A ” Váltsuk valóra a meséket ” jótékonysági kampányban nagyon szívesen vettek részt a gyerekek. Öröm volt látni, hogy milyen sok és szép könyvet gyűjtöttek a rászoruló gyerekek számára. A könyvek mellé szebbnél szebb könyvjelzőket rajzoltak, amelyeket a könyvek mellé csomagoltunk.
A boldogító jó cselekedetek témáját adventtől kezdtük el. Mivel óvodánk osztatlan csoportból áll, ezért nagyon jó lehetőség kínálkozott számunkra. A jó cselekedetek egymás segítésére (a kicsikére leginkább), valamint a játékok átadására, a gyermekek figyelmességére vonatkozik. Amelyik gyermek jó cselekedetet hajtott végre az adventi kis zoknira arany angyalkát kapott jutalmul.
1.Ráhangolódtunk az órára meditációval. (\”Apa szeret, anya szeret…\”)
2.Tisztáztuk a hála fogalmát, személyes példákat hoztunk a saját életünkből, amikor mi voltunk hálásak, és mikor nekünk volt valaki hálásak. Kapcsolódó érzések, cslekedetek megbeszélése.
3. Feldolgoztuk A csodakantár című mesét. Kigyűjtöttük a hálás szereplőket. Megbeszéltük, miért voltak ők hálásak, és hogyan hálálták meg a segítséget. Eljátszottuk a mesét.
4. Hála fa készítése: A tanulók falevelekre ítrák, hogy miért hálásak az életükben és felragasztottuk a Hála fára.
5. Hálagyöngysor fűzése: Azoknak a dolgoknak jelképeként, amiért a tanulók hálásak, gyöngyöket fűztek fel. A gyöngyök hónap végéig bővülhetnek, és végül szép láncot alkotnak majd.
Angyalkák készítése a szülőknek , ajándék karácsonyra. Először a csoportszoba fáját díszítettük vele. Örömmel készítették , kjözben énekeltek, verseltek. Elmesélték, ki mit segít otthon.
A gyerekek az otthoni játékaikból ajándékoztak az óvodás társaiknak.
Boldogsággal töltötte el a gyerekeket az ajándékozás öröme.
Alvásidőben, az álommanó a becsukott szemű gyerekeket az ágyukhoz kíséri és simogatás közben szép álmokat kíván.
Ez a kedves rítus segíti a ráhangolódást, az egymás közötti bizalmat, a szeretetteljes társas kapcsolatok fejlesztését.
A gyerekeket boldogsággal tölti el ez az új szokás.
Motiváció: Drámajáték az óvó nénik között-párbeszéd jelleggel (barátságról, van-e barátunk, mit csinálok vele szívesen stb…). Megkérjük, őket ők is mondják el ki a legjobb barátjuk és miért.
Fő rész:
Lágy zenére sétálunk, amikor a zene elhallgat kezet fogunk, simogatunk, majd megölelünk valakit.
Mindenki álljon szembe egy jó barátjával és fogja meg mindkét kezét a másiknak. Közben együtt énekeljük el és játsszuk el az általuk ismert dalt:
” Nem kellesz, nem kellesz,
nem kellesz, már. (mutogatunk és másik párt választunk)
Te kellesz, te kellesz, te kellesz már.
Jobb kezedet, bal kezedet,
azután forduljunk egyet.”
Miután ezt néhányszor eljátszottuk egy másik éneket is eljátszunk velük.
„Van nekem egy jó barátom,
édes kedves jó barátom.
Van nekem egy jó barátom,
akit megszerettem.
Ölelgetem, puszilgattam,
cirógattam, simogattam,
nagyon megszerettem”
Levezetés: Végül pedig mint egy nagy család eljátsszuk és elénekeljük Bagdi Bella:Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.
Átvezetés játékba: Akinek van kedve rajzoljon valamit a legkedvesebb barátjának és adja oda neki. (szociometria)
1.csoport (8 fő) jócselekedete: egyik tanáruk autóját letakarították az iskola tanári parkolójában, meglepve ezzel a gyakran poros, sáros autóval járó oktatót.
„Tegnap megkerestük az iskola egyik takarítónőjét, megkértük, hogy segítsen nekünk ma, nagyszünetben, adjon nekünk szivacsokat, takarítószert, vödröket. Az udvar közelében levő mosdóban megtöltöttük vízzel a vödröket és lemostuk vízzel, majd habos vízzel az autót. Alapos munkára nem volt idő becsengőig, de az autó nagyon koszos volt (mert a tulajdonosa minden nap földúton jár vele), így, így is látványos volt a változás. Sokan figyelték a munkánkat, biztattak, értékelték, kritizálták. Becsengőre befejeztük, órakezdésre már a tantermünkben voltunk. Persze a többiek nem bírták ki, hogy a hetes jelentése után ne lőjék le a poént. Kérték a tanárunkat, hogy nézzen ki az ablakon, milyen változást lát. Mikor észrevette, mosolygott, és elengedte az aznapi felelést. Igazából anélkül is jó buli volt és jólesett látni mosolyogni. „
2.csoport (8 fő) jócselekedete: csoportbontásos (angol) órán mindannyian tökéletes csendben, figyelemmel és szorgalommal dolgoztak, meglepve ezzel az amúgy hangos, nyüzsgő viselkedésre készülő tanárt.
„Nehéz volt kibírni, hogy ne beszéljek a padtársammal, vagy az előttem ülővel. Inkább rajzolgattam a füzetembe, vagy jelentkeztem és a tanár kérdéseire válaszoltam, hogy jobban teljen az idő. Pár perc után megkérdezte, hogy mi történt, milyen rosszaságot tettünk, hogy most így meg vagyunk szeppenve? Mi persze sértődötten válaszoltunk, hogy miért feltételez rólunk ilyet? Majd óra végén megdicsért minket és tolta a „látjátok, tudtok ti, ha akartok, meg ha így is tudtok, miért nem vagytok mindig ilyenek, stb. dumát. Na tessék, az ember a kezét nyújtja és máris az egész karja kell! Gondoltam. De egyébként örült neki csak ő neki sosem elég jó semmi. De megpróbáltuk és észrevette, értékelte, ez jól esett nekem is. „
3.csoport (8 fő) jócselekedete: egy konkrét osztálytárs számára kedveskedtek apró gesztusokkal, bátorító kis figyelmességekkel. Pl.:
„Kinyitottam előtte az ajtót. Meglepődött, mosolygott. Jó kedvem lett tőle nekem is.
Megdicsértem a pulcsija színét. Azt mondta, az enyém is szupi. Nem számítottam rá, meglepődtem.
Feleltették töriből, nem volt túl jó, de a térképes részt tudta, óra után mondtam neki, hogy az jó volt. Nem válaszolt.
Nagyszünetben megkínáltam a mandarinnal, de nem fogadta el. Azt mondta, nem szereti, de megköszönte.
Láttam, hogy egész nap sálban ül, vettem neki az automatából egy meleg teát. Meglepődött nagyon. Örült neki. Jó érzés volt, hogy felderítettem, eddig nem is szerettem azt a színt.
A facebook-os osztálycsopiba szinte mindenki küldött neki smile-t. Akkor megkérdezte, hogy miért csináljuk vele ezt? Amikor kiderült számára is, először mérges volt. Úgy érezte kifogtuk. De másnap a suliban megköszönte a kedvességeket és hozott szaloncukrot, amit szétosztogatott köztünk. Vicces volt figyelni a reagálásait, sokat nevettünk. De biztos jó érzés volt, hogy mindenki kedveskedett neki.
