Boldogságóra – Október
Téma: Az optimizmus gyakorlása
Középső (Sün csoport):
Ebben a hónapban is közös énekléssel, zenehallgatással
indítottuk a Boldogságóránkat. Bagdi Bella: Pozitív gyerek
vagyok c. dalát hallgattuk meg a Sün csoportos gyerekekkel. Ezt
követően a Tódi törpe varázs szemüvege c. mesével dolgoztuk
fel az optimizmus témakörét. A mese bemutatása után,
megbeszéltük a történethez kapcsolódó kérdéseket. Arra kértem
a gyerekeket, hogy soroljanak fel olyan dolgokat, amelyeket
szépnek látnak a világban. A gyerekek ezeket a dolgokat
sorolták fel: a szivárványt az égbolton, az őszi faleveleket, a
nyári napsütést stb. A tevékenységünket egy optimista tükörkép
megrajzolásával zártuk. Az elkészült alkotásokat a gyerekek
hazavihették. Arra kértem a gyerekeket, hogy akinek van kedve
készítsen otthon egy optimista szemüveget, és idézze fel a
foglalkozáshoz kapcsolódó mesénket.
Nagy csoport (Katica csoport):
Ebben a csoportban is Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát
hallgattuk meg a nagy csoportos gyerekekkel. Ezt követően a
Tódi törpe varázs szemüvege c. mesével dolgoztuk fel az
optimizmus témakörét. A mese bemutatása után, megbeszéltük a
történethez kapcsolódó kérdéseket. Arra kértem a gyerekeket,
hogy soroljanak fel olyan dolgokat, amelyeket szépnek látnak a
világban. A tevékenységet itt is egy optimista mosolygós
tükörkép rajzolásával zártuk. Az elkészült rajzokat itt is hazavitték
a gyerekek. Arra kértem a Katica csoport gyermekeit, hogy
otthon is beszélgessenek az optimizmusról a szüleikkel. Ha van
kedvük meséljék el otthon az aktuális mesének pl. a
kistestvérnek, anyának, apának, nagyszülőknek.
Boldogságóra Alapprogram
Boldogságóra – Szeptember
Téma: Hála gyakorlása
Középső (Sün csoport)
A foglalkozást zenehallgatással indítottuk, meghallgattuk Bagdi
Bella: Szép nap, ölelj most át engem c. dalát. A tevékenységet a
Hálafa meséjével folytattuk. Megbeszéltük a témát feldolgozó
kérdéseket, majd minden gyermek mondott egy olyan dolgot,
amiért hálás (pl. az anyukámért, a kiskutyámért). A gyerekek
ügyesen megértették a hála fogalmát, mindenki tudott mondani
olyat amiért hálát érez. A középső csoportban a gyerekek a
következő dolgokat sorolták fel pl. Hálás vagyok…. a
családomért, a jó kirándulásokért, a testvéremért, a
háziállatomért, a játékaimért stb. Ezt követően elkészítettük
közösen a középső csoport Hála fáját. Minden gyermek kapott
egy őszi falevelet, amelyre rá rajzolta azt amiért hálát érez. A
faleveleket egy nagy közös fára ragasztottuk, és az faliújságra
kihelyeztük. Másnap örömmel láttam, hogy a szülők kíváncsian
figyelték milyen szép hálafát készítettek a Sün csoportos
gyerekek.
Nagy (Katica csoport):
A foglalkozást itt is zenehallgatással indítottuk, meghallgattuk Bagdi Bella: Szép nap, ölelj most át engem
c. dalát. A tevékenységet a Hálafa meséjével folytattuk. Megbeszéltük a témát feldolgozó kérdéseket. Ez
a csoport nehezebben értette meg a hála fogalmát, ezért sok példát soroltam fel. Ezután együtt
soroltunk fel olyan dolgokat, amiért hálát érezhetünk. Ezt követően a tevékenységet a Hála fa
színezésével zártuk. Az elkészült alkotásokat mindenki hazavihette. Arra kértem a gyerekeket, hogy
otthon is beszélgessenek szüleikkel a háláról.
Az optimizmus gyakorlása
Vázlat
• Foglalkozást kezdő mondókas:
„Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
Én leszek a legboldogabb a Föld kerekén!” (Munkafüzet 11. oldal)
• Foglalkozást kezdő relaxáció:
„Az én hangom” (Kézikönyv 37. oldal)
• A téma bevezetése:
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka hangulat játék (Kézikönyv 70. oldal)
• A téma feldolgozása:
• Mese: Fésűs Éva: Bundavásár
• Játék:
Tükörjáték Bagdi Bella Szép nap című dalára
„Egy aranyos kedves gyermek képét rejtettem el a dobozban. Nézzétek meg ki lehet az!”
• A téma lezárása:
Közös körtánc Bagdi Bella Pozitív gyermek vagyok című dalára
Varázsszemüveg készítése papírból színezéssel, ragasztással
A diákok közösen gondolkodtak el azon, mit is jelent derűsen szemlélni a világot. Bence és a törött esernyő története segített nekik felismerni, hogy nehézségek közepette is lehet vidám gondolatokat találni. Kulcsszavakat gyűjtöttek, majd saját készítésű „pozitív szemüvegen” keresztül próbálták meg a hétköznapi eseményeket jókedvűen értelmezni. Gondolataikat játékos mondatbefejezésekkel örökítették meg az osztály optimista naplójában. A programot egy vidám mosolygyűjtéssel zárták, ahol mindenki elmondhatta, mi okoz számára örömet.
Játékos feladatokon és kreatív alkotásokon keresztül tapasztalhatták meg a gyerekek, hogy a hétköznapokban mennyi apró öröm rejlik. A közös hálakör és az egyéni munkák segítették őket abban, hogy mélyebben átéljék ezeket a pillanatokat, miközben a hálafa vizuálisan is megjelenítette a közösség gondolatait és érzéseit. A program zárásaként mindenki lehetőséget kapott arra, hogy megossza, milyen érzésekkel vagy új nézőponttal gazdagodott, így a közös élmény valóban maradandóvá vált.
A havi Boldogságórák során körbejártuk az optimizmus, pesszimizmus fogalmát. Az alkalmazott feladatok segítségével bővítettük ismereteinket, szókincsünket e témában.
Az első alkalommal például az optimista és a pesszimista emberrel kapcsolatos fogalmakat, jellemzőket, tulajdonságokat csoportosítottuk szóképek segítségével.
Megbeszéltük, hogyan folytatná, mit érezne a következő helyzetekben egy pesszimista és egy optimista ember! Például: Lekéstem a buszt…Anyukám nem tudja most megvenni nekem azt a ruhát…Mindenki csak Tomival játszik…Leejtettem a vajas kenyeremet…Esik az eső, nincs nálam esernyő… Apukám nem tudott eljönni a meccsemre…Az osztálytársam nem hívott meg a szülinapi bulijára…Holnap vége az őszi szünetnek…Elestem, és kilyukadt a farmerem…Nem sikerült a dolgozatom…stb.
Egy kis papírra jelképes szájakat rajzoltunk. Mosolygósra állítottuk a szájformát, ha optimistán folytatta valaki a mondatot, szomorúra, ha pesszimista lett a folytatás. A szemléletváltás volt a cél. Megvizsgáltuk az egyik és másik gondolkodásmódot, és azok következményeit.
Második Boldogságórán az erősségek kertjében ápoltuk a „remény és optimizmus” virágát. Megtekintettük a hozzá kapcsolódó kisfilmet is. Tanulgattuk a „Remény, optimizmus erősségmondókát.
Ez alkalommal a mesék, és a képzeletünk segítették a téma feldolgozását. Elolvastuk az „Úgysemegy és Debizony” című mesét. Ennek kapcsán beszélgettünk a lemondásról, feladásról és erőfeszítésről, kitartásról. Miért fontos, hogy erőfeszítéseket tegyünk? Miért tesz boldoggá, ha sikereket érünk el? Hogyan növelhetjük evvel önbizalmunkat?
Mindenki elkészítette a maga „Optimista vándorcipő”-jét, amelybe, ha belebújunk, segít minket az utunkon, reménnyel, bátorsággal, kitartással.
Optimista szókereső rejtvényt alkottunk. Optimista jegyzetet készítettünk, megtöltöttük a lapot a témával kapcsolatban megfogalmazott érzésekkel, fogalmakkal, színekkel. Idézeteket ragasztottunk rá. Eljátszottuk a „Kérdés-válasz” játékot. Például: Ha optimista szobor lennél, hogy néznél ki? Hogyan sétál egy optimista? Számodra milyen a remény színe? Neked hol van a remény helye? stb.
Ebben a hónapban az iskolai, és osztályprogramok is segítették, jól kiegészítették a témánk feldolgozását.
Az optimista október az egyik legkedvesebb októberi megemlékezéssel kezdődött, megünnepeltük az Állatok Világnapját. Kis házi kedvenceikről beszélgettünk. A gyerekek erre a napra elhozhatták kedvenc plüss állatukat. Velük együtt rendeztünk a tornateremben egy vidám, játékos csapatversenyt. Megnéztük az ajánlott Piper című rövidfilmet. Ennek kapcsán esett szó kitartásról, nehézségek leküzdéséről. Az állatoknak miért küzdelmesebb megszerezni az élelmet? Hogyan segítheti az optimizmus a célok elérését?
A művelődési házban egy színvonalas zenei előadást hallgathattunk homokanimátor illusztrálásával. Csodálatos, pozitív élmény volt osztályközösségünk számára.
A szombati munkanap a közösségépítés, érzékenyítés jegyében telt. Megtekintettük az „Igazi csoda” című filmet. A történet megérintette a gyerekeket. A film utáni beszélgetés során beszámolhattak érzéseikről elmondhatták, véleményüket. Barátság, elfogadás, kihívás, beilleszkedés, szeretet, család, megküzdés, optimizmus, együttérzés elmaradhatatlan szavak voltak ezúttal is.
A pályaorientációs napon, amellett, hogy a programokon szakmákkal ismerkedhettünk, jó alkalom nyílott, hogy optimistán tekintsünk a jövőnkbe. Milyen életet, foglalkozást képzelünk magunknak? Hogyan tudjuk elérni ezeket a céljainkat?
A hónap az október 23-i ünnepi megemlékezéssel zárult. A forradalom szomorú eseményeinek ellenére is jól illettek ide az optimista szótárunkba írt szavak: remény, tettrekészség, összefogás, küzdés, bátorság, a magadba és a jövőbe vetett hit.
E gazdag, programokkal teli hónapból magunkkal visszük a meséből hozott mottót:
🎵 Lépj egyet, csak egyet, megéri majd a vége,
Aki megy és nem adja fel, az megérkezik végre. 🎵
A hónap Boldogságóráin a hála témáját jártuk körül.
Az első napon, ha nem is mindenki érkezett felhőtlen örömmel, hiszen mégiscsak a vidám vakációtól kellett búcsút venni, igyekeztünk egymást felvidítani nyári sztorikkal, élmények mesélésével. Volt, aki fotókat is hozott a nyaralás pillanatairól, így tartott élménybeszámolót. Sorba vettük, ki miért lehet hálás a nyárnak.
Rendeztünk egy nagy társasjátékozós délutánt, „Még mindig vakációóó!!!”… címmel.
Megosztottam tanítványaimmal a hatalmas örömhírt, hogy a június havi beszámolónk alapján elnyertük a hónap csoportja címet. Mindenkinek kinyomtattam, hogy a Boldogságfüzetébe beragaszthassa.
A hónap alkotása a Hála-almafa lett, mely a faliújságunkat díszítette. A fán egy-egy alma, egy-egy jelképes üzenet valakinek, akire hálával gondolt az írója jóságáért, szeretetéért, barátságáért. Az alma-üzenet segítségével mondhatták el, miért voltak hálásak társuknak.
Az egyik pénteki napon különleges Boldogságórát tartottunk, megajándékoztuk magunkat egy jó adag vidámsággal. Iskolánk előtti téren kezdetét vette a Dödölle fesztivál, ide látogattunk ki a programokra.
A hónap nevezetes napjai közül is választottunk. Szeptember 24-én megünnepeltük a Szív világnapját a testnevelésóránkon. Mindenki kapott egy piros szívecskét, amely jelképezte, hogy vigyáznunk kell a szívünkre. A mozgás, az egészséges életmód fontosságáról is szó esett. A papírszívek egész órán emlékeztettek bennünket, miért kell hálásnak lennünk a szívünknek a kitartó munkájáért.
A hónap végén, szeptember 30-án pedig megünnepeltük a Magyar Népmese Napját. Hálás szívvel gondoltunk Benedek Elekre, aki annyi szép mesével örvendeztetett meg bennünket, hiszen olvasásórákon éppen Meseországban jártunk, és Elek apó meséit is olvastuk.
A hónap végén készítettem egy fotómontázst a gyerekeknek a közös programokon készült fotókból. Beragasztottuk a Boldogság-füzetünkbe, hogy mindig emlékeztessen bennünket a hónap legszebb pillanataira.
A gyermekek ügyesen vissza szoktak az óvodába. Örültek egymásnak. 2 új gyermek érkezett a csoportunkba. A beszokott gyermekek örömmel elfogadták őket.
A hála témakört bele szőttem a mindennapjainkba. Őszi sétát is tettünk szeptemberben, amikor a gyerekek sok levelet gyűjtöttek. Megbeszéltük a falevelek színeit, formáit és azt is, hogy melyik fának a levele. Leültünk a szőnyegre és játszottunk egy olyan játékot, hogy Add tovább a falevelet! Először egy majd kettő-három falevelet adtunk tovább. A gyermekek nagyon élvezték ezt a játékot. A figyelmüket, gyorsaságukat kívántam fejleszteni.
Megbeszéltük azt is, hogy ki miért hálás. Ilyen mondatok hangoztak el: Pl.: Hálás vagyok, mert egészséges vagyok. Hálás vagyok, hogy van családom.
Ki raktuk a Boldogság várat is. Vannak gyermekek, akik gyorsan kirakják a kirakókat, de vannak akik segítségre szorulnak.
A hónap végén Idősek világnapja alkalmából Nagymama és nagypapa napot tartottunk, ahol z unokákkal együtt alkothattak őszi díszeket a nagy szülők. Valamint játszhattak és a program végén pedig sütizhettek.
Októberben az optimizmus gyakorlásán igyekeztünk megtalálni a boldogsághoz vezető utat. A Boldogságóra programban a nagyszüneti boldogságperceiben feltettük a „rózsaszín szemüveget“, megállapítottuk, hogy az a bizonyos pohár igenis félig tele van és a felhők felett mindig kék az ég!
Az egész iskola diákságát és tanári karát bevonni igyekező 3 foglalkozáson különböző, ám mindenki által ismert optimista jelképet dolgoztunk fel.
Az első héten különböző mondatokat vizsgáltunk meg (igazi) rózsaszín szemüveggel és anélkül. Az átalakulás csak a bizonyos szemüveg segítségével, fantasztikus volt.
A második héten arra igyekeztünk rávilágítani, vajon képesek vagyunk-e a félig lévő poharat félig tele pohárnak látni?
A harmadik héten pedig az itt látható levélkét írták meg az erre jelentkezők:
Levél 1 évvel későbbi önmagamnak 2025. október 16.
• Mi az, amiért most épp „felhő” van az életetekben
• Mit reméltek, hogyan fogjátok ezt egy év múlva látni
• Mi segíthet addig, hogy ne adjátok fel
Kedves Én!
Most még lehet, hogy felhők vannak körülöttem, de tudom, hogy a kék ég ott van felettem…….
Mindennapi életük a testmozgás: box, úszás, néptánc, foci edzések, mindennapos testnevelés….