Az optimizmus gyakorlása
Boldogságóra Alapprogram
Szilvási Általános Iskola Felsőszilvási Általános Iskolája
Az időjárás kedvezett a sok-sok gyalogláshoz, sétához. Az iskolánkhoz közeli parkokat kerestük fel több alkalommal.
A napi köszönésünk része az ölelés, ezt naponta gyakoroljuk, Az ölelés világnapján is így tettünk. Az Origami világnapja már az őszi szünetre esett, ezért előtte elkészítettük az ölelős figurát, amit hazavittek a gyerekek.
Csodás szeptembert hagyhattunk magunk mögött a Miskolci Petőfi Sándor Általános Iskola 2.A osztályában! Dósa Veronika és Elek Ildikó tanító nénik 2025. augusztusában végezték el a Boldogságóra Integrált Program Boldogságóra Alapprogram képzését, amellyel régi vágyuk valósult meg: segíteni és támogatni a diákjainkat a mindennapi problémáikkal való megküzdésben, optimista, magabiztos és kitartó kisiskolások nevelése, akik megoldandó feladatként kezelik a hétköznapi kihívásokat, észreveszik az élet szépségeit, az örömteli pillanatokat, hogy boldog, határozott, pozitív énképpel rendelkező felnőtté váljanak.
A második témánk az optimizmus gyakorlása volt. A foglalkozást azzal kezdtük, hogy a diákoknak kivetítettem egy poharat, ami félig volt vízzel. Kértem, hogy írják le mit látnak. Volt, aki azt írta, hogy egy félig üres, volt, aki azt, hogy egy félig teli poharat. Ezután megbeszéltük, hogy ez ugyanazt jelenti-e, van-e jelentősége a kétféle megfogalmazásnak, látásmódnak.
Majd közösen próbáltuk definiálni, mit jelentenek az optimista, pesszimista szavak.
Ezután három fős csapatokban előre megírt rövid szituációkat dolgoztak fel a tanulók.(pl. lekésted a buszt, valaki udvariatlan volt veled, sorban kell állni a boltban, eláztál az esőben hazafelé menet) A feladatuk az volt, hogy ötleteljenek, milyen pozitív dolgokat lehet kihozni egy-egy bosszantó, kellemetlen helyzetből. A végén minden csoport felovasta a megoldásokat.
A diákok nagyon élvezték a foglalkozást. Ismét egy hasznos témát dolgoztunk fel közösen. Nagyon fontos a mai világban az optimizmus, a pozitív szemlélet tudatos gyakorlása, megélése.
A hónap témája a hála. Nyolcadik osztályban 20 tanulóval dolgoztuk fel. Két órát foglalkoztunk vele.
Először az alábbi nyitott mondatot felezték be a gyerekek: „A háláról az jut eszembe, hogy…”
Majd arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne körülírni, elmagyarázni a hála szót, mint az Activity játékban. Felmerült, hogy mi a különbség a köszönöm és a hálás vagyok között. A gyerekek ügyesen megfogalmazták, hogy a köszönöm nem mindig őszinte, lehet akár gúnyosan is használni, míg a hála őszinte érzés, mely belülről fakad.
Utána arról beszéltünk, milyen képi szimbólummal lehetne megjeleníteni a hála szót. A gyerekek a szívet mondták, illetve az imára kulcsolt kezet. Az egyik kislány ezt a következő órára le is rajzolta.
A második órán színes kis papírdarabokat osztottam ki, és kértem a gyerekeket, hogy írják rá ki miért tud hálás lenni. Én is részt vettem benne. Érdekes volt látni, hogy volt. akinek ez nem okozott gondot, több papírt is felhasznált (mindegyikre egy-egy dolgot írtunk), és két-három tanuló azt mondta, hogy ő ezen még sohasem gondolkozott, nem is tud írni semmit. Amikor segítségképpen felsoroltam (jó)néhány példát, elcsodálkoztak, és lelkesen belekezdtek az írásba. Ezeket a papírokat összehajtva összegyűjtöttük és beletettük egy üvegbe. Ez az osztály hálaüvege, amibe bárki, bármikor dobhat még bele.
A gyerekek élvezték a témát, nyitottak voltak és együttműködőek mindkét órán.
Hálás vagyok ezért a hálás témáért, mert nagyon fontos a mai világban tudatosítanunk magunkban, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak.
Az október a csoportunkban leginkább az őszről és a hozzá kapcsolódó tevékenységekről szólt. Az állatok világnapja alkalmából ellátogatott hozzánk egy nyuszi is, valamint egy kis szülinapozásra is időt szakítottunk. Igyekeztünk a Boldogságórát becsempészni a mindennapokba. Az optimizmus nehéz fogalom a gyerekek számára. Azonban ha ezt az ő kis nyelvükre „lefordítjuk”, mindjárt szebbnek látjuk a világot. Hatalmas kihívás a csoportba járó gyerekeknek az önállóság kialakítása. A „Nekem ez úgysem megy”, „Segíts, nem tudom” és az ehhez hasonló mondatok gyakran elhangzanak, majd ezeket váltják az „Ezt én is tudom” mondatok.. Éppen ezért igyekeztünk játékos formát ölteni az önállóságra. Cipőhúzó verseny, ki pakol a leggyorsabban, ki öltözik fel leghamarabb egyedül. Elolvastuk a témához tartozó mesét és megbeszéltük, hogy ki melyik szereplőnek látja magát. Mind nagyon büszkák voltak arra, hogy kinek mi megy már, így lett a téma címe az „Úgyis megcsinálom!”
Optimistán várjuk a következő havi témát.
Mily szép lenne – a természet gyermekeként –
látni másokban is a táj szeretetét.
Örülni az összes növénynek, virágnak,
csodálójává válni a világnak.
Apró örömökben rejlik a boldogság…
Örülj a természetnek, ne szomorkodjál!
A városban tett sétánk során megtapasztalhattuk, milyen csodákat rejt a természet, ha egy pillanatra megállunk, és nyitott szívvel figyelünk. A gyerekekkel gesztenyét gyűjtöttünk, leveleket simogattunk és rácsodálkoztunk az ősz színeire.
Ezek a pillanatok – a nevetés, a kíváncsiság, a közös alkotás öröme – emlékeztetnek arra, hogy a boldogság nem a nagy dolgokban, hanem az apró csodákban rejlik.
Nagyon fontosnak gondolom ezt a témát, talán a legnehezebbnek, amivel felnőttként sem könnyű szembe néznünk.
Ha megbocsátásról, elengedésről, elfogadásról van szó, legtöbbször a saját sérüléseinkre, megbántottságunkra, elhagyatottságunkra, csalódásainkra asszociálunk, amivel, ha szembe kell nézni, teljesen normális, hogy fáj, vagy félelmetes. Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy egészítsék ki a másik oldallal is, azaz azokkal a hibás cselekedetekkel, amivel mi bántunk, mi okozunk csalódást, mi hagyunk el, mi okozunk sérülést másnak. Ezeknek az emléke épp úgy nem tesz jót a lelkünknek, mint a sérelmeink. A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. Aki megbocsátott, az leteszi sérelmeit.
A lezárással szinte kéz a kézben jár az elengedés: engedjük el a negatív dolgokat az életünkből. Próbáljunk meg kevesebbet aggódni, nem bánkódni a múlt vagy egy elképzelt jövő miatt. Hagyjuk a hátunk mögött a haragot, a sértődöttséget, a ragaszkodást. Bocsássunk meg másoknak, mert ahhoz, hogy továbblépjünk, és boldogabbak lehessünk, fontos, hogy a szívünkből minden haragot és bosszúságot eltüntessünk, hogy legyen hely a jónak, a szeretetnek. Megbocsátás nélkül boldogtalanok lehetünk, a negatív energiát erősítjük, ami tönkreteheti a kapcsolatainkat, elvonhatja a figyelmünket a munkáról, barátainkról, a családról, a fontos dolgokról. A megbocsátáshoz pedig nem kell a másik ember, sem az ő bocsánatkérése. Rajtunk múlik.
Igyekeztem a boldogságórán ezekre a fontos gondolatokra felhívni a figyelmet, amelyhez hatalmas segítséget adott a tankönyv és a munkafüzet útmutatása. Az ötletes feladatokon keresztül aktívan bekapcsolódtak a gyermekek a tanóra menetébe, játszva tanultak és egy oldottabb, könnyed légkört sikerült kialakítani mire a csengő megszólalt.
„Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.”
(Jorge Luis Borges)
A Boldogságóra Alapprogram havi témája: Az optimizmus gyakorlása volt. Az ajánlott tanmesével kezdtük, nagyon tetszett a gyerekeknek. Beszélgettünk, rajzoltunk a foglalkozás hátralévő részében. Meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok c. Bagdi Bella dalt.
Október az optimizmus gyakorlásának hónapja. Fő tevékenységi körünk a pozitív megerősítés volt.
Ehhez a gyerekek kezébe tükröt adtam, melyben magukat a „kedves” szemükkel kellett megfigyelniük. Feladatuk az volt, hogy külső és belső szépségeket fedezzenek fel magukban, az eredményt pedig lerajzolták, vagy kedves üzeneteket írtak maguknak. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek elégedettek legyenek magukkal, szeressék magukat. Nem mindenkinek ment egyszerűen a feladat – később megfogalmazták az önbizalom mibenlétét. Sokkal könnyebben fogalmaztak meg egymásnak titkos üzeneteket, melyekben egymást dicsérték.