozitív gondolkodás beépüljön a mindennapokba, a tanult boldogságfokozó viselkedési stratégiákat szokássá kell alakítani, mégpedig, úgy, hogy rendszeresen, újra és újra megismételjük azokat a magatartásformákat, amelyek a leginkább hozzájárulnak a boldogságszintünk növeléséhez.
Az óra végén elkészült egy rajz, valamint egy montázs, melyet a következő idézet ihletett meg: „Végtére is az ember bárhol megtalálhatja a boldogságot.” (Robert Seethaler)
Téma: Apró örömök élvezete
A téma feldolgozása:
A tevékenységet körben állva kezdjük, egyik gyerek kezében egy “zenedoboz”, mely kézről kézre jár, miközben Bagdy Bella Imádok élni című dalát hallgatjuk. Amikor megállítom a zenét, az a gyermek, akinél épp a zenedoboz van, elmondja, mi az az apróság, aminek örül. A zenét többször indítom el, és állítom le, így elkészül az osztályközösség örömleltára, ugyanis a gyerekek elismételik, milyen apró örömforrások veszik őket körül.
Mesehallgatás következik, meghallgatják A szabadnap című mesét, amely egy lámpába zárt dzsinnről szól, aki annak örül a legjobban, hogy bárkinek kedvére teljesítheti a kívánságát a szabadnapján.
Ezután a gyerekek csoportban dolgoznak, minden csoport megfejti, milyen örömöket szerezhet a palackból kiszabadult dzsinn.
Az óra végén mindenki elkészíti az örömtérképét, melyet borítékba zárunk, a borítékokat pedig közös megegyezés alapján IV. osztály végén fogunk kibontani.
Ma megengedtük magunknak, hogy boldogok legyünk.Visszatekintve a tíz hónap eseményeire ,elmondhatjuk, hogy életünk legjobb döntését hoztuk meg amikor pályáztunk a Boldog óvoda címre. Másoknak is csak ajánlani tudjuk. Valami más, valami plusz, valami csoda.
