Ebben a hónapban az optimizmus témakörét jártuk körbe. Először is megnéztük az Erősségek kertjében a Remény, optimizmus virágának videóját. Nagyon szeretik ezeket a kisfilmeket. Beszélgettünk magáról a szóról, mit is jelent. Milyenek vagyunk, ha a pozitív dolgokat látjuk és keressük, és milyenek ha nem. Milyen ember az, aki pesszimista. Példákat gyűjtöttünk a kétféle szemléletről. Játszottunk Add tovább a grimaszt! játékot és nevetés versenyt rendeztünk. Szeretem, hogy ennyire kedvelik a játékokat. Jól érzik magukat ezekben a helyzetekben, de ez természetes. Belenéztünk a „Varázsgömb”-be és elképzeltük, milyenek lesznek 20-30 akár 40 év múlva. Optimistán tekintettünk a jövőbe. Ami a hónapban a legjobban tetszett nekik, az az ‘Ennyire szeretlek’ kis papír figura elkészítése.
Boldogságóra Alapprogram
Gabriella Mónika Kőszeginé Szűcs
A novemberi hónapban a társas kapcsolatok ápolásával foglalkoztunk. Az első osztályosokkal páros munkában memóriakártyákkal együtt játszottunk. A harmadik osztályosok sztorikocka segítségével együtt alkottak egy közös történetet, amelyben az együtt gondolkodás, a fantázia, az egymás elfogadása és a kreativitás volt a fókuszban. Az elsősök megfogalmazták az 5 legfontosabb gondolatot a barátságról és ezt le is rajzolták egy barátságötösben. (Szeretet, együttműködés, egymás meghallgatása és elfogadása, humor és kedvesség). A harmadikosok verset írtak a barátságról. Nagyon jó hangulatban teltek az órák, hiszen mindenki az osztályban lévő barátjával együtt munkálkodhatott. Színes, vidám és értékes gondolatok fogalmazódtak meg a foglalkozásokon.
Megismerkedtünk a hónap dalával: Pozitív gyerek vagyok. 🙂
Elolvastuk A szomorú királykisasszony meséjét. Tréfás nyelvtörőket mondtunk egymásnak. Lerajzoltuk, hogy mi nevettet meg minket.
Örök mosolyú “tükörképet” készítettünk. Megfejtettük a munkafüzet keresztrejtvényét.
Tanulmányoztuk a pesszimista, illetve az optimista gondolkodásmódot és következményeit.
Nagy plakátra felírtuk, hogy mit mondanánk magunknak, hogy sikereket érjünk el.
Megcsinálom! Képes vagyok rá! Sikerülni fog! Erős vagyok! Kitartó vagyok! Minden rendben!
Elültettük az optimizmus magjait (nárcisz és tulipán)
A téma bevezetéseként beszélgetés közben a munkafüzet „Hálás vagyok mindazért, amim van” rajza alapján színeztünk, majd hálaleltárt készítettünk közösen. Hálásak vagyunk az együtt töltött minőségi időért, közös játékért… Zenét hallgatva hangolódtunk tovább a témára. Meghallgattuk a hálahónap dalát: Bagdi Bella- Szép nap, ölelj most át engem. Keresztrejtvényt fejtettünk. A tanulók megosztották egymással, hogy miért hálásak, kiknek hálásak. Mik azok a dolgok, cselekvések, történések, személyek és élőlények… amik, ha nem lennének, hiányoznának nekik a mindennapokban. Zárásként hálavirágokat is készítettünk.
\\\”Van nekem egy szemüvegem, ha felveszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat.\\\”
A gyermkek nagy örömére ismét ellátogatott csoportunkhoz Boldog Blanka és Szomorú Szilárd, akik különböző utasításokat adtak a két csapatra osztott gyerekeknek. Ezután meghallgatták Tódi Törpe varázsszemüvegének a történetét, amely során megérhették, mit is jelent pozitívan, optimistán gondolkodni. Aki kedvet kapott elkészíthette a saját varázsszemüvegét, majd ki is próbáltuk. Mindenki elmondhatott magáról és egy választott társáról pozitív tulajdonságokat.
Majd a varázs szemüvegen keresztül néztük a világot, a gyerekek számára rossz, nem tetsző dolgokat pozitív gondolattá, dologgá alakítottuk át. A varázs szemüveget ezentúl bárki felveheti, ha rossz kedve van, nem tud megoldani egy problémát. Táncoltunk, énekeltünk a pozitív gyerek dalára. Végül mindenki feldíszítette saját optimista szemüvegét.
A romániai Tasnádi Általános Iskola Előkészítő C osztályos tanulói a hála gyakorlását a ,,Jobb Veled a Világ!” kijelentéssel párosították. Beszélgetőkörben mindenki elmesélte, kinek és miért hálás, és azt, hogy ők hogyan fejezik ki a hálájukat mások iránt. Hálakártyákat készítettek a családi asztalra, hiszen a legtöbben szüleik, testvéreik, nagyszüleik iránt éreznek hálát. Azt is lerajzolták, hogy nekiek hogyan lehet hálásnak lenni. Ki ölelésben, ki pusziban, ki csokiban, ki együtt eltöltött időben méri az iránti kifejezett hálát, mások pedig csak telefon mentes estéket kérnek szüleiktől. Hála virágok is készültek, melyekkel megajándékozták egymást, elmondva, hogy kivel miért jobb a világ, az osztály közössége. A tevékenységek végére a gyerekek különbséget tudnak tenni egy köszönet és a hála érzése között, tudatosították önmaguk és társaik erősségeit, amelyek által jobbá teszik közvetlen környezetük világát.
,,Az egész univerzumnak hálás vagyok. Nekem mindenhol nagyon jó.” P. Dórika
Az októberi időszak egyik fontos eseménye nemzeti ünnepünk. Az óvodáskorú gyermek életében fontosnak tartom a hagyományok ápolását és a hazaszeretetre nevelést. A pozitív érzelmi kötődés kialakítása közvetlen lakóhelyünkhöz, szülőföldünkhöz, hazánkhoz elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges felnőttekké váljunk. Elolvastuk és megbeszéltük a hálafa történetét. Összehasonlítottuk a szabadságharc során kialakult állapottal. Egy szomorú ország, aminek szintén fáj a lelke megpróbált kiszabadulni ebből a rabságból. Csakhogy nem a szeretetet hívták segítségül, hanem a fegyvereket. Hálát adtunk, hogy békében és szabadságban élhetünk. Van enni- ,innivaló, játék és járhatunk óvodába. Meghallgattuk a „Boldog vagyok” című dalt. Majd vidáman táncoltunk is rá.Készítettünk az udvaron egy mandala szívet. Zászlót festettünk, megbeszéltük a piros a forradalom, a fehér a nyugalom, béke, míg a zöld a remény színei. Megemlékeztünk a szabadságharc áldozatairól az emlékműnél. Hálát adtunk, hogy nagyszüleink, szüleink velünk lehetnek.
A foglalkozást a Mekkora szíve van egy babszemnek című mesével kezdtük. A mese apropóján érintettük a környezetvédelmet is. Megbeszéltük miért fontosak nekünk a növények, azon belül is a zöldségek, gyümölcsök. Megbeszéltük, hogy a következő órára mindenki hoz magának egy-egy babszemet, amit elültetünk egy tejespohárba. Így, megfigyelhetjük, hogy Bori vagy Barni lesz aki hamarabb és magasabbra nő. Az órát egy különleges festés technikával zártuk. Mindenki az ujjlenyomatával készíthetett, pontozás technikával képet. Lehetőséget biztosítottam arra, hogy aki szeretne egyik másik társának ajándékba pöttyözhet valamilyen formát, ha a másik tanuló szeretné és megengedni. Volta akik éltek ezzel a lehetőséggel, voltak akik nem.
Üdvözlettel az új tanévben!
Nagyon sok szeretetet, örömet, barátságos kapcsolódást, rengetek aha -élményt kívánunk az új tanévben Mindenkinek!
Mi máris elhelyezkedtünk a hálaszigetünkön, mely igazi helyszín- egy szőnyeg az osztálytermünk közepén . Miután meghallgattuk a Csillaglány történetét, mindenki elmondta, hogy a vakációban mi volt az a jótett, mellyel megörvendeztetett valakit. Mesélés közben kiderültek a helyszínek, hogy hol nyaraltak, táboroztak, üdültek a gyerekeink. Legnagyobb öröm mindeniknek az volt, amikor valakinek segítséget nyújtott: kézműveskedés közben segített a mellette levőnek, kertben a nagymamának, zöldséget hámozott anyának, tüzelőt gyűjtött apával a tábortűzhöz, biciklit javított, megosztotta a tízórait…
A jótékonyság világnapja alkalmából készítettünk rajzocskákat azoknak a személyeknek, akiknek mérhetetlenül hálásak vagyunk.
A gyermeknapon táncoltunk a HELLO TO ALL THE CHILDREN OF THE WORLD dalra és megbeszéltük, hogy milyen hálásak lehetünk, hogy ilyen jó gyermekkorunk van.
A hála világnapján elkészítettük hála rajzainkat a legfontosabb személyeknek, akiknek a legtöbb köszönettel tartozunk.
A szív-világnapján vidáman tornáztunk pici szívünk ritmusára, tele jókedvvel és örömmel.
A tiszta-hegyek napján pedig megtekintettünk az ajánlott kisfilmet. Tanulságos nagyon!
A Magyar Népmese Napján ellátogattunk a Városi Könyvtárba, ahol két tanulónk mesét mondott. Annyira tetszett a könyvtáros igazgató néninek, hogy rádió- felvételt készített velünk!
Hála és köszönet minden ötletért, melyre figyelhetünk és a segédanyagokért, melyeket használhatunk!
A tanulók új mesét szerettek volna hallani, pont kapóra jött a Boldogság óra Úgysem és Debizony című meséje. Élvezettel hallgatták a nem is olyan rövid mesét. A mesehallgatás után dramatizáltuk is a történetet. Majd a labirintus rajzot követően mindenki lerajzolhatta milyennek szeretné látni iskolánkat.