Az óra, ami azonnal két irányba hat

A mai napon végre sikerült megtartanom a boldogító jócselekedetek témakör óráját, amire már december első hete óta nagyon vágyakoztam. Sajnos, rajtunk kívülálló okok miatt eddig nem sikerült feldolgoznom a témát, így értelemszerűen a kapott adventi jócselekedet-lista adott formájában funkcióját veszítette. Kicsit átdolgoztam a listzát, 15-re szűkítettem az “elvégzendő” teendőket, és répszletesen át is beszéltük, mi mit jelent. A szünet utánra megígértem a kis csapatnak, hogy újra elővesszük a listát, és elmondhatják, kinek sikerült minden tételt teljesíteni, ki milyen jócselekedetet tett még hozzá pluszban. Már a foglalkozás alatt rengeteg ötletet, megmosolyogtató “de nem úgy, hogy…” mondatot tettek hozzá a boldogságórához. A lelkesedés a szünetben sem hagyott alább, szerencsére. Tanáraik, társaik dicséretéből, ölelésből, boldogságból gyúrt kis csapat “garázdálkodott a folyosón, megmelengetve ezzel mindenki szívét.

Mint minden boldogságórám, ez is azzal a jóleső érzéssel zárult, hogy HÁLÁS VAGYOK a fáradhatatlan szervező csapatnak, akik a mai világ nehézségeit felismerve, erőt és energiát nem sajnálva feltették életüket a boldogságóra megismertetésére a pedagógusok között is. Sokkal többet, jobbat adhatok ezáltal az osztálykámnak, és ők is többek, jobbak, boldogabbak lesznek alkalomról alkalomra.