Boldogságóra Alapprogram
Itt a nyár, és óvodánkból kiröppentek a gyerekek nyaralni, új élményeket, boldog pillanatokat szerezni. A két csoportból óvodába járó gyerekekkel játékos formában beszélgettünk mikor érzik magukat boldognak. Képeket gyűjtöttünk, amit feltűztünk egy táblára. Otthonról és az óvodában történt eseményekről készült fotókról beszélgettünk. A hónap zenéjének éneklése mellett leszűkítettük a képeket az ,,Életünk 12 boldog pillanatára”. Minden gyerek egy virágot tehetett a kedvenc pillanatához.
Kedvenc mesénk volt ebben a hónapban Katajev: Hétszínvirág című meséje. A többszöri mesehallgatás után elkészítettük a közös hétszínvirágunkat: minden szirom egy – egy boldog pillanatunkat ábrázolta.
Decemberben egész hónapban a felsős tagozatban kitüztük célul, hogy nmindennap teszünk valami jót rejtve valakivel. Izgalmas hónapunk volt az iskolában, a diákok hol csokit rejtetetek iskolatársuk táskájában. Szép gondolatokat másoltak és rejtetek bele a kabátzsebekben. A szomorkodót megölelték. Szebbnél szebb ötletek, szép cselekedetek valósutak meg.
Az óvodásokkal és az alsós tagozatos diákok elénekelték a hála dalát, majd a legkisebbektől megtudtuk, hogy milyen sok erő és idő kell ahhoz, amíg a finom kenyér az asztalunkra kerül. Valamint, azt is, hogy érdemes segíteni a munkában, mert aki nem segít, annak nem jár a finom falatokból.
Jó megállni a mindennapok forgatagában meglátni és megláttatni, milyen jó, hogy van miért hálát adni. Rácsodálkozni a termények szépségére. Vigyázzuk meg, amit Isten ránk bízott a teremtett világot. Ne csak ezen az egy napon legyünk hálásak, hanem mindig figyeljünk Isten szerető, gondoskodó jóságára. Őrizzünk meg és becsüljünk, minden jót és szépséget, amiben részesülünk életünk során.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pong nevű 20 év körüli kislány. egy Ping nevű fiú udvarolt neki már évek óta. Egy bambuszdzsungel kellős közepén találkozgattak titokban. Mindketten jómódúak voltak, de a fiú szülei nem fogadták el a menyecskét. Túlzottan kényesnek tartották.
Őket azonban ez nem akadályozta meg tomboló szerelmükben.
Történt egyszer, hogy óriási vízözön árasztotta el az egész falut. A fiú szülei és Pong egy épület tetején rekedtek. Az együtt töltött órák során jöttek rá Ping szülei, milyen értékes lány ez a Pong. Ő biztatta és segítette a szülőket, és a menekülési útvonalat is kitalálta.
Ekkortól a szülők is megértették, hogy nem lehet elválasztani a fiatalokat egymástól.
Kitűzték tehát az esküvőt, összeházasodtak és lett egy Ping-Pong nevű kislányuk.Ez a kisunoka szépségével, jóságával betündökölte a nagyszülők életét.
Tanulság: Ne ítélkezzünk egymásról előre!
Mit is jelent minden gyermeknek, pedagógusnak ez a szó, hogy vakáció?
BOLDOGSÁG!!!!!
A Boldogságóra Program utolsó, a Fenntartható Boldogság témáját, a Boldog erdő- Kerekerdő mese meghallgatásával kezdtük. A mese tartalmának megbeszélése kapcsán felidéztük mindazokat a témákat, amelyekkel az idei tanévben foglalkoztunk. Ezt követően mindenki tetszése szerint kiszínezhette a boldogságfüzért, melyet felhelyeztük a Boldogságvár tizedik lépcsőfokára is, jelezve, hogy célba értünk. A Boldogság várába való bejutás örömére öleléslánccal zártuk az ez évi utolsó boldogságórát.
Az ajándékozás hónapjában a következő kérdésekre kerestük a választ:
Fontos-e az adakozás? Miért?
Mit jelent a következő közmondás: „Jobb adni, mint kapni.”
Miért rossz önzőnek lenni?
Hogyan érzed magad, amikor megosztasz valamit a barátoddal?
A jó cselkedetek, a segítségnyújtás boldogabbá teszik-e az embereket?
Mit jelent az együttérzés?
Mi az empátia?
Ahát és Nahát
Hol volt, hol nem volt, volt egy óriási erdő, ahol boldogan élt Ahát és Nahát.
Ez a két barát egy napon nagyon csúnyán összeveszett.
Fájt a szívük, de nem engedték el a sérelmeiket.
Hátat fordítottak és egymástól várták a békítő csodát.
Ám a csoda nem érkezett.
Sem innen, sem onnan. Egyik fél sem engedett.
Pukkadtak mindketten, mint a pöfeteggombák.
Egy langyos reggelen Ahát talált egy tükröt, melybe belenézett.
Varázstükör volt ez, melyben más valaki fájdalmát láthatta meg.
Ebben a pillanatban kétségbeesve felkiáltott: „Nahát!”
És rohant, míg meg nem találta barátját éppen a tóban fürödve.
„Gyere ki gyorsan, neked is meg kell nézned!
Varázstükör ez, te is vedd a kezedbe! Nekem belenéznem fájt,
Mert a te fájdalmadat láttam, melyet én teremtettem meg!”
Nahát értetlenkedve nézett bele és mit látott?
Ugyanolyan fájdalmat, csak Ahát szívéből érkezett,
A tükör nem csorbíthat semmilyen érzelmet.
Neki is fájt barátja fájdalma, így nyakába omlott és kérte őt: „Bocsánat!”
Ahát és Nahát saját fájdalmát meglátva megértette,
Hogy a barátság nem játszma, nem veszélyeztethette
Immár semmi. Egyetlen dolog volt már csak hátra:
Örökké tartó bizalmat tenni a barátságba.
Megbocsátás során terheket letenni
És egymást mindig, örökké szeretni.
Mert később az a szép, ami közben nehéz volt,
Arra jó emlékezni, amit kiállni nehéz volt.
Így lelt újra egymásra a két barát az erdőben,
Így lett boldog vége ennek a mesének.
(Közmondás: Amit nehéz volt kiállni, arra jó emlékezni.)