A Nagykozári Óvodában mozgalmasan telnek a mindennapok. A kiscsoportosok a beszoktatási időn túljutva mostanra már megismerték egymást, a felnőtteket és az óvodát is. A társas kapcsolatok – ami a hónap témája- az óvodai közösségi élet megtapasztalása után alakulnak, formálódnak. Ez nálunk abban mutatkozik meg, hogy örömmel köszöntik reggel az érkezőket, aggódva keresik a hiányzókat. Napközben különféle játékokkal próbáltuk éreztetni annak jelentőségét, hogy milyen jó együtt lenni! Kiemelt helyen szerepelt a barátok hívása a „van mellettem egy üres hely, üljön mellém x. y.” – kezdettel. Ekkor elengedhetetlenül ölelés is járt az egymásra találáskor. Készítettünk barátságláncot ahol egymásnak tartva ragasztották a gyerekek a láncszemeket, melyet ezután egy közös, hosszú lánccá ragasztottunk össze és énekszó kíséretében mértük meg a hosszúságát. Az ismert „székes játék” egyik variációjaként senki sem esett ki amikor kevesebb szék maradt, hanem egymás ölébe ültek a gyerekek. Sőt a testnevelés foglalkozásokon is alkalmunk adódott a barátságok ápolására: egymás felé kúszva az asztalon simogatták egymás arcát, kezét. Őszbúcsúztató ünnepségünkre készülve pedig a Sün Balázs meséjét játszottuk el a szülőknek és a hozzátartozóknak, ahol jól megfért egymás mellett a sok sün testvér.