„Jobb együtt, mint egyedül!”
A hónap során törekedtünk arra, hogy minél több olyan tevékenységet tervezzünk a gyermekek számára, ahol közösen, összedolgozva tudtak játszani. Az együtt töltött vidám percek még jobban megerősítették a gyermekeket abban, hogy mennyire fontosak a barátok, társak mindenki életében.
Novemberi témánk a társas kapcsolatok ápolása volt. A gyerekeket nagyon foglalkoztatja ez a témakör, mivel a kiskamaszkorban erőteljes hatással van mindennapjaikra, különleges jelentőséggel bír életükben.
Kapcsolataik ápolása ráadásul más-más jellegű törődést igényel részükről a felnőttekkel – szülőkkel, pedagógusokkal -, a barátokkal, és megjelentek az órán már az ellenkező nem iránti érdeklődés számukra bonyolult kérdései is.
Egyet értettek abban, hogy mindenkiben lehet jót és értékeset találni, és ha erre összpontosítunk, akkor meg tudjuk találni a közös hangot, közös nevezőt is. Ez és az egymás iránti tisztelet lehet az alapja a kiegyensúlyozott kapcsolatoknak.
Összeszedtük valamennyi számunkra fontos ember értékes tulajdonságait, így a pozitív személyiségfejlesztő kártyákkal egymást is erősítettük játék közben.
Sokat beszélgettünk, meditáltunk, énekeltük Bagdi Bella dalát, a faliújságra pedig kikerültek a „Jobb veled a világ” színezők is.
Porthné Tölgyesi Dóra
osztályfőnök
Már az egész heti munkánk tematikája e téma köré csoportosult.Ábrázolás foglalkozáson mindenki elkészítette saját kicsinyített mását síkbábként.
Meghallgatták a gyermekek Bezzeg Andrea Tavaszi ébresztő című meséjét. A mese kapcsán már sokat beszélgettünk a barátságról. A boldogságóra napján reggel megbeszéltem egy talpraesett kislánnyal, hogy ma ő lesz a csoport angyalkája. Kivágott szívet tűztem a ruhájára, s megbeszéltem vele, hogy mi lesz a feladata. Arra kértem, hogy figyelje meg, kinek van szüksége segítségre, segítsen neki, s vegye észre azt is, hogy társai közül ki nyújt segítséget a másiknak. Anna egész délelőtt ügyesen végezte feladatát. Szorgalmasan tájékoztatott megfigyeléseiről, amiket én feljegyeztem. Az óra elején elhangzott a hívódal, s meghallgattuk Bagdi Bella Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek c. dalát. Felelevenítettük a Tavaszi ébresztő c. mesét, s megbeszéltük, hogy miért fontos, hogy az embereknek legyenek társaik, barátaik.A gyermekek jól megfogalmazták gondolataikat, elmondták, hogy számukra miért fontos a barátság.
Élő barátság láncot alkottunk, majd a kis figuráinkat felragasztottuk egy nagy szívre, melyet a csoportszobában jól látható helyre kitettünk. A délelőtti kis angyalkánk felfedte kilétét, beszámolt tapasztalatairól. Minden kis gyerekről tudott pozitívat mondani, s szívecskével jutalmazta őket. Kolléganőm is nagyon meglepődött, mikor Annától szívecskét kapott, mert a kislány előtte is megőrizte titkunkat. A foglalkozás végén még egyszer meghallgattuk a motivációs dalt, s a gyerekekkel eljátszottuk.
Szigetszentmiklósi Konduktív Óvoda és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény – Boldogító jó cselekedetek beszámolója az „ EGY MÁSIK ÚT!” programról a Fogyatékossággal Élő Emberek Világnapjához kapcsolódva
2018. december 1.
Szervezők:
Huszárné Mikla Ildikó intézményvezető-helyettes
Somogyi Sándorné Gabriella intézményvezető
“Az életem nem úgy alakult, ahogy elgondoltam. Nem szerepelt a terveim között, hogy csoda történik.” – Gyarmati Andrea
Az ENSZ 1992. december 3-át a Fogyatékossággal Élő Emberek Nemzetközi Világnapjává nyilvánította. A fogyatékossággal élő embertársaink társadalmi integrációja valamennyiünk közös ügye. Nem tudunk egymás nélkül, közös összefogás nélkül boldogulni sem Európában, sem a hazai mindennapokban. A szolidaritásnak pedig a legszemélyesebb kapcsolatokban kell elindulnia és megmutatkoznia, követendő példaként, a félelmek és a tévhitek, az elzárkózás és a tehetetlenség leküzdése érdekében. A társadalom együttműködése nélkül ugyanis nincs esélyegyenlőség, esélyegyenlőség nélkül pedig nincs közös jövőnk.
Hagyományt teremtve 2012 óta, 5. alkalommal rendeztük meg a sérült emberek társadalmi integrációját segítő „EGY MÁSIK ÚT” rendezvényünket.
A Szigetszentmiklósi Konduktív Óvoda és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény kapcsolatrendszere kiterjed a Szigetszentmiklósi és a Ráckevei járásra, mind a köznevelési, az egészségügyi és a civil ellátó rendszerekre. Közös célunk, feladatunk a fogyatékossággal élő embertársaink, családjaik és hozzátartóik elsősorban szakmai és humánus segítése.
2018. december 1-én azért voltunk együtt, hogy a Fogyatékossággal Élő Emberek Nemzetközi Világnapjává közeledve jelezzük a fogyatékossággal élő embertársaink felé, hogy nincsenek egyedül a társadalomban, hanem ott vagyunk mellettük. Segítségükre vagyunk a mindennapjaikban, a nehézségeikben, de az örömeikben is egyaránt.
A meghívott vendégeinket gazdag programmal vártuk. A program első részében a bevezető után az intézményünk óvodásai szerepeltek. Szívünket gyermekeink mindig megmelengetik. Kokas Klárát idézve: „Nincs szebb, felemelőbb, nemesebb feladat, mint az ő újjászülető munkájukban segédkezni és igen nagy megtiszteltetés, ha engedik.”
A program második felében köszöntőket hallgatott meg a közönség, majd az Ádám Jenő Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Intézmény diákjai szórakoztatták a vendégeket. Végül a Szigethalmi Egyesített Népjóléti Intézmény Fogyatékosok Nappali Intézményének felnőttjei szerepeltek és adták elő Demjén Ferenc Honfoglalás dalát jelnyelvi tolmácsolásban. Valamennyi produkció megmozgatta az emberek szívét és lelkét.
A következő blokkban kézműveskedés, arcfestés, filmklub és vendéglátás várta a vendégeket.
Az „EGY MÁSIK ÚT!” rendezvény zárórészében a Nemadomfel együttes szórakoztatta a közönséget, amely fergeteges táncházzal zárult. A Kulturális, Sport és Társadalmi Kapcsolatok Bizottság és a Köznevelési, Nemzetközi Kapcsolatok és Közbiztonsági Bizottság támogatását megkaptuk a Nemadomfel együttes fellépői tiszteletdíjának finanszírozására.
Az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánította 1992-ben. A hónap témáját /BOLDOGÍTÓ JÓ CSELEKEDETEK/ összekötöttük egy képzőművészeti kiállítással Együtt-egymásért címmel.Sokat beszélgettünk a témáról a gyerekekkel. Hogyan tehetünk azokért az emberekért a környezetünkben, akik önhibájukon kívül arra rászorulnak vagy hogyan szerezzünk nekik boldog perceket az önzetlenségünkkel, az odafigyelésünkkel, ey-egy támogató, gondoskodó cselekedetünkkel.
A gyerekek őszintén és nyíltan beszéltek arról, hogy a családjukban hogyan gondoskodnak azokról az emberekről, akik valamilyen területen mások.Elmondták, hogy a segítségnyújtás mindkét félnek örömöt szerez. Annak is, akin segítünk és annak is aki ezt teszi, mert így ki tudjuk fejezni az együttérzésünket, segítőkészségünket- hangsúlyozva azt, hogy mi mindannyian egy nagy közösséghez tartozunk. Ezeknek az embereknek joguk van ahhoz hogy teljes életet élhessenek. Ne kegyelemből és kényszerből történjen a segítségnyújtás.
3.hónapja járunk óvodába. A gyermekek már viszonylag összeszoktak, megszokták az óvodai légkört és egymást. Barátságkarkötőt készítettünk, melyet saját maguk kezdtek el hordani. Megkérdeztük tőlük, hogy kinek adnák oda szívesen, ha választani kellene. Pár kisgyermek már talált magának „barátot” és elmondta, hogy szívesen cserélne vele. Persze az óhajok nem mindig találtak viszonzásra. Kezdetleges társas kapcsolatok lelhetőek fel már a csoportban. A másik látásának öröme, az együtt játszás mind megjelenik a mindennapjaikba, ha rövid időre is. A tevékenység azonban lekötötte őket és szívesen hordják a karkötőket.
A jótettek megörökítését megelőzte ezek eljátszása, beszélgetés a jó cselekedetek örömokozó hatásáról. Mert adni jó!
