Az órát a dal meghallgatásával kezdtük, majd megbeszéltük az optimizmus-pesszimizmus fogalmak jelentését. Ezután a gyerekek páros munkában dolgoztak, a kódok segítségével összerakták a szórácsból a motiváló mondatokat és elmondták számukra mit jelentenek, üzennek ezek a szavak. Az óra további részében szituációkat beszéltünk meg és minden helyzetben a jót, a pozitívat emeltük ki.
Boldogságóra Alapprogram
Az optimizmus témáját ebben az évben összekötöttük egy gyalogló túrával a közeli erdőben. A gyerekek lelkesen készítettek egy színes plakátot, örömmel készültek a sétára. A túra napján optimizmussal telve indultunk az útnak, kellett is a pozitív légkör, hiszen hosszú útra vállalkoztunk. A séta közben sokat nevettünk, beszélgettünk az erdőben élő állatokról, madarakról. Előadást is hallgattunk egy erdész tolmácsolásában. A végén 12 kilométert tettünk meg az optimizmus jegyében.
Kisnánai Szent Imre Általános Iskola
A 6.osztályosok Kitartás indulót írtak a Baj van a részeg tengerésszel c. dal dallamára. Az indulót számítógépen szerkesztették.
A saját céljukat scratch alkalmazással képben is megerősítették.
Kisnánai Szent Imre Általános Iskola
A 6.osztályosok Kitartás indulót írtak a Baj van a részeg tengerésszel c. dal dallamára. Az indulót számítógépen szerkesztették.
A saját céljukat scratch alkalmazással képben is megerősítették.
A Boldogság program mai feladatában a diákok párokban dolgoztak: egyikük megosztott egy negatív élményt, a másik pedig optimista szemszögből fogalmazta át.
A cél az volt, hogy megtapasztalják, hogyan lehet a nehézségekben is meglátni a lehetőségeket, és gyakorolják a pozitív átkeretezést.
Boldogságórán a diákok egy kis hála- és jövőgyakorlatot végeztek: mindannyian leírtak 3 dolgot, amiért aznap hálásak voltak, majd megálmodták, milyen pozitív események történhetnek velük 5 év múlva. Egy apró gyakorlat, ami segít észrevenni a szépet a jelenben és reménnyel tekinteni a jövőbe.
Boldogság program keretében a 9.E osztállyal a megbocsátás témáját dolgoztuk fel. A diákok egy különleges tükörgyakorlat során önmagukkal néztek szembe, és kimondták:
„Megbocsátok magamnak, amiért ………..”
A foglalkozás végén mindenki egy lapra leírta, kinek vagy minek szeretne megbocsátani, majd szimbolikusan széttépték a lapokat – ezzel elengedve a múlt terheit és megnyitva az utat a belső béke felé.
Az apró örömök téma:
A Boldogság program „apró örömök” témájában a diákok boldogság-kérdőívet töltöttek ki, majd közösen beszélgettünk arról, milyen kis dolgok teszik szebbé a mindennapokat.
A cukrász és pincér gyakorlat keretében egy finom sütemény vagy egy frissítő kis koktél elkészítése is jó példája volt annak, hogyan lehet az apróságokat is nagyra becsülni.
OKTÓBER: OPTIMISTA VAGYOK!
Tapasztalatok az optimizmus gyakorlásának feldolgozásáról:
Saját példáimon keresztül mutattam be a csoportomnak az optimista gondolkodású óvónéni mintáját. Humorral igyekeztem maradandóvá tenni a szó jelentését a gyerekekben. Elmeséltem nekik, hogy milyen sokat kellett gyakorolnom ahhoz, hogy meg tudjam horgolni az első teknősbékámat. Mindenre hasonlított a sok próbálkozásom: tojásra, virágra csak éppen teknősbékára nem. Bosszankodtam, morgolódtam, de mivel nagyon szerettem volna horgolt, teknősbéka memória játékot a csoportnak, nem adtam fel a reményt. Ezzel a történettel hitelesítettem a további tanácsaimat, hiszen a próbálkozásom eredményével nap, mint nap játszanak a gyerekek.
A beszélgető körben nagyon megnyíltak felém. Néhányan olyan kudarcélményt is elmeséltek, amiről nem volt tudomásom. Ezeket sorba vettük és együtt ötleteltünk, hogyan lehetne eredményt elérni és optimistán gondolkodni. Ilyen kifejezések, bátorítások hangzottak el a gyerekek szájából:
„Ne add már fel, legyél oKtimista : )”
„Sikerülni fog! Jó lesz, ha gyakorolsz, majd segítek!”
„Ne legyél pesszimista, az a rosszat jelenti!”
„Anyukám is gyakorolni szokott, finom a palacsintája, csak néha ég oda!
„Próbáld meg, aztán megint próbáld meg és olyan leszel, mint én: tudok kicsit majom mászókázni!”
Fűz Nóra meséjének végén teljes átéléssel, lelkesen keresztelték újra „Úgysemegy” kismanót: hírtelen a sok jó név közül a következőket sikerült jegyzetelnem: Mostmármegy, Ügyesvagyok, Ezígyjólesz, Megdicsérnek, Ezazmanó.
Érdekesnek találták a félig üres, félig tele pohár példáját. Bizony szigorúan megvizsgálták, hogy valóban félig töltöttem-e a poharat! Miután tisztáztuk, hogy jól csináltam, rácsodálkoztak arra, hogy most akkor, az félig üres, vagy félig teli. Amikor a mindennapokban nehéz helyzetek adódnak, ügyesek nagyon. Mára már – időnként rávezető kérdésekkel ugyan, de- szinte mindig sikerül felismerniük, hogy egy helyzetben hogyan lehet optimistán vagy pesszimistán reagálni. Sokszor elhangzik bíztatásként ez a mondat egymás felé: „Gyakorold sokat, attól jobb lesz!”
Igyekeztem bevonni a szülőket is a téma feldolgozásába. A varázsgömbök megteltek mindazzal, amit gyakorlással el lehet érni. A faliújságra úgy tűztem ki, hogy a rajzokhoz fűzött gondolataik is láthatók legyenek. Jelet nem tettünk rá, így találgatniuk kellett. A folyosón jó kis beszélgetések alakultak ki a szülők és gyermekeik között.
Az októberi foglalkozásunkat az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok….” relaxációs gyakorlattal kezdtük, mely során jól megnyújtóztunk, elhittük, hogy felérhetünk az égig, ha igazán akarjuk. A Pozitív gyerek vagyok című dallal folytattuk, és a refrént közösen énekeltük már az első alkalommal. Mozgással kísértük végig az éneket, ez nagyon élvezetes volt a gyerekek számára. Tükörjátékkal vezettem be a témát – a gyerekek egymás után belenéztek a tükörbe, és elmondták, mi az, ami szép, ami jó bennük. Aki nem tudta megfogalmazni, annak társai segítettek, és elmondták a jó tulajdonságait, ezzel erősítették önbizalmukat. A téma feldolgozását a Tódi törpe varázsszemüvege című mesével folytattuk. Beszélgettünk róla, hogy ki mikor volt szomorú, ki segített neki megnyugodni és hogyan. Elmondták, ők mit látnak szépnek a világban, és mik azok a dolgok, amiken változtatnának. Elmesélték, hogy ha ők feltennék a varázsszemüveget, akkor milyennek látnák a világot. Mindenki elkészíthette a saját varázsszemüvegét, amit tetszőlegesen színezett és díszített, és haza is vihette, hogy anya és apa is kipróbálja. A foglalkozás lezárásaként kiszínezte mindenki a munkafüzetben azokat a képeket, amikre ő képes. Ez megerősítette őket abban, hogy képesek sikeresen elvégezni dolgokat, megoldani problémákat.
A tanulók megtapasztalták, hogy a nehézségek ellenére is lehet szépnek, derűsnek látni a világot, csak fel kell tenni azt a bizonyos varázsszemüveget.