Boldogságóra Alapprogram
Gyűlnek a mesekönyvek és készülnek a könyvjelzők.
Ebben a hónapban kapcsolatainkra figyeltünk. A kapcsolati háló kitöltése rádöbbentett mindenkit arra, milyen sok embert szeret. A barátságötösben összefoglaltuk, milyen a jó barát. A havi feladatot színezők segítségével oldottuk meg, közben megbeszéltük, ki hogyan vigyáz a másikra.
Az Elfogadók csapat minden tagja egyéni plakátra vázolta fel, mennyire fontos neki az osztályközösség, a padtárs, vagy a baráti társaság. Mindenki örült, hogy tagja lehetett valamilyen társaságnak.
A hónap témáját, az emberi kapcsolatok fontosságát egész hónapban figyelemmel kísértük. Beszélgettünk arról, hogy milyen emberi kapcsolataink vannak és ezek miért fontosak, miért kell ápolnunk őket. Az elsősök természetesen a családi kapcsolatokat említették első helyen. De elmondták azt is, hogy olyan jó, ha örömüket, bánatukat megoszthatják barátaikkal, barátnőikkel. Szó esett arról is, hogy vannak olyan emberek, akiknek nincs családjuk. A gyerekek együtt-éreztek velük, hogy nekik milyen rossz lehet.
Plakátunkhoz saját kezüket rajzolták körbe a gyerekek, melybe egy számukra kedves, fontos személynek az arcképét „varázsolták oda”. Hiszen, akit a tenyerünkön hordozunk, azzal a legjobb emberi kapcsolatot ápoljuk. Ha odafigyelünk és vigyázunk egymásra a Föld is boldogabb lesz!
Karácsonyhoz közeledve csatlakoztunk a „Váltsuk valóra a meséket!” könyvadományozó akcióhoz. Nagy örömmel készítettük el a könyvjelzőket is.
És hogy a Föld boldogabbá tételéhez is hozzájáruljunk egy kicsit mi, kicsik is, a Gyermekek világnapján kékbe öltöztünk. Ezzel is felhívva a figyelmet, hogy „VIGYÁZZUNK EGYMÁSRA!”
Józsi és családja piknikezni mentek. Egy jó nagy kosárba vitték magukkal az ételt, italt és a szükséges eszközöket. Mint otthon, a fiú elkezdett volna teríteni, míg a családja is megérkezik a sétából. Megpróbálta kihúzni a terítőt a kosár aljából. Leesett minden. Az asztal körül nagy káosz lett. Józsi egyszer csak érezte, hogy a cipője nehezebb lett. Lenézett.
– Hiszen én nem is zöld cipőt vettem ma fel. -gondolta.
Ahogy ellépett az asztaltól látta, hogy egy dinnyébe lépett bele és ez lett az új „cipője”. A családja ekkor ért oda. Leültek az asztalhoz és nevetve fogyasztották el az ennivaló megmaradt részét.
-Legközelebb is te legyél a pincér, de a dinnyéz ne a lábaddal szolgáld fel. – mondták Józsinak.
A hónap témáját több napon át dolgoztuk fel. Az első nap meghallgattuk a nap dalát, majd közösen táncoltunk rá. Ez a dal többször is felcsendült a gyerekek kérésére.
A gyerekek nagy kedvence a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játék volt, ezt már ismerték az előző foglakozásról.
Élvezettel vettek részt a szeretet játékban, mely során ölelést, simítást, puszit kellett tovább adniuk egymásnak. Akik szerették volna, elmondhatták, miért szeretik a másikat. Öröm volt hallani a kedves mondatokat. Ezt követően megbeszéltük, mennyire fontos és jó dolog, ha vannak társaink, akikkel megtudjuk osztani amink van, tudunk egymásnak segíteni, együtt tudunk örülni és ha kell, osztozunk a szomorúságban is.
A beszélgetést követte a „fogjunk össze építsünk együtt” játék, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Maguk választottak társat vagy társakat, így készítették el a közös alkotást. Kisebb nagyobb csoportok alakultak ki. Öröm volt nézni, ahogy együtt dolgoznak, építenek, alkotnak.
Úgy gondolom egy jól összetartó csoport vagyunk, ahol segítjük, támogatjuk egymást. Hálásak vagyunk a közösségünkért!
A társas kapcsolatok hónapjában tovább folytattuk a Varázsfelhős beszélgetőköröket. Előkészítettük a jó varázspálcánkat, és igyekeztünk jobban figyelni egymásra, a jelentkező problémák, viták gyors megoldására. Sokat dolgoztunk együtt, párban, csapatban és még a Csodapatikában (a lélek patikájában) is jártunk. A ” távcsőbe való betekintés” helyett inkább a tükörbe néztünk, saját tulajdonságainkkal ismerkedtünk, másokban pedig kerestük a jót.
Együtt gondolkodva és cselekedve sok kalandba volt részünk.
A hónapzáró rajzórán legalább olyan színes és szép munkák születtek, mint amilyen ez a hónap volt.